Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 3–4. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: A dán nemzeti levéltár / 606–609. o.

cia élv alapján a rendezési munka, amelyet a XX. század fordulóján működött két vezető, A.D. J/irgensen i és V. A. Secher irányítottak. Nagy mértékben megnövekedett a levéltár a törvény után. számos uj állaggal gyarapodott, de egyúttal csökkent is, mert amikor Norvégia a száz évig tartó svédnorvég perszonálunló felbontása után, 1905-ben teljesen önálló királysággá lett, a dán Nemzett Levéltár a Norvégiára vonatkozó anyagát átadta az uj királyságnak. Tudni kel!, hogy Norvégia a X, század óta, kisebb nagyobb megszakításokkal a dán királyság része volt, a XVHÍVm. században még az igazgatás nyelve is a dán volt Norvégia területén. A napóleoni háborúk idején szakadt el Norvégia Dániától, majd egy évszázadra a svéd királysággal lépett perszonálunióra, A norvég vonatkozású iratanyagnak Norvégia részére való kiadására tulajdonképpen már a múlt század íolyamán is volt eset és ez csak 1937-ben tejeződött be. Mikor Schleswig és Holstein, valamint Lauenburg hercegségek az 1863 évi dán—porosz háború végeztével porosz, illetve osztrák íennhatóság alá kerültek, ujabb állagokat kellett kiadni, 1936-ban újra vizsgálat alá vették ezt a kérdést tekintettel arra, hogy nevezett hercegségek az első világháború után újra vizsgálat alá vették ezt a kérdést* tekintettel arra, hogy nevezett hercegségek az első világháború után újra dán tartományokká lettek. 1927-ben kiadták az Izlandra vonatkozó iratokat Izlandnak, amely 1909 óta a perszonálunió fenntartása mellett önálló királysággá lett 1929-ben pedig nagyarányú iratcserét bonyolítottak le Svédországgal. Ennek során kapta meg a Dán Nemzeti Levéltár Valdemár király *JordebogHát Dánia koraközépkori birtok összeírását. Az 1889 évi levéltári törvény értelmében a kopenhágai Központi Állami Levéltáron kivül még három tartományi levéltár tartozik a Nemzeti Levéltár keretébe; a kopenhágai, az odensei és a vtborgi. Látjuk tehát, hogy a jyllandi félsziget és a két legnagyobb sziget (Fyn és Sjaelland) egy-egy városában van a három tartományi levéltár. 1931-ben egy negyedilcet is állitottak fel: Aabenraa-ban Északschleswig tartomány számára, amely az első világháború után tért vissza a dán állam kebelébe. A Nemzeti Levéltár dolgozóinak létszáma 1948-ban az alábbi volt: 1 állami levéltáros, 2 osztályvezető-levéltáros, 4 tartományi levéltáros, 5 első osztályú levéltáros, 12 másodosztályú levéltáros, 7 regisztrátor, 1 könyvkötő, 1 fényképész, 2 őr és 10 asszisztens. Az itt szereplő elnevezéseknek magyarázatát nem adja meg az ismertetés, igy nem tudjuk pontosan, hogy milyen kvalifikációju dolgozót fednek azok. Feltételezhetően a levéltáros elnevezésűek a tudományos képest* tésüek, (összlétszámú 24) a többi 21 pedig a technikai segédszemélyzet számát jelenti. Ez a 45 dolgozó feltételezhetően az öt dán levéltár dolgozóinak összlétszámát jelentette. Az 1947-48 költségvetési évben 608,000 dán korona volt a Nemzeti Levéltár költségvetési kerete, ami 31,417 tontsterlingnek, azaz körülbelül 1*5 millió forintnak felel meg, A levéltár iratanyaga általában a központi hatóságok, a királyi udvar és a legfelsőbb bíróság fondjaiból tevődik össze. A tartományi levéltárakban a helyi eredetű fondok, tehát a megyék (grófságok), törvényhatóságok, bíróságok, püspökségek és egyházközségek iratait őrzik. Az egyházközségek iratai közé tartoznak az egyházi anyakönyvek, amelyek a XVII. század első feléig nyúlnak vissza. A központi levéltár 40,000 folyóméter iratanyagot tud elhelyezni (az egykori títkos levéltári épületben, amelyet természetesen Jelentősen kibővítettek.) Kutatótermei a legmodernebb technikai felszereléssel vannak ellátva, A vidéki levéltári épületek relállitása kb. félmillió dán koronába került A viborgit 1890/91-ben, a kopenhágait 1891/93-ban és az odenseit 1892/93-ban építették, az. elsőt 6000* a másodikat 7500 és a harmadikat 3000 folyóméter befogadóképességű raktárakkal. Az aabenraai levéltárat 1932/33ban emelték 3000 folyóméter befogadóképességű raktárakkal, 160,000 korona költséggel. Semmiféle törvényes szabályozás nem kötelezi a központi hatóságokat a legfelsőbb bíróságot és a.királyi udvart arra, hogy irataikat a levéltárnak átadják, de a régi gyakorlat alapján erre készséggel vállalkoznak. Általában évről-évre kap a levéltár uj és uj anyagot ezektől a szer* vektől. A tartományi levéltárak iratanyaga törvényes rendelkezések alapján gyarapszik. Az 1889 évi törvény értelmében tíztől negyven évig terjedő terminusra kell átadniuk a helyi szerveknek irataikat a levéltárnak. Az átadandó iratok köre állandóan terjed, most már a régi önkormányzati testületek anyaga is a levéltárba Jut , 607 v