Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Wellmann Imre felszólalása / 15–. o.

csak akkor lehet igazában, ha a tiszta valóságot torzítástól mentesen tükrözi, hogy a félvalóság nem lehet, egész igazság, - akkor a történelmi valóság nagy depozftumának, a 200 éves Országos Levéltárnak jelentősége a történettudomány művelése és ezen keresztül népünk és népeink nagy életérdekei szolgálatában sokszorosan emelkedik A történészeknek és az egyetem oktatóinak az a felelősséggel teljes feladata, hogy a jelen és a jövő szolgálatában megismerjék és megismertessék népünk és népeink valóságos történetét, felfedjék a fejlődés rejtett törvényszerűségeit^ bekapcsolják a múlt tudását és tapasztalatait a jelen ismeretébe, és megvSágfisák az utat, amelyen népünk előre haladni hivatva van, Ezt a nagyszerű feladatot csak akkor teljesítheti a történész, ha a valóság gazdag tárháza, az Országos Levéltár rendelkezésére bocsátja kincseit Az Országos Levéltár az elmúlt években hatalmas. léptekkel haladt előrá a fejlődés utján. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Történettudományi Karának oktatói és hallgatói szivből kívánják, hogy a történészek örömére és népünk hasznára tovább gyarapodjék és virágozzék, (Taps.) BORSA IVÁN elnök: A területi levéltárak nevében szólni kívánd Wellmann ímre elvtársnak, a Budapesti 1. számú Állami Levéltár vezetőjének adom át a szót WELLMANN IMRE: Az ország többi 22 levéltára nevében őszinte melegséggel köszöntöm az ország első levéltárát, az Archívum Regni létrejöttének évfordulója alkalmából. Nemcsak az ünneplésből akarjuk kivenni részünket, ugy érezzük, ez az ünnep tál az Országos Levéltáron, az ország valamennyi levéltáráé és levéltárosáé. Hiszen az Archívum Regni azzal a rendeltetéssel alakult, hogy az egész ország jogainak fegyvertára legyen a gyarmatosító Habsburg önkény ellenében* És az iratanyag maga is az ország különböző részeiből került együvé. S ma, amikor az ország immár egyenlő a néppel, az Archívum Regni magvából kibontakozott Országos Levéltár is az egész népé, mindnyájunké. De mindenki között mi levéltárosok érezzük át leginkább a jubileum jelentőségét Két évszázad nem rendkívüli idő annak számára, aki a történet írásos emlékeivel foglalkozik de komoly nagy idő annak számára, aki a múlt dokumentumait őrzi és feltárja egy levéltárnak az életében. Az ország területi levéltárai régtől fogva szakterületük fellegvárának érezték és tudták az Országos Levéltárat Fellegvárnak nemcsak elhelyezkedésénél, külső megjelenési formájánál fogva, hanem elsősorban azért, mert a történeti dokumentumoknak mennyiségben páraüan, értékben ki sem fejezhető tömegét őrzi és gondozza falai között, és a levéltári ismereteknek, a tudománynak is erős bástyája. Sőt, a múltban, amig a levéltárak között hiányzott az állandó intézményes kapcsolat, s külön élte mindegyik a maga életét, nagyobbrészt a többi levéltár egy kissé fellegvárnak érezte az Országos Levéltárat abban az értelemben is, hogy bizonyos exclusivitással messze magasodott föléjük. A felszabadulás után azonban néhány év óta az egységes állami levéltári hálózat közös vérárama járja át a magyar levéltárakat és teremti meg köztük a szerves, gyümölcsöző együttműködés lehetőségét Amint ez a kölcsönösség előrehalad, és az Országos Levéltár fokról-fokra élőbben válik a többinek a példaképévé és vezetőjévé, az ország többi levéltára mind nagyobb mértékben érzi az Országos Levéltár gondját és örömét a magáénak; És ezen az alapon kér részt már ma is abból a megbecsülésből, amely — hisszük — a mai ünnep révén fokozott mértékben jut majd osztályrészül a levéltárakba tartozó kincseknek és a levéltáros csendes, áldozatos, elsősorban mások eredményeiben gyümölcsöző munkájának; A magyar levéltár-ügy mai két évszázados nagy ünnepén ebben a reményben kívánunk mi, az ország huszonkét levéltára az Országos Levéltárnak az eredményekben teljes múlthoz sikerekben még gazdagabb jövendőt (Taps.) BORSA IVÁN elnök: Felkérem Kristóf István elvtársat, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkárát, hogy a jubileum alkalmával adományozott kitüntetéseket átadni szíveskedjék. 15