Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

helységben is folytatta a levéltári anyag kezelésénél mutatkozó hiányok pótlását; nagy szorgalommal lajstromozta az iratokat és másoltatta a hozzá beosztott írnokkal a Jegyzőkönyveket, de már 4799-ben arról is kénytelen Jelentést tenni, hogy az iratok a faltól átnedvesedtek és ezért a iuridicum egész anyagát át kellett hordatnia a másik helyiségbe, amely igy az egész levéltár befogadására nem elegendő; szükséges lenne tehát -Javasolta - a levéltári helyiségek bővítéséről gondoskodni.^ A levéltári kérdés igy ismét előtérbe került, de amire nem számított senki, olyan nehézségek kíséretében, melyeknek gyors megszüntetése alig volt lehetséges. Amikor ugyanis, valószínűleg Dallos Márton sürgetésére, 1808. nyarán egy erre kirendelt bizottság a levéltár helyiségeit megvizsgálta, kiderült, hogy már nemcsak a levéltári helyiségek szorulnak alapos tatarozásra, hanem Jóformán az egész megyeháza, legfőképpen a pénztári szoba és a megyeháza hátulsó épületének a két pénztáros lakását magában foglaló része (félelmes, rész szerint azért, mivel a falak a cassaszobában igen meg vannak repedezve, rész szerint pedig azért, mivel az épületnek felső emeletje bolt hajtásra vagyon, az alsó sorja pedig csak gerendákkal vagyon megrakva.* Eötvös Ferenc alispán (4799-4820) a nagyobb biztonság okáért, valacíint azért is. hogy az épület helyreállításának szükséges voltát a helytartótanács előtt majd annál meggyőzőbben bizonyíthassa, Ringer József hercegi építőmesterrel is megvizsgáltatta a megyeházát, sőt a tatarozás! terveket is elkészíttette. Az építkezés azonban az előkészületek ellenére is elmaradt, mert részben az a nagy anyagi károsodás, mely a megyét az 1808, évi szörnyű tűzvészkor a mai Kőfaragó-téren állott raktára elhamvadásáyal érte, részben pedig az 1809. évi francia megszállással Járó háborús állapotok egyelőre lehetetlenné tették a tervezett átalakítások megkezdését. Ez a kényszerű halasztás a levéltár működését újból szinte teljesen megbénította. Dallos József levéltáros, aki e tisztségben az 1809-ben elhunyt atyja, Dallos Márton utóda lett, megkísérelte ugyan, hogy a levéltári helyiségek megnagyobbitását a nehéz viszonyok ellenére is kieszközölje, de csak annyit tudott elérni, hogy a közgyűlés Molnár Lajos t. főügyész bevonásával megbízta annak megállapításával, nincsenek-e a levéltárban olyan régi irások, «melyeknek most már semminemű hasznokat sem lehetne venni*. A rendek tehát selejtezéssel akartak helyet nyerni a levéltárban. S bár a közgyűlés éveken át sürgette a (haszontalan irások* lajstromát, hogy azt felülbírálhassa s az eredményhez képest azokat (semmivé tenni* lehessen* erre, szerencsére, nem kerülhetett sor, mert az országos vízépítési igazgatóság egyik mérnöke Sopronban járván, Eötvös alispán felkérésére megvizsgálta a megyeházát és általános megdöbbenést keltve megállapította, hogy *az épületnek az hátulsó része, főképpen azon szobák, melyekben az archívum és az cassa vagyon, olyan állapotttan vannak, hogy a boltozatnak nagy repedései miatt bennek járni veszedelmes és se órája, se napja, mikor összedűlnek és egyedül csak a nyilak tarttyák a beomlástul a boltokat és azért az archívumot és cassat mindgyárt máshova hordatni szükségesnek találtatik.* Ez a kedvezőtlen fordulat a gondok egész lavináját zuditotta a megyére,Első sorban is a pénztár és a levéltár elhelyezését kellett elintézni. Ez elég hamarosan sikerült. A pénztár az Artner-örökösök belvárosi házába került, a levéltár pedig Nóvák Krizosztom 4öapát engedélyével ismét a Templom utcai Bencés kolostorban kapott ideiglenes otthont, ahova az iratanyagot Dallos József levéltáros 1812. év nyarán át is költöztette*

00 A levéltár másfél évtized óta amúgy is bomladozó rendje ezzel teljesen felborult. S mivel ezen mindaddig nem lehetett segíteni, míg a megyeház-kérdés is megoldást nem nyer, a rendek az ujabb iratok kezelésének módositásával kívántak a levéltár terhein könnyiteni. E tekintetben több olyan intézkedést is tettek, melyek az iratanyag gondosabb megőrzését szolgálták. Így elrendelte a közgyűlés, hogy a gyűlési iratokat ezentúl nem kell a közgyűlési jegyzőkönyvekbe szószerint bemásolni, amint ez addig szokásban volt. hanem a levéltár eredetben vegye át azokat, s a tárgyalásuk sorrendjében összeállítva őrizze : evégből a jegyzőkönyveket, nem mint eddig gyűlésenklnt, hanem évenkint. minden év elején újra kezdődő, folytatólagos sorszámozással kell vezetni s minden egyes, elintézett ügyiraton a jegyzőkönyvi folyószámot is fel kell tüntetni; (egyben kötelezte a főszolgabirákat, hogy jelentéseiket erre az ügyszámra hivatkozással terjesszék be) ; végül meghagyta a közgyűlés a levéltárosnak azt is, hogy a levéltár időközben csaknem olvashatatlanná ve.lt régi iratait gyűjtse össze, mert azok szövegének megmentéséről ujramásolás utján gondoskodni kíván. 74