Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Egy szovjet családi levéltár konspektusa / 190–193. o.
EGÍ SZÖVJE f CSALÁDI L fi VáLf ÁR KONSPSKTÜSA Mielőtt a Yoroncov-család levéltári konspektusára rátérnék, néhány szót szólunk arról a szovjet kiadványsorozatról", amelyben ez a konspektus megjelent. 4937-ben indította meg a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának történettudományi Intézete az < Isztoricseszkije Zapiszki - Történelmi Feljegyzések* cimü kiadványsorozatát, amely a mai napig átlagban évi 4 kötetben időről-időre megjelenik. A sorozat külsejét tekintve folyóiratnak nevezhető; önálló cikkek, tanulmányok, kritikai recenziók látnak benne napvilágot, teljesen ugy, mint a folyóiratokban szokásos. Az egyes kötetek cime is mindig ugyanaz: Isztoricseszkije Zapiszki, tekintet nélkül arra, hogy milyen cikkek és egyéb közlemények foglalnak benne helyet. De mégsem folyóirat, mert nem évíolyamszerüen jelenik meg, hanem a sorozat első kötetétől kezdődően lesorszámozva. A ! z elindításától számított 19 év alatt 52 kötet jelent meg. Ha a profilról szeretnők számot adni, ugy azt mondhatjuk, hogy leginkább az ugyanazon intézet kiadásában 1945 óta megjelentetett Voprószi Isztorii cimü folyóirathoz lehet hasonlítani. Külseje, beosztása ehhez hasonit legjobban, eltér azonban tőle abban, hogy az utóbbi kifejezetten folyóirat, amely évente meghatározott időben és terjedelemben, szabályos időközökben jelenik meg. A Voprószi Isztorii nagyobb körhöz kivan szólni, jóval nagyobb példányszámban jelenik meg és érdeklődési köre is tágabb. Az Isztoricseszkije Zapiszki eddig megjelent 52 kötetében csak elvétve találunk kizárólagosan külföldi (azaz nem orosz és nem szovjet vonatkozású) tanulmányokat, míg a Voprószi Isztorimak úgyszólván minden számában olvasható szovjet - gyakran azonban külföldi történész tollából távolkeleü, afrikai, vagy ara erikai történeti téma feldolgozása is. Érzésünk szerint a Voprószi Isztorii inkább igyekszik a politikai érdeklődés homlokterében álló témákat feldolgozni (elég például a koreai háború időszakára utalni, amikor nagy számmal jelentek meg benne antiimperialista cikkek), az Isztoricseszkije Zapiszki inkább a céhbeli történészekhez szól és inkább az orosz és (lényegesen kisebb arányban) a szovjet történelem részletkérdéseivel foglalkozik. A cikkek döntő többsége a feudáliskor) orosz történelem köréből ment) tárgyát. Levéltári kértlések azonban csak ritkán szerepelnek az Isztoricseszkije Zapiszki hasábjain, még a Voprószi Isztorii köteteiben is gyakrabban találkozunk ezekkel. Az 52 kötetben mindössze két kifejezetten levéltári vonatkozású cikket találunk: ezekkel kívánunk az alábbiakban foglalkozni. Az elsőt V„ Z. Dzsíncsaradze irta, címe; <A Régi Iratok Központi Állami Levéltárában őrzött Voroncov-íond szemléje* (32. szám. 1950. 242~26»5. oldal). A második közlemény ennek íolytatása, szerzői a már említett Dzsíncsaradze és F. A. Osztankovics, cime pedig; <A ftégi Iratok Központi Állami Levéltárában őrzött Voroncov-iond gazdasági vagyonkezelési iratanyagának szemléje* (37. szám. 1951. 252-279. oldal). > ' Mindkét közleményt a szerző által összeállított bevezetés nyit meg, amely a levéltár anyagáról általában besz,él, főleg a kutató történészek számára adva felvilágosítást Elmondja ez a bevezetés, hogy a Voroncov grófok, illetve később hercegek igen jelentős szerepet Játszottak a XVfflXIX. századi cári Oroszországban, a család tagjai az állami élet legmagasabb méltóságait töltötték be, volt köztük kancellár, tábornagy, külföldi udvarokhoz akreditált követ, kormányzó, stb. A családi levéltár nem egyetlen állami levéltár őrizetében van, hanem öt különböző helyen őrzik. Ezek: a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének Leningrádi ftészlege (LOíí). (vagyis nem levéltár, hanem tudományos kutatóintézet), a ftégi Iratok Központi Állami Levéltára Moszkvában (CGADA) - ennek az állagát ismerteti a két közlemény -» továbbá két vidéki állami levéltárban őrzik még a levéltár részen: a Krimi és a Vlagyimíri íerület (oblaszty) levéltáraiban. Végül az ötödik rész a Lenin Könyvtár állományába tartozik, tehát ez is Moszkvában van. A levéltár anyagának egy részét még a forradalom előtt, 1870 és 1897 között egy negyvenkötetes forráskiadványban értékesítették. Ez azonban nem merített a CGADÁ-ban őrzött igen nagyjelentőségű fondbóh mert az 1949 előtt rendezetlen, következésképpen tudományos kutatás számára hozzáférhetetlen volt. Ez a két közlemény az 1949-ben történt rendezés eredménye. Megjegyzi még a szerző, hogy a forradalom előtti 40 kötetes forráskiadványnak az volt a célja, hogy a Voroncov család tagjainak tevékenységét népszerűsítse az olvasók előtt, tehát a mai történettudományi igényeknek nem felel meg tendenciózus arisztokrata-barát szemlélete miatt. 190
