Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - Bautier, Robert Henri: A levéltárak felhasználásának új területei: összefoglaló jelentés a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciája számára, Wiesbaden, 1958. május 20–22. / 324–364. o.

m • tói értetődő dolog, hogy a fondoktól ilyen módon kiemelt dokumentumokat e fond ok leltáraiban rendesen lel kell tüntetni, s a kiemelésükre vonatkozó feljegyzésnek rá kell kerülnie a köteg fedőlapjára, A térképek rendezésének a levéltárakban általában az eredeti fond ok szerint kell haladnia, lehetőleg a proveniencia és az eredeti rend figyelembe vételével. De nagyon sok levéltárban nem történik mindig igy, * ott ahol a térképek és vázlatok rendezését, egészen a legújabb időkig módszeres és topógrafikus szempontok irányították. Ugy látszik, hogy ezen,a téren pontosan körvonalazott rendszer még nem tudott kialakulni Csak a legutóbbi évek folyamán került sor arra, hogy több országban szabályzatot szerkesztettek a térképek és vázlatok lajstromozására. Az Egyesült Államokban cédulalipusok készültek, de az azok használatára vonafeozó utasítást még nem tették közzé. Magyarországon egy 195l~ben készült szabályzat adott útmutatást a térképleltárak szerkesztésére, felújítva a régi gyakorlatot* ez a szabályzat a közel jövőben nyomdába kerül. Hollandiában M.B. van L Hoff tett közzé egy lajstromozási szabályzatot a «Nederlands Archievenblad LVJJ. kötetében (4952-1958). Bajorországban és a Rajna-Pfalzban 1955 óta a térképekről és vázlatokról szerkesztett cédulák gyűjtésére szabatosan megfogalmazott utasítások vannak érvényben, amelyek a porosz levéltári szolgálatra vonatkozó ^937. évi szabályzat irányelveit követik (lásd Mitteilungsblatter der Preuss. Archivverwaltung, 1937, 157= old.. 17. szám). - Franciaországban, az Archives Naüonalesban nemrég hasonlóképp utasítás doh goztatott ki. mely r*észben a Bibliotheque Nationale által összeállított lajstromozási szabályok elveire van felépítve. Ezek a különböző szabályzatok, amelyek országok szerint a cédulákra kerülő különböző adatok egymáshoz viszonyitott sorrendjében természetszerűleg eltérnek egymástól, m egymáshoz mégis hasonlítanak annyira, hogy ma már mégis beszélni lehet közös módszerről a térképek katalogizálásában. Az ezen szabályok szerint kiállított cédulák olyan részletességet és olyan pontosságot mutatnak, amely a 2. világháború előtt csaknem ismeretien volt még. A térképek mai leírásának tényleg a következő adatokat kell tartalmaznia. a) cím, mely vagy azonos azzal, amely magán a térképen olvasható vagy pedig, (ha ez a térképről hiányzik), helyreállított cím* b) dátum vagy helyette a kor megjelölése, v c) a különálló darabok száma, esetleg az ugyanazon darabhoz tartozó vázlatoké* d) a dokumentum fajtája (neme) e) a rajzoló (annak feltüntetésével, hogy a dokumentum el van-e látva névaláírásával), esetleg a rézmetsző, a nyomdász, a kiadó neve vagy azé, akinek a mü ajánlva van, • f) a mű anyagi leírása; az előállításnál felhasznált eljárások (kézírás, metszet, kőnyomat, fényképezés; festék és színezés) ; anyag, pergamen, papiros, transzparensre átvitt másolat stb*) , méretek, lépték (szükség esetén pótolva), különböző mellékletek. Hasznosnak látszik megadni a vizsgált vázlat topográfiai határait, esetleg a fontosabb helységek vagy az ábrázolt fontosabb építmények megemlítésével, a távlati vagy magaslatról felvett tájképeket a domborzati adatokat a megművelt területek mennyiségét *• jelezni, vannak-e jelmagyarázat tok, fel vannak-e tüntetve a'földtulajdonosok, az építmények nevei stb. g) proveniencia (esetleg a korábbi levéltári * irattári ^jelzetek **. utalás arra az iratkötegre, amelyből a dokumentum ki van emelve). Az ilyen módon történő szerkesztésnek köszönhető, hogy a mai térképkatalógusokban ezentúl a kutatók, elsősorban a földrajzi irók, de a közgazdasági szakemberek, a hely történetírók, a művészettörténészek stb. is olyan segédeszközt találnak, amilyet azoktól a katalógusoktól, amelyek a legtöbb levéltárban a hagyományos eljárással voltak megszerkesztve, hiába vártak volna. + + + 349