Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

korában létrehozott ezt az intézményt nem tartotta meg, akkor már a magyar katonaság, a honvédség, többé nem idegen test volt a nemzet életében, s i?özvetitőre a magyar lakosság, valamint a katonai parancsnokságok között ilyen értelemben nem volt szükség, H A hivatal irattára (Az irattár története, irattári rendszer, az iratok mennyiségi adatai, az iratkezelés módja: segédkönyvek, tárolás, selejtezés.) Az irattár története egyidejű a kerületi biztosság hivatali működésének történetével. Az első években a debreceni kerületi biztosság székhelye azonos volt a kerületi biztos székhelyével; Pálfalva pusztával. Innét datálódnak a város vagy megye részére kiadott okmányok, Eötvös Miklósnak címzett jelentéseket Uie küldik az egyes hatóságok. Vannak Naményben kelt levelek is, minthogy ezen a környéken volt birtokos Eötvös Miklós. (Egyik: Pálfalva puszta, Apagy községhez tartozik, a masik : ma Kisnamény,; mindkettő Szabolcs-Szatmár m-ben.) Nincs nyoma annak, hogy már ezen a birtokon is lettek volna megőrzésre eltett irattári anyagok, azonban feltehető, hogy ha irattár határozottan kialakult, az egybefolyt a családi irattár anyagával. Az OL családi levéltárai között sem található ilyen jellegű levéltári állag. De hogy irattárat a kerületi biztos fenntartott, arra saját bvele mutat rá, melyet Debrecenhez irt 1731. február 7-én, amikor értesítette a várost,, hogy pozsonyi tartózkodásának idejére *a commissariaiica actáknak folytatására hattam és rendeltem visszaérkezésemig nemzetes vitézlő Farkas János deákomat, ki is ott Debrecenben fog continuoskodni», ezért a város neki adja át a számadásokat A kezdeti évek szegényes irattári helyzetére később többen rámutattak. Maga Mérey Sándor tartományi igazgató 1838-ban irt előterjesztésében kirejtette, hogy az 1751 előttről keletkezett iratokat nem tudja előkerestetni. Valószínűleg elkallódtak, mert még a helytartótanács hatalmas levéltárának a Commissariatica-nak iratai között sem rendszeres a kerületi biztosokhoz kiadott rendelkezések fogalmazvány-sorozata és a kerületi biztosok részéről előterjesztett jelentések rendje. Határozottabbá válhatott az irattár helyzete azóta, hogy a kerületi biztosok pecsétet használtak. Az 1741 óta használt pecsét körirata : «Sigillum Provinciális Commissariatus Districtus N.» Debrecen maga csak 1747 óta ismeri az állami pecsétet, addig a kerületi biztosok saját pecsétnyomója volt érvényűén. De mindenesetre a pecsét használata már kialakultabb irattári kezelést feltételez. Mellékesen meg kell jegyeznünk, hogy a hadbiztosság, mint a katonaság belső ellátási szerve, saját irattárral birt; ennek Debrecenben is emléke maradt 1785-ben a konzuli jegyzőkönyvben olvassuk, hogy <anno 1778 hadi commissarius Egermann uram innen elmenvén, az archívum itt maradt, a miá a háznak rél esztendeig hasznát venni nem lehetett* Ez az archívum ^azonban ma már nem található meg; lehetséges, hogy a katonai hatóságoknak átadták s egyéb katonai iratokkal együtt elveszett A hadbiztosi kerület székhelye különben Nagyvárad volt s talán az iratokat egységesen oda szállíthatták a debreceni ezred-hadbiztos körzetéből is. II, József korában, 1785-től, amikor megszűnt a kerületi tartományi biztosi intézmény, a katonai közigazgatás belső ügyrendje összefonódott a nagyváradi kerület közigazgatási ügyeivel. Nincs kizárva az, hogy ekkor semmisülhetett meg a régebbi irattár is. Mindenesetre az egyes megyék és városok hadiadó~számadásai alapján a kerületi biztos XVm sz-i irattára rekonstruálható volna, mert ezek a számadások mellékleteket tartalmaznak s a mellékletek sorában a biztosi levelek is megvannak. Másutt pl. Bihar megyében, a közgyűlési iratok között találunk kerületi biztosi rendeleteket. 1809-ben a pécsi kerületi biztos megkeresésére azt válaszolja a debreceni kerületi biztos, hogy levéltáramban, nem tudom, milyen tényből kifolyólag, az 1794 előtt keletkezett rendelkezéseket nem lehet megtalájni. Valószínű tehát hogy szorgos kutatások sem tudnák felderíteni a korábbi irattári anyag hollétét sorsát. 72