Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Borsa Iván: Az egyházi levéltárak helyzete a Magyar Népköztársaságban / 48–56. o.

Az állami levéltári szolgálat azonban más vonalon is egyre fokozottabban gondoskodott a r. kat. egyházi levéltárak anyagának rendezéséről és használhatóvá tételéről. 1951~4954„ év folya­mán a Központ szakértői ugyancsak szoros együttműködésben a levéltárak egyházi kezelőivel a már emiitett a lap leltáraknál sokkal részletesebb fokon ismertetéseket készítettek az esztergomi és kalocsai érseki és a győri püspöki levéltár teljes anyagáról. Az egyházak anyagának fokozott biz­tonságát és kutathatóságát, szolgálta továbbá az a lépés, mely a katolikus levéltárak 1711 előtti teljes iratanyagának filmrevételét tűzte ki feladatául. Az 1950-4954. év folyamán az egyházi ható* ságok támogatásával/többszázezer filmfelvétel készült el és került elhelyezésre Budapesten az Or­szágos Levéltár fiimtárában, E munka még nem fejeződött be. Történtek filmezések ezenkívül olyan modernebb XIX-XX. századi iratanyagokból is,, melyeid­nek a kutatás számára ilyen formában való rendelkezésre bocsátását az illetékes egyházi hatósá­gok engedélyezték. Az iratanyag biztonságba helyezésének munkájában az állami levéltárak más formákban is segítséget adnak az egyháziaknak, A váci püspökség pl^.XVlü, század elejéig visszanyúló többszáz csomónyi nagy uradalmi levéltárát melynek megőrzését és rendeztetését saját erőivel nem tudta megoldani letétként helyezte el a területileg illetékes állami levéltárban,, ahol annak rendezése és leltározása a levéltár munkatervébe illesztve azóta meg is történt. Az 1950, évi törvényes rendelkezések alapján a Központ készítette el a római katolikus egy­ház alsóbb szerveinek (plébániák) iratainak központi nyilvántartását is. Mindezek következményeképp általánosságban megállapítható, hogy a r. kat egyházi levéltá­rak ma lényegesen rendezettebb állapotban vannak, jobban kutathatók mint a két háború között vol­tak. Öntevékenysége folytán különösen kiemelendő az a munka, amit a református egyház vég­zett 1950 óta levéltárügyének fejlesztése terén. A Református Egyetemes Konvent átérezve a törvényerejű rendeletnek a levéltári értékek védelmére irányuló törekvését, a levéltárakkal kapcsolatos feladatok intézését külön konventi le­véltári előadó feladatkörébe utalta. Az egyház a Levéltárak Országos Központjával együttműködve arra törekszik,, hogy a sok helyen szétszórtan és nem mindig megfelelő módon kezelt iratanyagot az egyházkerületek levéltáraiba gyűjtse be, ahol azután mint kutatási központokban jobb elhelye­zést, szakszerűbb kezelést és nagyobb kutatási lehetőséget tud biztosítani. Ezt a különböző egyházi intézmények is felismerve, egymásután ajánlják fel levéltári anyagukat az egyházkerületi levéltárak­_ nak. Az egyházkerületi levéltárak ma már nem csupán az egyházkerület működése során keletke­zett iratanyagot kezelik,, hanem figyelemmel kisérik az egyházkerület területén lévő egyéb egyházi anyagot is„ amelyben nagy segítségére van az az adatgyűjtemény, amely a vallás- és közoktatás­ügyi minisztérium bejelentést elrendelő utasítása alapján a központban jött létre. Az elrendelt adatszolgáltatás és anyagfelderitő munka eredményeképpen az egyház olyan át-, tekintést kapott levéltári anyagáról, amelynek segítségével lehetővé vált, hogy valamennyi, 1731 előtt keletkezett levéltári anyagát az Országos Levéltárral együttműködve filmre vetesse. Megkezdték az egyházkerületi levéltárak fondjainak nyilvántartásba vételét, s rendező és feltáró munkájukkal nagy mértékben.segítik a kutatást. (E tekintetben kivétel a pápai egyházkerület levéltára, mely még nem tudta rendezni a háború során szétzilálódott megmaradt iratait.) Azonkívül Felkutatják a megszűnt egyházi intézmények iratait és intézkednek a veszélyeztetett iratok ügyében. Ugyanakkor a refor­mátus levéltárak dolgozói aktiv részt vesznek egyháztörténeti és köztorténeti vonatkozású forrás­kiadványok és tanulmányok készítésében is. Az evangélikus egyház a második világháború után (1948-49) kezdeményező lépéseket tett az irányban, hogy az egyetemes egyház központi levéltárában biztosítsanak elhelyezést a különböző egyházi szervek levéltári anyagának abban az esetben, ha fenntartóik nem tudnak erről megfelelően gondoskodni, vagy pedig az egyházi szerv megszűnik. Amikor a vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete megjelent a történeti értékű iratok bejelentésére vonatkozóan, az egyház felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy áttekintést kapjon intézményeinek különböző terjedelmű és értékű levéltári anyagáról. Ennek érdekében a miniszteri rendeletben előirt adatokon felüli adatszolgáltatást kért sa­ját nyilvántartása számára 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom