Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - FIGYELŐ - Hadnagy Albert: A községi levéltárügy egyes problémái a Német Szövetségi Köztársaságban / 269–272. o.
szükséges. E társulatok működésének legfontosabb részét tehát a levéltáraknak és a még nagyon sok helyen bőséges történeti értékkel biró irattáraknak a felkutatása képezte. A levéltári szolgálatosok tiszteletbeli állást töltöttek be, többnyire dilettáns segéderők voltak., a történettudomány igaz barátai, akik széleskörű ismeretekkel rendelkeztek, általában anyagilag is jó helyzetben voltak és céljaik teljesítésére időbeli és anyagi javakat is áldozhattak többnyire minden ellenszolgáltatás nélkül, egyszóval a kultúra és tudomány maecenásainak a szerepét tölthették be. E tiszteletbeli levéltárosok javarésze a két hitfelekezet papjainak sorából került ki. akik a maguk idejében a tartományi és helytörténeti kutatásoknak voltak a zászlóvivői. E munkálatokban résztvettek még a középfokú iskolák egyes tanárai is. A történelmi társulatok által alkalmazott és irányított levéltárosok célja kizárólag kulturális volt Ez a cél a fontos iratok biztonságba helyezésében és föltárásában mutatkozott meg elsősorban, de természetesen korlátozva azoknak a problémáknak a keretei által, amelyeket a maguk idejében a történeti kutatások iránya szabott meg, A történeti anyagnak ilyen szűk szempontok szerint való elhatárolása természetesen világossá tette ennek a levéltári szolgálatnak minden gyengeségét Az iratok feltárását és biztosítását az iratok lajstromozása és leltára zása utján vélték elérhetőnek. Megőrzésre érdemesnek azonban csak a régi, az 1800 év előtt keletkezett iratanyagot tekintették, sőt egyesek majdnem kizárólag csak a pergament okiratok megőrzését vélték indokoltnak. Ezeken a kereteken belül ezek a levéltárszolgálatosok évtizedeken keresztül mégis önzetlen, kitűnő és nagyon értékes munkát fejtettek ki, amelynek eredménye részben nyomtatott, részben kéziratos leltárak nagyszerű sorozatában is megmutatkozott A Bádeni Történelmi Társulat e levéltárak leltárait folyóiratában tette közzé, míg a württembergi ugyanezt önállóan 13 füzetben adta ki. Az első világháború után a műemlékek védelme rendkívüli jelentőségre és súlyra tett szert E fejlődés során az iratemlékek védelme a régebbi tevékenységükhöz visszatérni nem tudó történelmi társulatoktól elvétetett és az állami levéltári igazgatóságokra bízatott reá. Ez az intézkedés ebben a kérdésben fordulópontot jelentett, most már ez a kérdés lényegében a levéltári igazga tás hatáskörébe került és lehetőség nyílt arra, hogy az uj kutatási követelményeknek is megfele lően az eddig lebecsült vagy csak kevésre értékelt iratanyag visszanyerje a maga valódi értékét és az iratok kiválasztásának elvei is megfelelő felülvizsgálást nyerjenek A stuttgarti és karlsruhei állami levéltárak a tiszteletbeli levéltárosok szervezetét felújították és tanfolyamok beiktatásával és írásbeli útbaigazításokkal a kerületükben lévő levéltári anyagnak mélyreható rendezését és lajstromozását sikerült elérniök e szervezet révén. Mindennek ellenére a levéltári szolgálat belső ereje és hatásköre kétségtelenül hanyatlott A levéltári szolgálat legfőbb hordozói,, a lelké szék közül már csak kevesen vállalkoztak az együttmunkálkodásra Az egyházi hatóságok az egyházi levéltári anyag kezelésére külön egyházi szervezetet létesítettek, amelyeknek működése azonban igen szerény keretekre korlátozódott A nagyobb és kisebb nemesi levéltárak feladatainak az ellátására ez a megújhodott levéltári szolgálat általában többé már nem volt alkalmas alkalmazottainak hiányos tudományos és szakmabeli ismeretei miatt, s azonkívül ezek a nagy rendezési munkálatokhoz szükséges idővel sem rendelkeztek. Az első világháború utáni évtizedekben a rigyelem főként a községeknél lévő iratanyagokra irányult Az állami levéltárak legbuzgóbb fáradozása elit*' nére sem lehetett még ebben a kisebb körben sem kielégítő eredményeket elérni •> igy különösen megmutatkozott ez a hiányosság a levéltári leltárak kérdésében,, A második világháború után szerzett tapasztalatok méginkább kétségessé tették a levéltárügy eddigi szolgáltatásának értékét Jóllehet a levéltári leltárak a szerkesztőik felfogása szerint is nem annyira tudományos, mint inkább iratvédelmi célt szolgáltak, mégis megtörtént az, hogy leltározott levéltári anyagokat egyes községekből már az első világháború utáni időben teherautószámra szállítottak zúzdába és az ujabb megállapítások szerint még a hadikárokat nem szenvedett járásokban is az egykor lajstromozott és nyomtatott leltárakkal biztosítottnak vélt iratanyagnak már csak a fele található meg. Gyakorlati értelemben véve a levéltárügy szolgálata egyre inkább csak a régebbi iratanyag raktárhelyiségei nek a puszta ellenőrzésére terjedt ki. Az is nyilvánvalóvá lett hogy a községi levéltárak terén elért minden eredmény könnyen veszélybe kerülhet mert a községi igazgatás a maga térszükségletét minden bizonnyal a levéltára terhére fogja megoldani minthogy a levéltárat idegen test nek, illetve a legjobb esetben is csak nélkülözhető kulturális dísznek tekinti, Az állami levéltári igazgatóság a hitleri Németország 1945 évi összeomlása után a mutatkozó nehézségek ellenére a levéltári szolgálatot az eddigi keretek közt mégis tovább fejlesztette 270