Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - FIGYELŐ - A csehszlovák levéltárak a népgazdaság szolgálatában / 223–226. o.

Az e munkáról beszámoló legújabb Archivnf Casopis cikkek közül - mintegy a már múlt számunkban is ismertetett probléma feldolgozásának folytatásaként - J. Vesela a bányaKri:Jf-4: nyilvántartásáról szóló cikke emelkedik ki. A cikk rámutat arra. hogy a történeti és bányásaaü 37, r: pontból egyaránt nagyjelentőségű bán/atérkópek feleletet adhatnak a bányászat által a levéltárra! szemben támasztott három főkérdésre; a régi bányászat terjedelmére, a régi bányászok által megállapított geológiai tényekre és a kifejtés beszüntetésének okára. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre a bányatérképek alapján válaszolhassunk.' nemcsak a térképek fejlődéséi kel! ismernünk, hanem más olyan szakmai ismereteket is meg kell szerbi:nünk, amelyek a térképek értékelésénél elengedhetetlenek. A szerző ezért tanulmányának első részében a térképek kialakulásával, fajtáival és funkciójával, külső ismerte tő jeleivel íoglalkozík, második részében pedig nyilvántartásuk kérdéseit ismerteti. I. A bányatérkép fogalma alá iartozik mind a bányák aknáit és táróit a felszíni forma nélkül, vagy azzal együtt, mind pedig a földalatti részek nélkül csak a felszint ábrázoló térkép. Veselá elmondja, hogy a legrégibb cseh bányatérképek a 46. században keletkeztek, a legismertebb közülük 3. jáchimov-i 1556-ból, ismeretlen szerzőtől származó, mérték nélküli térkép, amely még nem alkalmazza a később szokványossá vált jelzéseket. A 16. és 17. századi, csekély számú anyag részben német részben cseh térképekből áll amejyekon még mindig nem találunk léptéket s ábrázolásuk is többnyire perspektivikus. A 18. század második feléből már igen sok térképpel rendelkezünk, de a kapitalista korszakban a* térképek száma ismét csökken, mert a termelést felhagyó magános tulajdonosoknak a térképek megőrzéséhez semmiféle érdeke nem fűződött. A 18. század elejének térképei különböző színvonalon mozognak, a szlovákiaiak általában magasabb szinten állnak mint a csehországiak, érdekes Zechel Bálint által 1704-ben felvett, fia üyőrgyáüaí 1746-ban kiegészített majd unokája Rajmund által 1822-ben másolt térkép, amely jól mutatja a bányák széttöredezettségét és egyben bemutatja az erek irányának ábrázolását. A 18. század második felében az alaprajzon és előlnézeten kivül megjelenik az oldalnézet is. Franz Fischer I79fi-ban a kutnahorai banyáról készitett térképe a város alaprajzát is tartalmazza, aminek következtében a régi tárók helyét kí&myen lokalizálhatjuk. A 19. század elején már geológiai adatok is feltűnnek a térkéneken. A nagyvenes években a térkének, főleg a részlettérképek technikája egyre tökéletesebbé válik, 1868-ban pedig megjelennek a topográfiai térképlapokra rajzolt bányatérképek, melyeket az 1856-ban Prágában kiadott tankönyv alapján szerkesztettek meg. A térképek készítésénél alkalmazott műszerek részben a térképeket diszitő grafikus ábrázolásokon megtalálhatók, s már a jachímovi bányarend is előírja a térképek ielvételének menetét Néha részletes jegyzőkönyvet is készítettek a felvételek során. A térképek funkciója kezdetben a különböző tulajdonosok birtokának elhatárolása volt Később az erek irányának megállapítása lett a bányatérkép legfontosabb feladata. Fajtájukat tekintve ma különbséget teszünk alap-, áttekintő-, területi és rajontérképek közt Az alaptérkép a legnagyobb méretű, a többi mind kicsinyítés révén jön létre. •*»>, A szerző részletesen foglalkozik a bányatérképek tartalmával, és külső ismertetőjeleivel, amelynek keretén belül a báuyák felmérésénél alkalmazott ma már teljesen egységesített térképjelek fejlődését isn&artett A mérték alkalmazásánál a báir/ászatban nemcsak eltérő helyi mértékeket használtak, hanem koronként más és más mérték vált általánossá. A középkorban Csehországban a jihlavai-kutna horai, a 16-18. században a Freiberg-jáchímovi, a 18. században a magyar, majd a 19. században az osztrák mértékek voltak általánosak. Ezek a mértékek ismertekés, mai méterrendszerre átszámíthatók. A térképek szövegével kapcsolatban a szerző a régi német kifejezések cseh megfelelőit is meghatározza. A szöveg a legkülönbözőbb bőségü lehet, néha egyáltalán nincs szöveg a térképeken, hanem csupán számok. Ilyenkor az iratanyagból kell kikeresni a megfelelő magyarázó szöveget. A tanulmány első részét a szerző a térképeken látható grafikus ábrázolások, a térkép anyagának és méreteinek ismertetésével fejezi be. Cikkének második részében a levéltáros gyakorlati teendőivel foglalkozik. A térképek nyilvántartásának első lépése a térkép azonosítása, amely nem mindig könnyű, mivel a szövegben 224