Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Tollas Béla: A Ráday Levéltár kecskeméti fiókja: Reformárus Egyház, 1956 / 79–85. o.

Fprdős idejében még meg volt az egyház levéltárában az 1642--4685. évekből származó azon 29 darab nagyértékü törökkori oklevél is - 27 török és 2 magyar nyelvű - melyeket Hornyik János: Kecskemét város története c. munkájában leközöl. Ezek több más. a kecskeméti egyház történe téré vonatkozó fontos okirattal együtt - senki sem tudja, mi okból -, a későbbi időben a város levéltárába kerültek, ahol a második világháború alatt megsemmisültek, Itt pusztult el I. Rákóczi György 1641-ben kelt harangadományozás^ásról szóló levele, az az egyezséglevél, melyet 1658-ban Vesselényi Ferenc nádor előtt Pozsonyban kötöttek a kecskeméti kálvinisták a katolikusokkal és még számos becses okmány. Az 1884. év Fördősnek. e nagy lelkipásztor halálának az éve, azt mondhatjuk, a levéltár télé tének» a megszűnését is jelentette. További kutatásaim során egyetlen adatot sem találtam eddig, mely bizonyítaná, hogy a későbbi években valaki törődött volna vele. Az tujkollégium* felépítése után, 1912-ben az épületben levő egyházi pénztár helyiségében helyezték el és innen mentette meg a végleges pusztulástól Kovács Bálint jelenlegi lelkipásztor a második világháború alatt. Neki köszönhető, hogy a levéltár nem semmisült meg. A háború után 1953ban mint ömlesztett anyag került rendezés alá, de rendezése még befejezetlen. A LEVÍXTÁR ANYAGA A levéltár legrégibb okmánya az 1564. évből származó azon egyezséglevél, mely az eddig közösen használt tomplomra vonatkozólag a pápisták és tLuter körösztyénök* között köttetett. Ez az egyezséglevél egyetlen fennmaradt példánya a magyarországi reformáció kora ilyen vonatkozású iratainak, melyet értékében még az is emel, hogy annak a Végh Mihály akkori főbírónak a házánál köttetett, ald a legújabb kutatások alapján minden valószínűség szerint azonos azzal a Kecskeméti Végh Mihállyal, aki 1560 táján az 55. zsoltár alapján «Mikoron Dávid nagy busultában» kezdetű éneket irta. A XVII. századból származó iratok között különös jelentőséggel bírnak a kecskeméti templom építésére vonatkozó iratok 1680-168443Ő1. Jelentőségük abban áll, hogy hü képet adnak arról a nagy küzdelemről és kitartásról, mellyel a török világban és az ellenreformáció korában végbement egy templomépítés. Minden akadályt legyőző akarat és rendkívüli áldozatkészség jellemezte e tekintetben a kecskeméti reformátusokat, akik ezekben a «véres, háborús esztendőkben* - amint a templomban levő egykori emléktáblán olvasható, elvégezték e nagy munkát. Az építést engedélyező eredeti okirat, melyet IV. Mohamed szultán adott 1680-ban. a városi levéltárnak átadott iratokkal együtt megsemmisült. Megvan azonban egy későbbi magyar fordításban. Megvan ezenkivül az engedélyért Konstantinápolyba kiküldött Kovács István és Mohácsi Halász Miklós onnan irt levele és arról az 521 aranyról szóló kötelezvény, melyet az engedély kieszközlése céljából vettek kölcsön. Ezt a kötelezvényt magyar, török, latin, német és zsidó nyelven állították ki. Az iratok között vannak Vesselényi Pál és Koháry István előtt a katolikusokkal kötött egyezséglevelek, segélykérvények és szer ződések. A templom építésre vonatkozó iratok száma 12. A XVII. századi iratok között vannak még egy 1658-ban kötött szerződés a reformátusok fatemplomának javítására. Vessélényi Ferenc nádornak 1666-ban irt levele a kecskeméti bírákhoz, melyben dicséri a reformátusok és katolikusok közötti szép egyetértést. Lenti Pap János és Köl-. fcedi János lelkészek .segélykérő levele és tudósítása az 1678. évi nagy tűzvészről, melyben elpusztult a több mint száz évig használt fatemplom, valamint a parókia és iskola is, az első presbitérium megalakulásáról való irat 1668-ból, Apafii Mihály két rendelete, melyek közül az egyikben Szóvárhegyi Pap Andrást az erdélyi román nyelvű egyházak esperosségében megerősíti 1681-ből. Komáromi György megidézése a pozsonyi vértörvényszékre 1673-ból, Ungvári Gergely püspök beleegyezése Vecsei János kecskeméti prédikátorrá választásába 1682-böl, ezeken kivül még számos más irat és 37 darab eredeti végrendelet. Ugyancsak ide tartoznak, bár a XVIII. században végezték, az 1642 és 1681 évek közötti török okiratok magyar fordításai, (A XVII. sz. iratanyaga összesen 4 csomó.) 80