Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FORDÍTÁSOK - Nuhlicek, Jozef: A nemzeti bizottságok iratkezelése az 1945–55. évben / 120–128. o.

kerületeiben pedig városi-kerületi nemzeti bizottságokat alakítottak meg. A vállalati tevékenységet szolgáló, népi igazgatás alatt álló vagyon az 1948. július 24-i 499. sz. törvény értelmében önálló jogi személyeket képező községi vállalatok alapjává lett A nemzeti bizottságoknak meghagyták a községi vállalatok szervezési ügyeiben való döntés és a gazdálkodásuk feletti íelügyelet fontos jogát. A községek, járások és kerületek területén egyetlen, szervezetileg egységes szerv keletkezett, amely azonban belsőleg az egyes szakterületeknek megfelelően ügyosztályokra oszlott. Ezek a munkakörök azonban szervezetileg nem voltak önállóak és választott előadó vozetésével csak a nemzeti bizottságok ügykörének egy bizonyos részét alkották. A kerületi és járási nemzeti bizottságok tevékenysége 44 munkakörre osziott fel : L általános belügyek (4950. január 4-től kezdve népi közigazgatás), II. terv (4952. november 49-től kezdve tervbizottság), III. biztonsági (4 950 .júliustól kezdve biztonsági és belügyi, 4953. január 4-töl kezdve belügyi), IV, iskolaügyi, népművelési és testnevelési. V. munkaügyi és szociális, VI. egészségügyi, VÍL pénzügyi, VIII, gazdasági, IX, földmüvelésügyi, X. belkereskedelmi, XI. műszaki. A nemzeti bizottság végrehajtó szerve a tanács, az elnök és helyettesei, az előadók és a bizottság. A tisztviselők elvileg nem kapnak önállóan kijelölt részt a nemzeti bizottság hatásköréből, hanem határozati javaslátok előkészítésével és végrehaj tásával veszik ki részüket az igazgatási teendők végrehajtásából. A keretet tekintve a fejlődésnek ezt á vonalát megtartották egészen a nemzeti bizottságokról szóló 4954. március 3-áa kelt törvény és a nemzeti bizottságokról szóló 4954. 43. sz. ugyanazon napon megjelent törvény megjelenéséig. Ezek a törvények meg erősítették a nemzeti bizottságoknak mint az államhatalom olyan helyi szerveinek helyzetét, amelynek tagjai a dolgozó nép választott és annak felelősséggel tartozó képviselői. A kerületek székhelyén lévő nemzeti bizottságokra nézve uj elnevezést - városi nemzeti bizottság - vezettek be, megállapították a Prágában, Pozsonyban működő központi nemzeti bizottságok, a Magas Tátrában működő járási nemzeti bizottságok hatáskörét, pontosan meghatározták a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok feladatát és tevékenységét.' ezek állandó bizottságát és végrehajtószervét, azaz a tanácsokat, a szakügyosztályokat, továbbá az igazgatási szerveket, amelyek vagy nemzeti tanácsok, vagy központi hivatalok. Természetesen ahogyan a szocializmus gazdasági és kulturális építése egyre növekvő feladatai megváltoztatták a nemzeti bizottságok formáját, ugy változott szükségszerűen az ügykezelés struktúrája is. 4948-ig a nemzeti bizottságok közigazgatási apparátusa nagyjából változatlan maradt, csupán a nácizmus híveitől tisztították meg és a dolgozók széles tömegéből való munkatársakkal egészítették ki az apparátust Ennélfogva a nemzeti bizottságok ügykezelése a régi munkaformákhoz ragaszkodott Az iktatók továbbra is iktatókönyvet vezettek, amelybe bevezették a sorszámot, a beadvány beérkezésének napját, feltüntették az elküldő nevét, az irat keltét és számát továbbá a tárgyat, ki, hogyan é3 mikor intézte el az ügydarabot, az elintézés napját és az irattári jelzetet A járási és kerületi nemzeti tanácsok iratait irattári csoportok szerint iktatták és mindig feltüntették a sorszámot, a tárgyat és valamennyi iktatószámot egymásután, ugy ahogyan az iratok ugyanazon tárgyban beérkeztek. A mutatókönyv néhány évig szintén használatban maradt és ezért ugyanaz alatt a betűjel alatt megtaláljuk a címszavakat időrendben csoportosítva, néhány esetben további betűrend szerinti osztályozásban. Az ügyrend által előirt irattári jelzeteket nagyjából betartották, de igen sok függött az irattárostól és attól, hogyan értelmezte az ügyrendet. Az ügyiratoknak elintézés után csomókba kötése már teljesen mechanikusan történt A prágai tartományi nemzeti bizottság, amely Rappricht rendszeréhez tartotta magát, központi iktatókönyv mellett az egyes osztályirodákban mutatóköhyveket, valamint iratjegyzékeket vezettek, amelyekre időrendben rávezették a megfelelő évben ugyanannak az esetnek tárgyalására vonatkozó iratokat. Az iratjegyzékek azt a megfelelő alapszámot viselték, amely alatt azegyes csomókat az irattárban elhelyezték. Néhány osztály azonban az iratokat irattári jelzetek szerint helyezte el. A morvasziléziai:tartományi nemzeti bizottság Ostrava-ban lévő kirendeltsége még mindig a Kielmansegg-féle alsóausztriai irattári rendszert használta. A járási nemzeti bizottságok egészen 4948 végéig tulnyomórészben a belügyminisztérium által a járási hivatalok részére 4935-ben kiadott ügyrendet használták (a B-4050-25/5-4935. sz. körrendelet «A» melléklete). Ez a rendszer a régi, igen részletes r end sz ere ktől abban különbözött, 424