Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Hadnagy Albert: Az adózási iratok selejtezése / 274–277. o.

iratanyagok. Nagy nehézséget okoz a kézműipari üzemek iratanyagának a kiválasztása rendkívül széleskörű kiterjedésük miatt is és éppen ezért e vonatkozásban többnyire csak a városi kézműipar jöhet számításba. Az offenbachi ipari központban pl a 400 kiválasztott adóí'izető közül közel a fele a kézmüiparosok sorából került ki, A Iegnagypbb mértékben mezőgazdasági jellegű kerületekben az ily módon kiválasztott adófizetők száma eléri az 50 et Az üzemek és adófizetők gondosan végrehajtott kiválasztásán keresztül el lehet érni azt a célt, hogy a későbbi gazdaságtörténeti kutatások minden iparág és a gazdasági élet minden jelentősebb területe fejlődésébe megfelelő betekintést nyerhessenek anélkül, hogy a levéltárak felesleges módon terheltetnének meg iratanyag átvételével. Nem kétséges, hogy a népvagyonról ily módon szerzett általános kép más céloknak is a szolgálatába állítható, miként történt ez a hadi- és inségadó kivetése alkalmából. Természetesen az igy visszamaradó iratanyagnak selejtezése továbbra is szükséges marad, s ennek keresztülvitelére irányadóul szolgálhat a bíróságoknál alkalmazott eljárási mód. Az üzemek kiválasztását állandóan szem előtt kell tartani és egyes kiválasztott üzemek megszűnése esetén helyettük a lehetőség szerint azonos természetű másik üzemet kell beiktatni. Arra kell törekedni, hogy az iratok kiválasztása ne csak a kiemelkedő értékű iratok tekintetében legyen jellegzetes, hanem sokkal inkább az átlagértékü. esetleg az azon aluli iratanyagot illetően is, hogy az ily módon végrehajtott előzetes kiválasztás által valamennyi értékes iratanyagnak a megtartása biztositható, megsemmisítése pedig elkerülhető legyen. + + + A nyugatnémet levéltártudomány művelői részérő! sorozatosan megjelenő tanulmányok egy= másután vetnek fel olyan kérdéseket amelyek a magyar levéltárakat vagy közvetlenül érintik, vagy arra emlékeztetnek, hogy mi mindennek nem lett volna szabad megtörténnie a múltban éppenugy, mint a jelenben. Az uj keletű iratanyaggal szemben táplált érdektelenség, ha kezdeti évszámával történeti multunk és levéltári iratanyagunk különbözősége miatt nem is megy vissza olyan nagyon mint Németországban, a magyar levéltárakat is vádolja mulasztással,- bár szervezeti adottságunk en^ nek a mulasztásnak súlyát átháríthatja a cselekvésre hivatott hatóságokra. A községi és városi irattárak anyagának nagymérvű pusztulása elsősorban felügyeleti hatóságaikat terheli, de nem mentesülhetnek a felelősség alól a törvényhatósági levéltárak sem„ mórt törvényhatósági öltözetükből f ha e művelethez az* Országos Levéltár segítségét igényelték volna =••• kibújhattak volna. Természetesen ezt a megállapítást annak feltételezésével teszem meg„ hogy az Országos Levéltár vállalta volna ruházatuk átalakítását Szolgáljon azonban mentségünkre még az is, hogy sajátos viszonyaink közepette törvényha ósági levéltáraink nem juthattak tovább a hamupipőke szerepénél, A Levéltárak Országos Központjának létrehozása és működése,, a magyar levéltárügy teljes átszerve zése éppen ezt az állapotot szüntette meg és a németországi tapasztalatok nagyon nyomatékosan figyelmeztetnek arra, hogy vissza ne térjünk a régi utakra és vissza ne essünk mégegyszer a hamupipőke szerepébe. Mindazok a feladatok, melyek e tanulmányból éppúgy kitetszenek, mint az ugyancsak jelen számunkban ismertetett a községi levéltár vagy általános selejtezési problémákkal foglalkozó más nyugatnémet tanulmányokból és melyeknek annyi sok köz is vonása van levéltárügyünk múltjával, jelenével és jövőjével, arra intenek, hogy igyekezzünk levéltári szemléietünket korunk és jövőnk igényeihez szorosan hozzássabni, igényeinket igyekezzünk társadalmi és állami életünk minden vonalán érvényesíteni, hogy ezáltal levéltári megőrzésre érdemes iratanyagunkat az élet minden területére kiterjedően, biztonságba helyezhessük, Mostani levéltári szervezetünk nagy ígéretül szolgál e célok elérésére, e szervezetnek a megbontása viszont könnyen előidézhetné azt az alárendelt szerepet, amelyet a magyar levéltárak egykor elszenvedni voltak kénytelenek történeti multunk nagy kárára és pótolhatatlan veszteségére. Hadnagy Albert 277