Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - FIGYELŐ - Oltvai Ferenc: Német levéltárak leltárairól / 206–210. o.

egy része megsemmisült az anyagot a kézirat alapján ellenőrizték. A levéltárat is újból fel kellett állítani, mert a városházán menekültek voltak, ezért az iratokat egy színbe telepítették. 1954-ben a levéltári igazgatóság kiadta a levéltárak rendezésére és leltározására vonatkozó utasítását (Richtlinien für die Ordnung und Verzeichnung von Gemeindearchiven.) A körülmények a korábban készített kézirat átalakítását kívánták. Már az utasításnak megfelelően szerkesztették meg az oklevelek jregesztáit Sajnos nem tudjuk meg mit tartalmazott az utasítás. Nyilvánvalóan annak útbaigazításait alkalmazták a 22. és 23. sz. füzet anyaganak összeállításánál is. Mind a két leltár csoportosítása hasonló, különösképp a községek anyagának leltározási módja, az egyes irattipusok sorrendje azonos, - amiből joggal következtethetünk arra. hogy az anyagok csoportosítására az utasítás intézkedett. Az iratanyag csoportosításában megkülönböztették az okleveleket könyveket és iratokat Ugy a közel 24 000 lakosságú Göppingen. mint a járás és a községek iratai túlnyomórészt kötelekben van, nak kötve. (Amtsbücher) A felvétel során arra törekedtek, hogy az egyes raktári egységeket (Archív alienstiUJk) pontos kezdő és végző dátummai vegyék fel, adott esetben tartalmi leírással, kötés leírással, lapszám adatokkal. Azonos tartalmú köteteknél a kötetsorba tartozó kötetek számát is közlik. Az anyagot különben 1900-ig, a regisztraturáíól a levéltárnak átadott időhatárig leltározták. Az egyes őrzési egységekei sorszámozták. A leltározó különben a feltalált korábbi leltári felvételeket felhasználta, azok útmutatásai alapján alította helyre a levéltárát A rövid előszó után a tartalomjegyzék, & göppingeni járás történeti közigazgatási térképe, majd «A göppingeni városi levéltár történetéhez^ c. fejezet következik, amelyet Kari Kirschmer. a leltár készítője irt Ebből megtudjuk, hogy az egykori göppingeni városi levéltár állaga provenienciaszerüleg is két eredetileg is szétválasztott levéltári csoportra ( Archívaliengruppe) oszlik. Az egyik csoport a levéltárból nőtt ki és a göppingeni városi és járási hatóság (Stadt- und Amtsehreiberei) regisztraturájából áll, ezeknek regisztraturája növeli jelenleg is a levéltár állagát. A másik csoport a városi kórház anyaga. A két különböző eredetű anyag egyesítése az 178-2. évi tűzvész után tőrtént meg. A kórházi íratok kórházi elhelyezéséről 1586-ban történik először említés. A már egyesitett két levéltári csoportról 1829-ben készítették az első bővebb leltárat A kórházi iratok gyűjteményéről az első felvétel 1586-ban készült, amelybe 114 oklevelet vezettek be 1318-1585 évkörből. A városi ható3ág iratairól a legkorábbi feljegyzés 1613-ból való, ebből kitűnik, hogy az iratok 16 Udában vannak sorolva és a tanácsházán vannak elhelyezve. Ez a *regiszter» 935 numerizáit egységet sorol lel és tárgyi csoportjaiknak megfelelően - valószínűleg ládánkint -% 1463-1613-ig terjedő időszakból tartalmazza a levéltár anyagát A harmincéves háború nem okozott veszteséget, - a békekötés után revideálták az anyagot és 34 oklevelet nem találtak, ezekről feltételezi a leltározó, hogy visszaadták a beadóknak Cvégrendeletek stb.). Később az anyagról a feljegyzéseket 1679-ig egészítették kt Az első repertóriumok különben csak a levéltár helyiségében őrzött iratok felsorolását tartalmazzák, nyilván azért amint Kirschmer gyanítja, mert a törvénykezési jegyzőkönyvek és egyéb gyakran használatos könyvek a regisztraturában voltak elhelyezve, azért hogy kéznél legyenek. Kirschmer figyelemmel kiséri a vár rosl és járási közös regisztratura sorsát is. Különösen a regisztratura iratainak zsúfolt elhelyezésére talált adatokat a XVIII. század második feléből. A várost 1783-ben másodszor pusztította tűz, ekkor égett le a pompás városháza. A levéltár és a regisztratura anyagát a tűzvész ideje alatt megmentetlék. A mentés a városi jegyző érdeme volt Uj városházát építettek és a'földszinten helyezték el a levéltárat il^, a 240 ládát megtöltő iratanyagot Az első és második emeleten is helyeztek el iratokat Az 1829. évi regisztrum már a levéltárba leadott tekintélyes mennyiségű iratanyagot tüntet fel. A XIX. század közepe táján az iparosodó Göppingen lakosságának a száma közel két évtized alatt megkétszereződött, ennek megfelelően a közigazgatás munkája is megsokszorozódott A városi tanácsház szűk lett az iratok befogadására, az iratok jelentős része kikerült egy szinbe, ahol évtizedekig porosodott az anyag és csupán a bélyeg- és cimerpecsét-gyüjtők látogatták időnként 1927ben a meginduló helytörténeti ícutatás érdekeit szem előtt tartva, hozzáfogtak a levéltár rendezéséhez. A leltár készítője 1938-ig mellékfoglalkozásként kezelte a levéltárat azután pedig már mint nyugdíjas tisztviselő, teljes idejét a levéltárnak szentelhette. A württembergi állami levéltári igazgatás tette lehetővé a korszerű berendezés létesítését Kirschmer az anyagot a következőképp csoportosította: az oklevelek csoportját a városi és kórházi oklevelek tagolásban vette fel. Az okleveleket időrendi sorrendben, rövid regesztájukkal, az oklevél eredeti vagy másolati mivoltára és anyagára való utalással jegyezte fel. A következő csoportba az aktákat és köteteket sorolja. Általános és különleges iratokat különböztet meg. Altalános csoportba sorolja a krónikákat másolati könyveket és a regisztra207