Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 3–4. szám - Plesakov, Sz. I.: A szovjet levéltárügy szervezete és munkája / 277–287. o.

fondképzők személyes jelentősége és hogy milyen jelentőségű maga az utánuk hátramaradt anyag. A személyi iondok elhelyezésénél azonban messzemenően figyelembe veszik a köztársaságok és egyes nemzetek érdekeit. Tehát pl. bár kétségtelen, hogy Sevcsenko irodalmi munkássága összszövetségi jelentőségű, de az ő személyi fondját mégis az ukrán állami levéltárban őrzik, vagy Jakov Kolasz bjelorussz iró iratait a bjelorussz levéltárban, noha jelentősége túlmegy Bjelorusszia határain. Vannak olyan régi állami adminisztratív hivatalok, amelyeknek hatásköre több köztársaságra terjed ki, pl. az olyan régi iőkormányzóság, mely több köztársaságot foglalt magába. Ebben az esetben az illető szerv anyagát abban a levéltárban őrzik, amelynek gyűjtési körébe ma az illető hajdani szerv központjának székhelye is tartozik. A fondoknak a különböző területek közti elosztásánál, az un. területi elv érvényesül, azaz ha valamely területet átcsatolnak egy másik adminisztratív körzethez, akkor vele együtt az illető területre vonatkozó levéltári fondok is átmennek ennek a körzetnek a levéltárába. Az irattárak különböző típusai szerint van meghatározva az iratok megőrzési ideje az irattárban. Eszerint a központi szervek, köztársasági és autonóm köztársasági szervek irattárai 15 évnyi őrzés után adják át az iratokat az állami levéltárnak. Az össz-szövetségi jelentőségű szervek irattárai szintén 15 év után adják át irataikat a levéltárnak. A területi szervek 10 évnyi őrzés után, a városi, kerületi és falusi Jelentőségű szervek 5 évi őrzés után adják irattárba, a személyzeti osztályok anyagát 40 évi őrzés után. az anyakönyvi iratokat 75 évi. a íoto-film-hanglemezfelvételeket pedig 5 évi őrzés után. Az átmenő ideiglenes kerületi, városi levéltárak őrzési ideje 10 év. Az iratok átadása ugy történik, hogy miután ellenőrizték az anyagok megfelelő megőrzését és azt hogy valóban megfelelő anyagok kerültek-e megőrzésre, az átadáshoz kikérik az illetékes levéltári igazgatóság selejtezéssel is íoglalkozó külön bizottságának határozatát mely szerint ezeket az iratokat levéltárba kell hozni. A levéltárak évente kötelesek átvenni a levéltárivá érett anyagot Levéltárak közötti anyag átadást központi levéltárak esetén a központi levéltári igazgatóság engedélyez, helyi és köztársasági levéltáraknál pedig ilyen kérdésben a köztársaság levéltári igazgatósága dönt. A levéltári anyag rendezése, leltározása az iratot termelő szervek, illetve irattáraik költségén történik. Általában tilos állami levéltárnak rendezetlen, leltárral el nem látott meg nem felelő állapotban lévő iratanyagot átvennie. Néhány szót a selejtezés alapelveiről; a Szovjetunióban a különböző állami szerveknek nincs Joguk a levéltári szervek engedélye nélkül bármilyen jellegű iratanyagot megsemmisíteni, legyen az akár általános akár titkos kezelés alá tartozó, akár technikai Jellegű dokumentáció. A selejtezés elveinek megállapítására selejtezési jegyzékeket állítanak össze. Kétféle ilyen jegyzék van; az irattipusok szerinti és igazgatási ágak szerinti selejtezési jegyzék. Ezeket minisztériumok, területek, városok, községek anyagára állapítják meg. Az egyes szerveknél a selejtezés végrehajtására szakértőbizottságot hoznak létre. Ezenkívül az egyes területi levéltári szerveknél köztársaságonként Hl. területenként megfelelő szakértői jóváhagyó bizottság létesül, amely jóváhagyja a selejtezéseket tehát engedélyezi az e célból kiválasztott anyagok megsemmisítését A központi levéltári igazgatóság mellett egy központi szakértői jóváhagyó bizottság működik, mely az alsóbbloku bizottságok munkáját ellenőrzi. Az 1958. évi már idézett uj rendelet lehetővé teszi a levéltári igazgatóságnak, hogy egyes esetekben minisztériumokat is feljogosítson a selejtezés Jóváhagyására, tehát a selejtezés saját hatáskörben önállóan történő elintézésére, ha ennek különben megvannak az előfeltételei és az illető szerv megfelelő selejtezési Jegyzékkel rendelkezik. A Szovjetunióban kiadták a selejtezés szabályzatát amely meghatározza a selejtezés módját és alapelveit Miután ez rendelkezésre áll és az uj tankönyvben is le van írva. itt most nem szükséges ismertetni. A selejtezést elbíráló szakértői bizottságok legfőbb feladata annak megállapítása, hogy mit kell megőrizni és milyen iondokat kell kiselejtezni. Jelenleg a szovjet levéltárosok között heves vita folyik arról, hogy meg keli-e hagyni a fond nyomát az esetben, ha a fond maga nem is kerül megőrzésre? Szükséges, hogy egyáltalán nyoma maradjon az ilyennek, vagy nem kelbe az anyagból valamit mégis megőrizni? A vita folyik, a régi, öreg levéltárosok többségének az a véleménye, hogy kell hagyni ilyen nyomokat, a fiatalok azt mondják, hogy ez fölösleges, mert az ilyen szervek létezése amugyis tükröződik a felsőbb szerveknél. 282