Levéltári Híradó, 8. (1958)

Levéltári Híradó, 8. (1958) 1–2. szám - KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRI SZAKKIADVÁNYOKBÓL ÁTVETT CIKKEK - Jakó Zsigmond: Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században: Documente privind istoria Romînici Vol. I. Bucuresti, 1956. / 123–162. o.

A regisztrumirások a későgötika legszaporább, de egyben leggondaüanabb és Iegcsufabb Írásai is. Egész külalakjuk világosan mutatja, hogy az írás a XIV. század végére megszűnt művészet vagy misztikus tudomány lenni, s az élet céljait szolgáló praktikus jelrendszerré vált Ezért nem fontosak többé a tiszteletet parancsoló ünnepélyes vagy legalábbis gondos külső formák, hanem az olvashatóság határain belüli legnagyobb gyorsaságra helyezik a íősulyt A! jövő kutatásának legsürgősebb teendője a sok egyéni, vonás alól kihámozni regisztrumirásaink sajátosságait, mert a magánoklevelezés, a laikus írásoktatás és írástudás számtalan problémájának a megoldása, valamint vulgáris írásbeliségünk középkori színvonalának a helyes értékelése főképpen ezeknek az írásoknak a rendszeres és elmélyült vizsgálatától remélhető. AJ későbbi kutatások megkönnyítése érdekében a regisztrumirások változataiból az eddigieknél nagyobb számban mellékeltünk irásmutalványokat (XVÍlfcsXXlil. tábla). A válogatás vezető szempontja ez esetben is a főbb típusok bemutatása volt, de ezt az Írások erősen egyéni jellege következtében általában nehéz volt érvényesíteni. Némi túlzással szinte azt mondhatnók, hogy a XV. század elején már minden hivatásos írástudó sajátos egyéni megoldásokat alakított ki és gyors feljegyzések esetén ezek szerint formálta a különböző irásíajták betűkészletét A! feljegyző irások tehát már az egyénekéi, mégha felismerhetők is bennük általánosabb közös vonások. Ugyanabból a kancelláriából egy vagy közeli időben különböző regisztrumirások kerültek ki, bizonyára azért mert mindegyik alkalmazott a saját egyéni feljegyző irását használta. Jól példázzák ezt a Lépes Loránd erdélyi alvajda kancelláriájában divott változatokat mutató hasonmásaink (XlX/4., AX/1,.. XXt/3-4„ XXffl/ 1. sz. facs.). Az alábbi iráscsoportok tehát semmiképpen sem tekinthetők lezárt egységeknek, hanem a főtipusok olyan gyűjteményének, amelyek további változatokkal bővíthetők. Mutatványaink első csoportja (XIX/1-4. sz. facs.) a regisztrumirások régi hagyományait leginkább őrző változatokat mutatja be. A kolozsmonostori konvent 1342. (XIX/1* sz* lacsJ, vagy Lépes Loránd 4418. évi oklevelének (XlX/4. sz. facs.) az írásán egészen határozottan érződik a feljegyző írásoknak .az eredeti technikája, amelyik még abban az időben alakult ki, amikor a hártya dráeasága miatt - viasztábláé skákra irták a fogalmazványokat és egyéb múló értékű feh 171 jegyzéseket. A toll élével valósággal vésték a papírba is ezeket a betűket szinte minden egyes tagjukat külön tollemelintéssel. Száraz, rideg irások ezek, de amelyek kiművelt kezekből kerültek ki. jól olvashatók (XIX/3-r4. sz. facs. Vö. XVi/3. sz. facs.). A második csoportba sorolt darabok (XlX/ö-'ö.. XX/1«»2. sz. facs.) egy nagyon gyors, lendületes, de mégis apróbetüs típus változatait kívánják érzékeltetni. Az irö keze lendülettel kanyarítja á durvaságig erélyes vonalakat a papírra. A száguldó kéz képtelen egyenes vonalakat irni, mert a hirtelenül felemelt tollnak a lendülete még az egyes betütagokat is meghajlítja. Ennek követr kéziében a betűk rendetlenül dűlnek benne jobbra—balra, a rövid betűk (pl. e) elkanyaritott részei is lelógnak a sor alá. Olyan ezeknek az írásoknak az összhatása, mintha forgószél kavarta volna fel a betűk nyugodt rendjét (XX/2. sz. facsj. A kéz idegessége-akkora, hogy az in, n, u, i. de más rövid betűk esetében is csak enyhén hullámos, vízszintes vonalkát ránt (X1X/6. sz. facs.) vagy pontokat freccsent a tollból a papírra (XX/1. sz. facs.). A könnyebb kezű írók szintén vékony vonalakban csak karcolják (XIX/'ö.. 6. sz. facs.), a gyakorlatlanabb nótáriusok viszont valósággal má- r zolják ezeket az Írásokat (XX/1-2. sz. facsj. A harmadik csoportba (XX/3--6. sz. rács.) egy « gyors kurzivákhoz közelálló, némileg gondosabb tipus változatait soroltuk be. Szepesi Jakab országbíró 1375. évi oklevele (XX/3. sz. facs.) a bírósági oklevelek, mandátumok kedvelt gyors irását illusztrálja. Ehhez hasonló Zsigmond király 1388. évi mandátuma, de a merőlegesen felmeredő betüszárak inkább eluralkodnak rajta. (XX/4, sz. rács.) A szavak egész teste felett elnyúló vékony, merev röviditésjelzések és a sajátos betüformák adják meg az írás kissé németes Jellegét A kolozsmonostori konvent 1389. évi hártyaoki eveiének (XX/5. sz. rács.) az irása hasonlóságot mutat az előbbi csoport darabjaival (XX/ 1-2. sz. facs.), de valamivel igényesebb azoknál. Ez a változat is - hasonlóan az előbbi kettőhöz - az oklevél kurzív a technikáját használja. A csoport utolsó, már lehiggadt darabján (XÁ/6. SZ. facs.) viszont a minuszkulában szokásos néhány betüforma is előfordul a kurzív alakok között A kezdődő humanista irás jótékony hatása tehát még a regisztrumirások területén is megfigyelhető. 148