Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.

00 Iáshelyet nyújtsanak. Mivel pedig a rendek nem találták célszerűnek és gazdaságosnak, hogy a soproni gyűléseken résztvevő tisztviselők számára esetenkint drága pénzen kelljen szállásokról gondoskodni, de azt sem tartották megengedhetőnek, hogy a szállásukról a gyűlésre menő tisztviselők a vármegye iratait, esetleg szakadó esőben is, az utcákon át magukkal hurcolják és ezzel a levéltárba tartozó iratokban kár essék, a közgyűlés ugy határozott, hogy az amúgy sem célravezető bérlet helyett megyeháza céljaira is alkalmas nagyobb épületet vesz és ennek a házvételnek előkészítését kűlpn bizottság feladatává teszi, Ez a levéltár sorsát is közelről érintő terv pénzügyi okokból akkor még nem valósulhatott nrég. Azért az épületért ugyanis, melyet a bizottság tagjai a sorba vett soproni házak közül megyeház céljaira a legalkalmasabbnak tartottak, tulajdonosa, Széchenyi Ferenc, 25 000 Ft-ot kért. Ettől a magas összegtől a közgyűlés tagjai annyira meghökkentek, hogy egyelőre lemondtak a házvételről, mert az volt az általános vélemény, hogy a máris elég nyomasztó adóterheket emelni nem szabad, inkább továbbra is bérlet utján kell a pénztár elhelyezéséről gondoskodni. (-1779.) Amikor Esterházy Miklós főispán, aki a soproni megyeháza megszerzésének kezdettől fogva nagy hive volt, erről a fordulatról a hozzáérkezett határozatból értesült, szokatlanul leckéztető hangú levelet küldött a rendeknek. Másfél éve foglalkozik már a megye ezzel a kérdéssel - irta a főispán, - négy közgyűlésen tárgyalta is a részleteket és most mégis, minden elfogadható komoly ok nélkül és könnyedén megváltoztatta korábbi határozatait ; már pedig a felsőbbség iránt való köteles tisztelet sem engedi meg, hogy a megye ne legyen ura egyszer kimondott szavának és cserben hagyja főispánját is. aki a házvétel ügyét felsőbb helyen is hathatósan támogatta. A soproni megyeházára szűkség van, - jelentette ki a főispán - a közgyűlés tehát tartsa be saját határozatait r A rendek a főispán levelére igen udvariasan, de annál határozottabban azt felelték, hogy nem szokásuk ugyan a főispánnal ujjat húzni, elismerik azt is. hogy eljárásuk ebben a kérdésben kissé ingadozó volt, de végül azért döntöttek igy, mert nem akarnak az adózó népre ujabb terheket rakni. Különben is Széchényi is visszalépett a házeladástól, A főispán erre nem erőszakolta ugyan tovább a házvételt, de figyelmeztette a közgyűlést, hogy máskor alaposabban fontolja meg határozatait. (<L779.)

55 A soproni házvétel ügye igy formailag elintéződött ugyan, de a helyzeten, mely ezt a kérdést felszínre vetette, mit sem változtatott, sőt -- s a levéltár szempontjából ez volt a nagyobbik baj - keserű utóizével egyidőre a további tervezgetéseknek is véget vetett. A levéltár igy továbbra is Nemeskéren maradt és a pénztár is szinte évről-évre változtatta otthonát. Jóllehet mindenki tudta, hogy ez az állapot sem a levéltár, sem a pénztár szempontjából nem kielégítő, mégis az éveken át tartó visszás helyzeten, ugy látszott, ekkor már a rendek sem nagyon iparkodtak segíteni éspedig nemcsak a közelmúlt kellemetlen tapasztalatain okulva, hanem főként azért sem. mert a helytartótanácstól ekkor már egyre-itiásra érkeztek azok a rendeletek, melyek a megyei élet addigi megkövesedett rendjét mindjobban felforgatták. Hatásukra a neraíizétéses táblabírák a közügyek intézésétől lassankint visszavonultak, Bolla Ignác második alispán és JLléssy József főjegyző - alig kétséges, hogy szintén politikai okokból - e tisztségükről lemondtak. A megye amúgy sem gyors adminisztrációja egyre döcögősebbé vált; ennek folytán a hátralékok felszaporodtak és a levéltár szobái sem birták már befogadni az egyre szaporodó iratokat. A helytartótanács pedig, mintha tudomást sem szerzett volna ezekről a nehézségekről, folyton sürgette a megyét, hogy a különféle ügyekre vonatkozó, elmaradt jelentéseit tegye, meg. Ilyen jelentések voltak esedékesek ~ többek között - a levéltár rendjére vonatkozólag is. Mivel azonban ezeknek a sürgetéseknek nem igen volt foganatja, radványi Györy Ferenc, a Mosón-, Győr-, Komárom-. Sopron-, Vas- és Veszprém megyékből alakított közigazgatási kerület főispáni helytartója, illetve királyi biztosa, személyesen ment el Nemeskérre, hogy a helyszínen győződjék meg a mulasztások okairól és természetesen a levéltár állapotáról is (1785.). A szemle nem sok jót hozott: a hátralék ijesztően nagy : a levéltári helyiségek az iratok befogadására elégtelenek, egy részük a levéltáron kivül. a padozaton hever. Csupa olyan baj, amit a nemeskéri vármegyeházán és talán az egész megyében mindenki jól tudott, csak éppen megszüntetni nem sietett senki. A közgyűlés az elnöklő kir. biztos utasítására - mit is tehetne mást? - elhatározza ugyan, hogy a jegyzők és írnokok szobáiban uj szekrényeket állíttat fel a levéltári ira69