Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

A. negyedik csoport (XXI/4—5. sz. facs.) első két hasonmása a Xffl. századi apró, nagyon gyors, de mégis gondos ée fegyelmezett regisztrumirások későgót változatát mutatja be (XXI 4-2. sz. facsj. Amig ezeket az írásokat lágy, kurzív formák uralják. Lépes Loránd alvajda 4449. évi oklevelének az írója a regisztrumirások eredeti technikáját követve, egészen száraz, tüskés hatást adott a szintén apró és sietős írásának. Az érett gótika feljegyző írásainak szép példáját nyújtja ez az oklevél. Ennek az írásnak humanista hatás alatt megszépült változatát mutatja Küküilő megye 4439. évi oklevele. (XXI 5. sz. facs.) Lépes Loránd ^423. évi tiltólevele (Á.XI/4. SZ. facs.) a kurzív hatások alatt álló apró feljegyző írásoknak egy'vulgáris, vaskos, ormótlan tagokból álló gyakori változatát képviseli. Az ötödik csoport (XXII 4-6., XXIII 4-6. sz. iacsj változatainak a sorát egy hangsulyozatlan, vékony vonalakból szőtt, szeszélyes irástipus nyitja meg (XXII/4-HL sz. facs.). Jellemző erre az Írásra a lelógó betüszárak hajszálvonal al való lendületes hurkolása (XÁH/4-*2. sz. facs.). A rövid betűk többnyire nem formálódnak ki a száguldó toll hegyén, hanem egyetlen lágyan hullámos vonalként folynak ki belőle a papirosra. (XXII/3-4. sz. facs.) Első tekintetre a-mai íolyóirásokhoz hasonlók ezek az írások, alaposabb megfigyelés után azonban kiderül, hogy bár jelentős haladást tettek ebbe az irányba, azonban még ezek sem tekinthetők teljesen kurrens írásoknak. A, tagirás technikája ti. még mindig tartja bennük magát és minduntalan megszakítja a folyamatos vonalvezetést A* következő hasonmások (XXII/5-^, XXlU/4*~6. sz. facs.) különféle apró tüskés és szegletes változatokon kívánják érzékeltetni, hogy a regisztrumirások a XV. század első felében miként igyekeztek az egészen gyors kurzivákéhoz hasonló folyóirássá válni. d) A gótikus oklevélírás hanyatlásának szakaszai Az írásformák változásainak a vizsgálata nyomán a magyarországi gótikus irásstilus hanyatló szakaszában nagyjából az alábM fejlődési periódusok különböztethetők m?g. Természetesen ez esetben nem beszélhetünk szigorú, merev határokról a periódusok között, mert az irásváltozatok egymásból és egymásba folynak, ezek a dátumok azonban mégis jelzik az irások általános jellegének a módosulásait A XIV. század első negyven-ötven esztendejének irásfejlödése szerves egységet alkot az előző század utolsó negyedének írásviszonyaival, A régi magisterirások iormaörökség.: ekkor még erősen hat az irások nagy többsége alaposan iskolázott kezek gondos munkája. Lendületes, vékony vonalak és általában nagyobb méretű, formás betűk jellemzik e korszak írásait Az ótvenes évekkel azonban ezek az irások - bizonyára a papír íróanyag elterjedése folytán is - rohamosan háttérbe szorulnak, hogy vaskos, apró, gondatlanabb változatoknak adják át^ a helyüket Körülbelül 1380—1390--* ig számitható ez az átmeneti jellegű szakasz, amelynek során kialakulnak a gótikus irásfejlődés végső állomásának tekinthető tüskés, hegyes, erősen tört és a XlY-XY. század fordulóján fokozódó német hatás alatt fejlődő nyugtalan formák. Ezek az ideges irások valóban hü tükröződései e kor» szak válságba jutott uj utakat kereső, nyugtalan szellemi életének. Ezekben az írásokban a gótikus stílus ki is élte magát Az 1380-1390-től számitható harmadik és utolsó szakaszában lényeges uj változatokat többé már nem termeit ki magából* ami módosulás a XV. század harmincas éveitől fogva észlelhető az oklevélírások karakterén, főként a formák Iehiggadásának- az irányában, az már a jelentkező humanista irásstilus hatásával hozható kapcsolatba. Ezek az Itália felöl jövő hatások az irások arányainak a fokozatos javulásában, egyes betűk (pl. di m) formáinak a megváltozásában a XV. század közepén tul egyre inkább jelentkeznek ugyan, a humanista irásstilusnak a gótikus feletti általános győzelméről azonban a középkori Magyarországon még a század végén sém lehet beszélni. Hiába voltak az udvari kancelláriák, a humanizmus vidéki központjai és hiába sorakoztak Mátyás király budai könyvtárában vagy a bibliofil főpapok palotáiban az uj írással irott kódexek, az oklevelezés terén a gótikus irás uralma a XVI. század elejéig meglehetősen szilárdnak mondható. Különben a gótika szívóssága az oklevélírás területén más országokban is megfigyelhető. A későbbi kutatás egyik feladata annak az időpontnak a pontos megállapítása, amikor a teljes egymásmellettiségbe került gótikus és humanista elemek közül inkább már az utóbbiak szabták meg az írásnak az összképét Ismét a jövő kutatás feladataként kel megjelölni annak felderítését hogy milyen művelődési mozzanatok rejtőzködnek a késői gót irás fentemlitett fejlődési szakaszai mögött 449