Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Bakács István: A személyi levéltárak rendezésének kérdése / 24–28. o.

Bakács István: A SZEMÉLYI LfiVftLTÁRAK RENDEZÉSÉNEK KÉRDÉSE Á Levéltári Híradó legutóbbi számában Benda Kálmán és Németh Balázs által az Értelmiségi családok levéltárának rendezéséről irt tanulmány (amelyben felvetett kérdések egyike-másika sajnálatos félreértésen alapszik), valamint ugyancsak a Levéltári Hiradó korábbi számában Kopasz Gábortól megjelent levéltárismertetés («Gál Péter családi bvéltára») szükségessé teszi, hogy a személyi levéltárak rendezésének kérdését közelebbről megvilágítsuk, annál is inkább, minthogy a Levéltári Közleményekben megjelent tanulmányunkban erre részletesebben nem tértünk ki - tanulmányunk írásakor részben ezt nem tartottuk szükségesnek, részben pedig a rendelkezésünkre álló terjedelem nem tette lehetővé. Előre kell bocsátanunk, h >gy az Országos Levéltárban az utóbbi években több személyi levéltárat " így többek között Eötvös Károly iró, ügyvéd, politikus, valamint Porzsolt Kálmán publicista, a Népszínház igazgatója levéltárát - rendeztük s igy az akkor szerzett tapasztalatok nyomán leszűrhetjük azokat a tanulságokat, amelyeket a Levéltári Hiradó emiitett ismertetéseivel kapcsolatban közre kívántunk bocsátani. A személyt illetőleg a személyi levéltárakból összetett családi levéltáriaknál első .és legfontosabb annak eldöntése: mennyiben beszélhetünk e levéltáraknál a provenienciaelvéröl m amelyről mind a saját, mind a fentebb említett cinkekben ismételten esik szó - s ebből milyen Következtetéseket kell levonnunk a rendezési munkák rolyamán Ehhez azonban szükségesnek tartjuk néhány szóban összefoglalni a proveniencia-elvének ama ismérveit, amelyek alkalmazhatóságát a személyi és családi levéltáraknál a továbbiakban vizsgálnunk kelL Muller. Feith és Fruin annakidején a Handleiding-ben (i. 3, §) a családi levéltárakat ugy határozták meg, hogy azok nem mások, mint a család különböző tagjainak kezéhez jutott és megőrzött iratok halmazai, amelyeket a családtagok mint magánszemélyek vagy mint nevezetességek gyűjtői őriztek meg, Brenneke természetszerűleg ezt az álláspontot túlhaladottnak tartja, de ő is megkülönböztetést tesz a szervesen keletkezett és a mesterségesen kialakított levéltárak között (ez utóbbiakhoz sorolván a gyűjteményeket) s a levéltári és a könyvtári anyagot ugy választja el, hogy az elsőbe a regisztraturán átment vagy olyan iratok tartoznak, amelyek a régisztraturán átmehettek volna. E két megállapításhoz hozzá kell fűznünk a proveniencia-elvének egyik nagyon kirejező s mélyreható elemzésen felépített magyar meghatározását, amely szerint az iratok genetikus képződmények, fejlődés eredményeképpen létrejött szerves produktumok, amelyeket organikus egységükből, eredeti összefüggéseikből ki nem lehet szakítani, Elsősorban tehát tisztán kell látnunk, hogy a személyi és a családi levéltárak iratai menynyiben jöttek létre «szervesen», s mit is jelent ezeknél az iratoknál az «eredeti összefüggések* meahatároz_ás: vizsgálnunk kell az iratok létrejöttét, hiszen keletkezésük menete fogja meghatározni a rendezésük irányelveit is. Álláspontunk e kérdésben az, hogy a személyi és családi levéltárat csak akkor tekinthetjük levéltárnak, ha fel tudjuk ismerni és a rendezőmunka során alkalmazni tudjuk azokat az elveket, amelyek alapján: 1. egy adott irat a családi, személyi levéltár részévé vált; 2. miként vált ez az irat a mindennapi szükségleteknek megfelelően az illető személy, ill. család őrizetében; 3. milyen módon biztosíthatjuk a legjobban az iratnak a kutatók számára való hozzáférhetőségét. A kérdés vizsgálatánál figyelembe kell vennünk azt is, hogy az összetett levéltárak - amelyek tehát több személy ill, több család irataiból tevődnek össze (ezek kialakulásával az alábbiakban még foglalkozunk) - mindegyik részét önálló levéltárnak tekinUük s igy az elmondandók nem egy család levéltárára, hanem adott esetben az azt összetevő levéltárak mindegyikére külön-külön értendők, 24