Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Meisner, Heinrich Otto: A levéltártudomány és az oklevél- és irattan kutatásának kérdései: Archivmitteilungen, 1957. / 181–185. o.

vélm ás ólatokat funkciójuk szerint már nem is tekintjük okleveleknek, hanem csupán t emlékeztetőknek*, akkor sem egyebek ezek, mint aktaszerü feljegyzések könyvalakban. Á hivatali vagy üzleti könyvek helyett a rőarchiválíák harmadik fajaként a leveleket vettük^ fel. Természetesen nem a magán vagy félhivatalos üzleti leveleket, amelyek az iratokhoz, sőt néha az oklevelekhez tartoznak, hanem a valódi leveleket azaz ama documenta humana-t» amelyek csak a feladóra és a címzettre tartoznak, azokat az igen különféle ttávollévőkhöz küldött hangulathirnökökeU *i ahogyan a XVIt században nevezték őket - amelyek egészen más szférákból származnak, mint a? oklevelek és iratok, amelyek azonban egyszer, amikor a személyes levéltitok az idő múlásával elveszti pecsétjét, mégis nyilvános levéltárak és gyűjtőhelyek alkotórészei lesznek, éppen ugy, mint az oklevelek és az iratok. Arra, hogy ezeket sajátos mivoltukban is a levéltári anyag harmadik fajtájaként tüntessük fel, ujabban még különösen ösztönöz az a szerep is, amelyet az irodalmi levéltáraknak tulajdonítunk. Amennyiben a levéltári javak ismérvét; a regisztrálhatóságot vagy regisztrálandóságot az irodalmi hagyatékokra nézve is kötelezőnek ismerjük el, és ebből legalábbis azoknak levéltári alapelvek szerinti gondozására mint szükségszerűségre következtetünk — utalok itt Villy Flachnak az irodalmi levéltárakról szóló tanulmányára *» akkor a levél, mint harmadik levél* lári főanyag, megerősítést nyer* Ma már a korábbinál sokkal világosabban ismerjük fel azt a jelentőséget, amely a nemhívatalos forrásanyagokban rejlik, amelyek gyakran többet nyújtanak számunkra, mint a hivatalos iratanyag* Ebből a szempontból is fennáll tehát annak szükségszerűsége, hogy a valódi levelet egyenjoguként soroljuk az oklevél és az irat mellé. Ebben az összefüggésben jegyezzük még meg, hogy a fő- és mellékarchivalia megkülönböztetés sémmiesetre sem jelenthet egy diminutio capitist az utóbbi szám ár a.* Amikor a térképeket terveket és rajzokat, mindennemű képeket és fonogrammokat mellékanyagként jelöltük meg, ez nem azok mennyiségi vagy minőségi értelemben vett csekélyebb jelentősége miatt történt hanem azért mert ezek csalt bizonyos feltétélek mellett és nem a priori tekinthetők levéltári anyagnak, nevezetesen akkor, ha a levéltári főanyaggal mint járulékos, kiegészitő anyag vannak összefüggésben. Magától értetődik, hogy térképek, tervek és rajzok jelentős szerepet játszhatnak levéltárakban, mint pl. Drezdában vagy konstrukciórajzok modern gazdasági levéltárakban, úgyhogy itt egyenesen «rajzarchivumokról* beszélünk (ahogy egyébként •levélarchivumról* is). E tények azonban mit sem változtatnak azon, hogy térképek, tervek, rajzok síb. csak különleges körülmények között, nem pedig alapvetően játszanak főszerepet Éppen ezért különböztetjük meg őket az oklevelektől, iratoktól és levelektől. Jegyzetek 4. Szerző az 4956. szept 22-én Klagenfurtban rendezett Osztrák Levéltárosnap alkalmából tartott beszámolójának helyenkint kiegészített kivonata. • \ 2; Sante, G. ¥.; Die Archive zwischen Verwaltung und Vissenschaft Der Archívar Ylj. évf. (4954), 4. hasáb. |\, 3. Dr. Schlechte felhívta a figyelmemet arra, hogy ma Francia- és Olaszországban a »doktrina» kifejezést használják (doctrine archivistique, dottrina archivistica). *. 4. Flach, V.: Vom Wesen der Archivwissenschaít Archívmitteilungen, 111. évf. (4953) 44. 1. 5, Archivmitteilungen V. évf. (-1955), 4. füz. melléklete, 6, Vaine, P., Archívum IV. (4955) 203. 1. 7* Yö.; Brandt A»v.* Archivar und Hístoriker (4956), 429. I. skk. 484 • i-