Levéltári Híradó, 7. (1957)

Levéltári Híradó, 7. (1957) 1–2. szám - Szedő Antal: Beszámoló a Levéltárak III. Nemzetközi Kerekasztal Értekezletéről / 127–131. o.

val szemben a spíendid isolation álláspontjára. Nem lehet elhanyagolni sem a tudományos, sem az adminisztratív feladatokat, a kettőnek harmonikus együttműködésben kell lenni, nincs antagonizmus a két feladat között. Lombardo (Olaszország) szerint nem lehet a levéltárak feladatait két részre osztani. Szerinte a levéltárak olyan iratokat őriznek, melyek értéke időtálló. Kifogásolja a Bautier-féle referátum szerkezetét. Ugyanis az első kérdésre a feleletet valamilyen személyi koncepció adja meg, mig a másik két kérdésre a felelet az országban érvényben lévő törvényele rendeletek, jogszabályok alapján adható meg, bár ez sem mindig irányadó. Olaszországban pl. törvény irja elő az 5 évnél idősebb irattári anyag átadását a levéltáraknak, ő viszont elrendelte, hogy a levéltárak ne fogadják be a tulíriss iratanyagot, Sabbe (Belgium) rámutatott arra, hogy Belgiumban főleg a tudományos feladatok ellátására van pénz. Mindenesetre a legutóbbi levéltári törvény annyit előir, hogy nem lehet iratot elpusztítani a selejtezés során a levéltáros engedélye nélkül, Braibant erre azonnal reflektál és leszögezi, hogy nem lehet a tudományos feladatokat teljesíteni, ha nem teljesitik az adminisztratív feladatokat, Bautier rámutat arra, hogy Franciaországban sem kerül értéktelen anyag a levéltárak polcaira, hiszen a levéltáros dönti el. milyen iratok kerülnek selejtbe. Azonban veszélyeztetettség esetében a levéltáraknak át kell venni csak átmenetileg értékos iratokat is, Jörgonsen (Dánia) elmondja, hogy Dániában sokszor 2-3 éves iratokat kapnak a levéltárak. Egyébként ő és Jögers kiöld (Svédország) sem látnak antagonismust a kétféle feladat között Vinter (Német Szöv. Köztársaság) közli, hogy csak átmeneti értékkel biró iratokat ők sem-vesznek át Ma már olyan levéltárakat kell építeni, melyekben az iratanyag háború esetén is biztonságban van. így per sze nagyon költséges az építkezés, éppen azért kell meggondolni, hogy a raktárakban milyen ira tokkal töltjük meg a polcokat. Hozzászóltak a kérdéshez Demircioglu (Törökország) és Roth (Svájc) küldöttek és e sorok irója is, Bautier leszögezte, hogy egyetértés van atekintetben, hogy levéltárba csak értékes iratanyag kerüljön. Bautier szünet után felveti a kérdést, hogy a dokumentumkötetek kiadása levéltári reladat e. A feleletek megoszlottak. Általában nem tartják tisztán levéltári feladatnak, bár elismerik, hogy a kiadással járó munka oroszlánrészét mindenütt a levéltárosok végzik. Ezzel kapcsolatban Sabbe (Belgium) rámutatott arra. hogy nem helyes az a gyakorlat, hogy a levéltáros végzi el a munkát, összegyűjti a dokumentumokat és végül a kiadvány egy történész professzor neve alatt jelenik meg. Alt ma n (Lengyelország) és Belov (Szovjetunió) a dokumentumkiadást tisztán levéltári feladat nak tekintik, a Szovjetunióban a Levéltári Központnak van egy kiadványi osztálya is. Vinter (Németország) a kérdéssel kapcsolatban előadta, hogy a múltban náluk kétféle tipusu levéltáros volt az egyik végezte a tudományos munkát, a másik a szerényebb feladatokra vállalkozott Ezt a jövőben feltétlenül el akarják kerülni, Borsa kartárs állásfoglalást kért arra nézve, hogy hol van a határ a levéltári tudományos munkánál. Egy másik kérdés, amit Bautier felvetett a mikrofilm forráspublikációk kérdése volt, amire az Egyesült Államokban van példa. Az értekezlet általában az ilyen kiadvány ellen foglalt állást Lombardo szerint az ilyen kiadvány tudományos jellegét a megfelelő jegyzetek biztosítják, márpedig a mikrofilm nem teszi lehotővé a jegyzetelést Érdekes vita alakult ki Lombardo és Sabbe között az iratok in oxtenso kiadása kérdésében. Lombardo szerint ugyanis a levéltáros állásfoglalás nélkül kelt hogy közölje a dokumentumokat, márpedig a regesztáknál nem lehet elkerülni az ogyes részek kihagyásánál vagy ki nem hagyásánál a levéltáros személyes felfogását, így ő az in oxtenso szövegközlós mellett van. Sabbe védte a belga gyakorlatot mely az iratok lényegtelen részleteit nem közli in extenso A konferencia második napja A konferencia második napján a tárcahovatartozás, a levéltári központok és a levéltári ta nácsok kérdése szerepelt a napirenden. Elnök Belov (Szovjetunió) volt 42$