Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: Gazdasági levéltári problémák a kettéosztott Németországban / 280–285. o.

Továbbá minden eddigi erőfeszítés eEenére sincsenek megfelelő szakemberek a közepes- és kisüzemi irattárakban. Ezek számára viszonylag kevés gyakorlati segítséget tudott nyújtani az állami levéltári hálózat is. Az üzemi'irattárosok tanfolyamain túlságosan elméleti jellegű ismeretanyagot közöltek s nem vették kellő módon figyelembe, hogy inkább < irattárosokkal*, mint fléréíiárosokUal* állnak szemben. A helyes megoldás az lenne, ha az egyes szakminisztériumok az alájuk tartozó szervek irattárainak átselejtezése után megmaradt értékos levéltári anyagot, egy, vagy egynéhány valódi ígazdasági levéltárban* vonnák össze. Ezek létrehozásánál és megszervezésénél vagy a szakmai, vagy a területi összetartozást kellene szem előtt tartani. Alkalmasabbnak látszik azonban az egyes szakmák levéltárainak megteremtése azzal hogy ezek lennének a lépcsőfokai a jövőben megalkotandó Központi Gazdasági Levéltárnak. Ennek létrehozását sürgetik az egyre erősödő gazdaságtörténeti kutatások. Ugyanakkor meg kell teremteni a speciálisan tudományos gazdasági le véltárosok magas színvonalú kiképzésének lehetőségét is. A gazdasági levéltári problémák egyik legsulyosabbikávat a selejtezés kérdéseivel foglalkozik Erich Neuss Kassation von Aktén der Wiríschaft * Grundsatze című, ugyancsak az Archivmitteilungen hasábjain megjeleni tanulmánya is. Már a század eleje óta.- irja Neuss -e hallatszottak hangok a gazdasági jellegű iratok megsemmisítése ellen Ennek eredményeképpen az őrzési határidő letelte után is megtartották sok helyen a részben már átselejtezett történeti értékű iratokat. Általában azonban nem selejteztek, hanem a jogbizíositó szempontok miatt fennálló határidők leteltével az iratokat egyszerűen megsemmisítették. A megőrzési határidőkre vonatkozólag a kapitalista korban a kereskedelmi törvénykönyv 44. §-a tartalmazott bizonyos előírásokat. Az 1945 táján érzékeny veszteségeket szenvedett gazdasági levéltári iratanyag módszeres selejtezésére csak a legújabb időkben került sor. Ennek előfeltétele volt az üzemek népi tulajdon ba vétele. Így a gazdasági levéltárak anyaga jogilag a közigazgatási iratokkal lett egyenragnu, A levéltári törvények most már a felügyelet és a karbantartás mellett intézményesen gondoskodhat nak a rendszeres iratselejtezésről is. -1949. december 28-án jelent meg az első rendelet, mely az államosításokig működött cégek iratainak őrzési határidejét állapította meg. Gondoskodott ezenkívül az állami felügyeletről eseüeges selejtezések alkalmával. 4950. április 27-én ujabb rendelet tiltotta meg az iratok önkényes megsemmisítését Kimond° ták, hogy az 4949. év iratai nem selejtezhetőek. Az iratselejtezést az állami levéltárosoknak mindig ellenőrizniük kelt Ugyancsak ekkor jelentek meg az első ügykörjegyzékek is. Általános szabályként megállapították, hog.y a következő iraö'óleségek fölöslegesek a levét tárakban ; 4„ Összefoglaló jelentések időszaki előmunkálatai. 2. Tervek és statisztikai adatok előmunkálatai. 3. Jelentések, emlékiratok, technikai rajzok, közbeeső intézkedések és tervek fogalmazványai. 4. Szokványos jelentések és közlések. Az ügykörjegyzékek persze nagyon sok kérdés eldöntését nyitvahagyták. 4950. július 8-án ujabb levéltári vonatkozású törvény jelent meg az iratok beszolgáltatásáról, majd 4950„ július 43°án napvilágot látott a Német Demokratikus Köztársaság levél tár ügyéről ki adott generális rendelet ^ A gazdasági iratanyag a selejtezési ügykörjegyzékek készítőit teljesen újszerű pl ad átok kivégzésére kényszeritette. (V, ö. a könyvelés és kalkuláció számolási műveleteit az üzleti levele zés sokszor formális jellegét a munkaszervezet tervek és ellenőrzés iratait- Emellett a levéltárosok 4949-ig általában csak közigazgatási iratokkal dolgoztak s nem ismerték a gazdasági irat anyagot Az újonnan kiképzett levéltárosok száma és képzettsége p ?dig nem tartott lépést a fejlődő ipari üzemek szükségletével. 4956. 3. füzet 92. L 284