Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.
tok y céüaira, de amint a kormány megbízottja eltávozik, a határozat végrehajtásáról többé nem esik szó. S amikor, amint ez várható volt. egy félév múlva a kir. biztos számonkéri ezt a mulasztást, Felsőbüki Nagy Sándor alispán azzal védekezik, hogy a hivatali munka minden tisztviselőt lefoglal. • a levéltár rend beszedésével Járó hosszadalmas munkára már nem Jut idő*. Amikor a kir. biztos erre gúnyosan a «semmittevésben elfáradó* tisztviselőket leckézteti s érdes hangú rendeletében e mulasztásokért az alispánt személyesen teszi felelőssé, a megye a hátralékok feldolgozására elrendelt két bizottság helyett csak egyet alakit meg és ebbe olyan tisztviselőt is választ, aki máshol lévén elfoglalva, ebben, a munkában egyelőre nem is vehet részt; a kir, biztosnak pedig bejelenti, hogy a munka majd elkészül.,, S amikor a helytartótanács arról értesiti a megyét, (1785. dec. 20.). hogy a latin nyelvet a hivatalos életben csak 1786. nov. l-ig lehet használni, azok a tisztviselők tehát, akik eddig az időpontig nem sajátítják el a német nyelvet, magukra vessenek, ha helyökre alkalmasabb egyéneket állítanak, a rendek ~ nem minden humor nélkül - azt felelik, hogy mivel a német nyelv bevezetésére első izben megszabott határidőt (4784. nov. 1,) nem tartották be, abban a hitben voltak, hogy ennek a rendelkezésnek végrehajtására már nem is kerül sor, de most már olyan rövid is a még hátralévő idő, hogy ez alatt a munkával tulhalmozott tisztviselők a német nyelv tanulására elegendő időt nem fordíthatnak... A megyei életnek ebbe a külszínen szinte kedélyesen derűsnek látszó, valójában azonban fojtó hangulatot leplező mozdulatlanságába némi élénkséget hozott a kir. biztosnak 4786. ápr. 8-án kelt az az értesítése, hogy az uralkodó a vármegye székhelyéül az eddigi Nemeskér helyébe Sopron várost jelölte ki; a megye tehát sürgősen gondoskodjék olyan helyiségekről, ahova á levéltár és pénztár átszállítható; a nemeskéri megyeházát pedig értékesíteni kell és ennek módjára a közgyűlés mielőbb tegyen javaslatot. Pelsöbüki Nagy Sándor alispán (4 779-4799), akit családi kapcsolatai gyakran szólítottak Sopronba, a város tanácsától előre értesült erről az intézkedésről; be sem várva tehát a közgyűlést, az eddigi körtönfalazó halogatással szakítva, ezúttal szinte meglepő gyorsasággal •engedelmeskedett* és kerestetett megyeháza céljaira alkalmas épületet, A terve, amint ezt utólag a közgyűlésnek jelentette, az volt. hogy Festetich Ignác házát fogja kibérelni. Ez, ha sikerül, mindenesetre sokat segített volna a költözködés előrelátható nehézségein. A közgyűlés erre a bérletre hajlandó is lett volna, de a kir. biztos részben a magas bérösszeg miatt (évi 600 Ft), részben pedig azért, mert a megyének - mint említettük - akkor már volt egy béreit háza (a Niczky-íéJe) Sopronban, ilyen nagy épület kibérléséhez nem járult hozzá. 3 mivel az átköltözést ennek ellenére is sürgősen végre kellett hajtani, más megoldás híján, a hivatalok a Niczky-házba zsúfolódtak össze, a levéltár pedig, mivel itt már nem jutott hely számára, az ezzel szomszédos Székely-házban (ma Fegyvertár u. 2.) kapott ideiglenes hajlékot s oda az iratok nagyrészét még április hóban be is szállitották Nemeskérről. '1786. május 4-től kezdve már Sopronban tartották a közgyűléseket is és ezzel Nemeskér, közel másfélszáz éves múlt után, szinte máról-hoinapra elvesztette azt a jelentőségét, melyet mint központ, a megyei élettől ajándékul kapott, A parancsszóra végrehajtott kényszerköltözéssel azonban mégis csak a levéltárat érte a legsiralmasabb sors. mert egész berendezése Nemeskérett maradt és anyaga is csak éppen hogy tető alá került; ilyenformán a költözés során megbomlott rendjének helyreállításáról sem lehetett addig szó. mig levéltári célokra is alkalmas más helyiség nem akad. Mielőtt erre sor kerülhetett volna, ujabb politikai esemény hozta izgalomba a megváltozott politikai helyzettel amúgy is nagyon elégedetlen nemességet: a helytartótanács 1786. június 20-án keit 26523. sz. leiratában közölte a megyével, hogy az eddigi közgyűlések felsőbb parancsra megszűnnek, illetve csak akkor tarthatók, amikor diétái követeket kell majd. Választani.:. a tisztviselő-' ket ezentúl nem a rendek választják, hanem a kir. biztos nevezi ki és bocsátja el; a politikai (közigazgatási) ügyeket el kell választani az igazságszolgáitatástól; amazokat az alispán látja majd el a kir. biztos ellenőrzése mellett; emezt a bíróságok végzik; a megyék eddigi bíráskodási jogköre tehát megszűnik és ennek következtében a megyei bírósági iratanyagot a levéltárból ki kell válogatni s a kerületi táblák levéltárának keli majd átadni. 67 Ezt a rendeletet már az 1786, július 3-án tartott közgyűlésen kihirdették, de hogy milyen érzelmekkel fogadta a megye ezt a Nos Universitas Comitatus-ra kiszabott halálos Ítéletet, azt csak az egy hét múlva összehívott közgyűlés Jegyzőkönyve mondja el, szinte drámai hangon: a rendelet kihirdetése nyomán olyan lehangoltság és akkora megdöbbenés vett érőt a lelkeken, hogy nincs
