Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komoróczy György: A debreceni "Tartományi Kerületi Bizottság" (Provincialis Commissariatus Debreczen) irattára, 1723–1849 / 70–88. o.

Az irattár kezelése szabályos rendszert követelt 1796 óía. 1836-ban az igazgató Kiss Ferenchez, kinevezése alkalmából irt rendelkezésében azt is előírja, hogy elődjétől a hivatal átvétele alkalmából ta vonatkozó levéltárat is v ?gye át as iratokkal együtt.* Az irattárnak további anyaga megvan s az utolsó ügyirat 1849. június 22-én kelt; 55. sz. alatt nyert iktatást. Utána még egy ügydarabot vett át az irattár, de akkor már az iratkezelés nem volt szabályos, írért ez a szeptember 15-én keit ügydarab már nem nyert iktatószámot, tehát a hivatal megszűntével maga az irattár is gazda nélkül maradt. S miután a kerületi biztosi intézménynek hasonló jogkörrel biró jogutódja nem volt, az irattár a székhelyül szolgáló Debrecen város tulajdonába ment át és igy kerülhetett az 1860-as években végrehajtott tevéitárrendezés során a város közigazgatási iratai közé, majd később a Uörténelmi levéltárba*, vagyis a harminc évnél régebben keletkezett iratok gyűjteményébe. Ez az oka annak, hogy ma a D&L birtokában vannak annak ellenére, hogy a várostól idegen állami szervezet működése során Keletkeztek. Az irattár a felismerhető szabályos kezelés óta rendszeresen iktatta az iratokat. A XYIJJ. sz. végétől kezdődően az irattári anyag több iraüajtából tevődött össze. Vannak benne rendeletek, jelentések fogalmazványai, számviteli okmányok, segédkönyvek, kézbesitési okmányok és szórványosan idegen anyag. A tartományi igazgató által kiadott rendelkezések az 1800-as évektől kezdődően önálló, a helytartótanácsi iktatószám tói eltérő iktatószámot viseltek. Nyilvánvaló, hogy a tartományi igazgató maga is külön iktatókönyvet vezetett. A debreceni kerület biztosának iktatókönyvére nézve pontos tájékozódásaink nincsenek. Egy segédkönyv maradt fenn, melynek cime : «Manuale normalium b. resolutionum aut ex his profluentium dir^ctoralium dispositionum, necnon peculiarium oíficii commissariatus ad instantias vél jurisdictiones exaratarum literarum.» Ez a segédkönyv 1792-1798 közötti időben kiadott rendelkezések szövegének rövidített kivonatát tartalmazza s alapjául szolgálhat az irattári anyag helyreállításának. Részletesen ismerteti a beérkezett és kimenő rendeletek szövegét, a rendelkezések szarnál és keletkezésének idejét. Tárgyi szempontból a rendeletek legnagyobb része előiogati ügyeket tartalmaz. Az iktatókönyvnek tekinthető elenchusok nem maradtak lenn minden esztendőből. 1815/1817. évekből az iktatókönyvnek és a jegyzőkönyvnek egy egyesitett formája maradt ránk. Ez a segédkönyv tartalmazza az iktatószámot, amely azonos az iratokon olvasható számokkal; az iktatószám mellett szerepel az adott szám alatt iktatott ügyirat tárgya, majd a tárgyban hozott határozat, illetve elintézés módja. A további évekből ezek a jegyzőkönyvi iktatókönyvek hiányoznak, de föltétlenül tovább vezették, mert az iratok ezután is, minden esetben iktatószámmal rendelkeznek. Az ügymenet állandóan szaporodott. Mig 1800 körül, amikfor a nemesi felkelés miatt viszonylag nagy volt az ügyforgalom, mindössze átlagban 60 iktatószámmal találkozunk, addig 1839-ben már 190 db-ba!, 1842-ben 243 db-bal stb. Az irattári anyagot nem őrizték meg teljes egészében az igazgatáshoz szükséges idő lejárta után, hanem selejtezésen ejtették át és csupán a nem selejtezhető ügydarabokat tartották meg továbbra is. Jelei vannak annak, hogy a kerületi biztosságon már a századforduló idején selejteztek. Az 1815. évi jegyzőkönyvi iktatókönyv mellett fennmaradt egy íElenchus actorum ín hoc fasciculo cassatorum*. amely minden egyes ügydarabnál hivatkozik a jegyzőkönyvi számra t* iktatószámra), majd részletesen ismerteti az ügyirat tárgyát. Az eienchusban megjelölt iratok után kutatva, azokat a helyükön nem találhatjuk meg, tehát ténylegesen kiselejtezték. Viszont a selejtezést a munkát végző személy után valaki ellenőrizhette, mert pl. a 12, és 14. sz. iratok a helyükön maradtak, az eienchusban. pedig grafit ceruzával az adott számok át vannak húzva, tehát az ellenőr a selejtezési javaslatot nem fogadta el és a selejtezést érvénytelennek tekintette. Ugyanez a helyzet több iratnál is, mint pl. a 25, 28, 60, 61, 62. Ezek alapján feltehető az is, hogy egyes iratok nem hanyagság folytán vesztek el, hanem selejtezés következtében, csakhogy a selejtezési jegyzőkönyv vagy annak céljait szolgáló kimutatás nem maradt fenn. 73