Levéltári Híradó, 7. (1957)
Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Szedő Antal: Beszámoló a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Értekezletéről / 127–131. o.
A tárcahovataríozás kérdésénél Braibaní kifejtette, hogy ezt a levéltárak feladatköré/, lényegében tehát az első nap megtárgyalt problémakör dönti el, San te (Német Szöv. Közt.) ráh mutatott arra, hogy hiába legjobb megoldás a Minisztertanácshoz való tartozás, a világon mindenütt szabadulni igyekszik a Minisztertanács hasonló jellegű közvetlen feladatoktól, ők a közoktatás vagy kulturálisügyi minisztériumhoz való tartozást tartják a jó megoldásnak. A belügyminisztérium szerinte csak akkor jöhet számításba, ha van kulturális osztálya. A többi felszólaló általában a S a n t e által kifejtetteket fogadta el. Érdekes volt Altman (Lengyelország) felszólalása, aki elmondta, hogy eleinte kétségbe voltak esve, mikor a Minisztertanácstól való elkerülés ténye bizonyossá vált és mindont elkövettek, hogy az eredeti helyzetet fenntartsák. Jelenleg a művelődésügyi minisztériumhoz tartoznak. Lényegében a levéltárügy az 1957 februári törvény szerint is megőrizte tárcaközi helyzetét, ügy látják, hogy a művelődésügyi miniszter (Lengyelországban külön van nevelésügyi és felsőoktatási minisztérium) elegendő segítséget tud nyújtani. 2 sorok irója hasonló állásfoglalással ismertette a magyar helyzetet, rámutatva arra, hogy a Minisztertanácshoz való tartozás idején a magyar levéltárak mennyi előnyt élveztek, nem utolsó sorban azt az előnyt, hogy a szükséges hitelkeretet a Minisztertanács utján mindig biztosítani tudták, Lorabardo (Olaszország) ismertette az olaszországi helyzetet, ahol a levéltárügy a Belügyminisztériumhoz tartozik. Itt a minisztériumnak csak a hitel megszerzése a feladata és ezt jól teljesíti, azonkívül a megfelelő presztízst is biztosiba a levéltáraknak. A levéltárak tudományos irányítása, a személyi kérdések eldöntése a Levéltári Tanácsra tartozik, ez az igazi vezető szerv. Ők evvel a helyzettel tökéletesen meg vannak elégedve. Ugyancsak a belügyhöz való tartozás mellett foglalt állást Belov (Szovjetunió) aki Bautier kérdésére kifejtette, hogy a Szovjetunióban levő megoldás, ahol a levéltárak a BM-hoz tartoznak, teljes megelégedésre szolgál, azon változtatni nem kivannak. Ezután a központosítás kérdése került előtérbe. S a b b e elmondta, hogy Belgiumban a Nemzeti Levéltárnak van felügyeleti jogköre a többi levéltár felett, ő a legfontosabbnak tartja, hogy a levéltárügy élén álló személynek megfelelő presztízse legyen. Braibant és Altman példáján látható, hogy a vezető tekintélye mit tud egy ország levéltárügye számára elérni. A vita átcsúszott a Levéltári Tanács kérdésére. Ugyanis Lorabardo is hangsúlyozta a vezető tekintélyének, de méginkább szakértelmének fontosságát. Spanyolországban pl. a könyvtárak és levéltárak egy szervezetben vannak és a vezető nem levéltáros, Olaszországban majd 100 éve nem szakember a vezető. Viszont Olaszországban a Tanács a döntő szerv. A fasizmus idején a Levéltári Tanácsot feloszlatták, de most ismét működik. Tagjai főleg történészek, de a politikai élet kimagasló, kulturális kérdésekkel foglalkozó személyiségei is helyet kapnak benne (pl. szenátorok). Szerinte a legjobb megoldás lenne egy minisztériumi kereten kivül álló kora mis szariátus, mely a könyvtárakkal, muzeumokkal, levéltárakkal foglalkoznék. Ebben az esetben az egyes szakoknak külön igazgatósága lenne, szakember igazgatóval, aki a miniszter közvetlen felügyelete alatt állana. Sabbe (Belgium) tanácsellenes felfogásának adott kifejezést. Náluk nincs Levéltári Tanács és nem is érzi szükségét. A zo kkaI tárgyalja meg a problémákat, akikkel akarja. A Tanács csak megköti a vezető kezét, csökkenti tekintélyét. Lötzke (Német Dem. Közt.) ismertette az NDK-ban működő tudományos tanács szervezetét. Altman (Lengyelország) elmondta, hogy náluk a tanács levéltárosokból és történészekből áll, a tanács elnöke a Történettudományi Intézet igazgatója. A levéltárosok és történészek között szívélyes és közvetlen a kapcsolat. A tanácsnak csak tanácsadó szerepe van. Marianovics (Jugoszlávia) ismertette a Jugoszláviában most íelállitandó Levéltári Főtanáccsal kapcsolatos elgondolásaikat. Ennek is tanácsadó szerepe lesz és koordinálja a Jugoszláviában minden levéltár mellett működő tanácsok munkáját. Ugyanis, amint V'ilían (Jugoszlávia) felszólalásából kitűnt, Jugoszláviában minden levéltár mellett működik tanács, melynek tagjai a levéltár, az illetékes területi tanács kiküldöttei és a helytörténettel foglalkozók. A levéltár küldötteit a levéltár dolgozói választják, a levéltár vezetője hivatalból tagja a tanácsnak. A napi program 4, pontja az a kérdés lett volna, hogy mennyiben van beleszólásuk, a le? véltári dolgozóknak a levéltári problémák megoldásába. Ehhez érdemleges hozzászólás nem volt. Altman napirenden kivül javaslatot tett arra, hogy a CIA publikálja minden ország érvényben lévő levéltári törvényét, Bautier rámutatott ennek nehézségeire. Ugyanis több országban nem egy átfogó törvény szabályozza a kérdéseket, hanem több jogszabály, melyekben bőven vannak hatályon kivül. helyezett részek, Franciaországban 200 oldalt tennének ki a levéltári vonatkozású 129
