Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Balázs Tibor: Levéltárak és kutatók kapcsolata az Egyesült Államokban / 609–612. o.

terjedt levelezésével, akinek feladatköre azért lényeges? Hozzá tartozik-e ez az anyag a kor politikai történetéhez, avagy főként szokványos és elhanyagolható részletkérdéseket Ölel-e fel? Ez az eset, mikor a levéltáros kell, hogy kérje a különböző területek szakemberei segítségét (történész, köz* gazdász, ügyvéd stb.) és ha ezeket meghallgatva még mindig kételyei volnának, alíkor a leghe* lyesebb ha a vonaticozó anyagot egyelőre félreteszi és majd csak egy későbbi időben vizsgálja azok státusát ismét felül. ;".«.A belső levéltári munkákkal kapcsolatban a főkérdés a következő volt; miként tegyék az anyagot mind hozzáférhetőbbé a kutatás számára? Elmondották, hogy ma már a könyvtári katalo* gizálási módszereket teljes mértékben elvetették. Fenti célt elsősorban a kiadott útmutatókkal (Guides), vagy pedig különböző irat vagy sorozatjegyzékekkej (litsts of materials, lists of accessions) szol* gálják. El kellett tekinteniök attól, hogy részletes leírást nyújtsanak, csak arra vállalkozhattak, hogy áttekintést adjanak a különböző állagokról (bodies) és sorozatokról (series of records). Ezekben a segédletekben feltüntetik az évkort, a megközelítő mennyiségeket és jelzik, hogy milyen jellegű dokumentáció várható abból (in each group?) A történészek a levéltári anyagról való tájékostatást alapvető jelentőségűnek tekintik. filmon* dották, hogy a történész munkája sikerében vagy kudarcában döntő szerepe van a levéltári tájékostatásnak. Tehát annak a ténynek, hogy a levéltár mennyire tartja ellenőrzés alatt saját irat* anyagát, mennyire ismeri azt és mennyire tud róla megfelelő tájékoztatást nyújtani. A kiadott ut» mutatók gyakran segítik a történészt annak eldöntésében, hogy melyik anyagon dolgozzék, de az útmutatók ritkán jelentenek többet mint jelzést egy bizonyos irányban, melyen azután a kutatás, gyakran igen gyümölcsöző kutatás megindulhat. A leiróleltárt gyakran használják* különösen nagyon keresett és fontos a jelentősebb iratoknál. A leiróleltárt először s egyben legfejlettebb formájában a Nemzeti Levéltárban készítették és azóta az Állami Levéltárak egy sorában is készítik bizonyos meghatározott iratsorozatokról,, állagokról (body of records). A leltárban szó van az irattermelő szerv hivataltörténetéről, a fond belső tagolódásáról, és azok leírásáról, végül az egyes sorozatok évkoréiról. Az egyes leltárak részletességben és terjedelemben különbözőek. További segédlet a mutató. A levéltáraktól a kutatók a mulatozást kérik számon, De mindenki, tudja, hogy egy anyag mutatózásálioz olyan rengeteg idő szükséges, hogy ennek végzése gyakor* latilag igen nagy nehézséggel jár. A történészek erről a segédletről a következőképp nyilatkoznak. (A szövegből kitűnik, hogy Tőként gyűjtemények eáetéről van szó.) A mutatók négy típusát különböztetik meg. Az első egy olyan kartotékrendszer, amely feltünteti a gyűjtemény nevét és rész* beni felsorolását adja azoknak a történeti személyeknek, akiknek a levelezése az anyagban ta* lálható. Jobbnak mutatkozik a második típus, amely fenti kartotékrendszert sommás leírással ege* sziti ki. Az egész nyilvántartást időrendben kezelik. A sommás leírás rendszerint kiterjed a fon* tosabb témákra és azokra a jelentősebb személyekre, akiknek levelezését az anyagban meg le* het találni. A harmadik típus már az összes levelezések kartotékmutatóját adja a levélírók, ne^é^iek és. a levél dátumának pontos feltüntetésével. Nagy hiányossága, hogy az egyes mutatók nem tüntetik fel a tárgyat, s itt sincs vezérkatalógus. Mindezzel együtt is ez a mutatórendszer igen sok időbe kerül, ezért ezt a mutató típust levéltárakként csali néhány állagban készítették el. További hiányosság, #» ahogy ezt történész részről elmondották, j* hogy a legjobb tárgysserinti mutatózás sem tudja pótolni a történész munkáját, legfeljebb megkönnyíti azt, A legkielégitőbb a mutatórendszerek negyedik típusa, amely az összes állagok tárgyi-személyi vonatkozásainak adatait nyújtja sokoldalú utalásokkal. Ez alapján készül el az összes állagok vezérmutatója is. &

zl a legfejlettebb formát terméssetesen csak néhány levéltárban és az állagok kis részében készítették el, de a történészek ezért is igen hálásak* mert tudják, hogy ez igen sok munkával jár, A levéltárak képviselőjének a mutatózásról az volt a véleménye, hogy ha az állami levéltárak létszámát 20,50 vagy 200 további fővel kiegészítik, akkor ők megígérik, hogy a mutatózást széles keretben legalábbis elkezdik. A kéziratgyüjtemények részéről ehhez kiegészítésképpen hoz-