Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - A levéltári anyag gyakorlati felhasználása Csehszlovákiában: folyóiratszemle / 230–246. o.

A készletkiszámilásoknál mindenféle bizonytalan adatot ki kell hagynunk, amennyiben azok pontosabb értékekkel helyettesíthetők. Az lesz tehát a törekvésünk, hogy a régi kitermelés kiszámításával a C2 kategóriájú készletek blokkjait a C4 kategóriájú készletekhez soroljuk át, vagy esetleg még feljebb, ha azok más készletekkel összefüggésben az ipari kutatási tervek alapjaivá lehetnek, vagy a termeléssel összefüggő tervezett beruházási munkálatok alapjaivá válhatnak. A levéltári megállapításoknak a készletek kiszámításához hasonló értelme van a telepek kémiai és ásványtani összetételének, a fémek technológiájának, stb. esetében. A levéltári adatok pontosságának megfelelően mellőzhetők lesznek az uj laboratóriumi vizsgálatok - amennyiben egyáltalán keresztülvihetök -vagy a készletek magasabb kategóriába lesznek átsorolhatok. A levéltárak kihasználásának ezt a lehetőségét nem tudatosították sem a kutató, sem a'termelő vállalkozásoknál, de még, nem ismerik maguk a bányalevéltárak dolgozói sem. Összefügg ez a kutatási metodika fokozatos kialakulásával és a kötelező előírások kiadásával, melyek közül a készlet-számításokra vonatkozó előírások a legjelentősebbek. A bányalevéltári kutatás tetőpontját íehát ma már a készleteknek levéltári adatok alapján történő kiszámítása fogja jelenteni és nem a kitermelésről szóló monográfia megírása (amennyiben nem olyan általános érvényű műről van szó, amelynek ifeladata az, hogy a bányászat tevékenységét a nép gazdasági, társadalmi és kulturális életének egyik részeként világítsa meg, mint amilyen Korán müve). A készletekre vonatkozó előírások szerint feldolgozott kutatási eredményt a készletbizottság elé terjesztik; jóváhagyás után közvetlen alapja lesz a részletkutatásnak, egy része esetleg uj bánya megnyitás alapjává válik. A levéltári dolgozó a kutató geológussal együttműködve fogja kikutatni a kérdéses szakaszon a termelés mennyiségét és az eredményt konkrét, pontos értékekben fogja kiszámítani. Kutatni fogja a telep ásványtanára vonatkozó adatokat, a hasznosítható részek tartalmáiés technológiáját. Ilyen körülmények között a levéltári szolgálatnak mozgékonynak kell lennie, legalább annyira mozgékonynak, mint amennyire a geofizikai, vízrajzi alakulatok, a fém fizikai, mechanikai tulajdonságának megállapítására szolgáló alakulatok - amelyeknek a levéltári szolgálat funkciója is megfelel - mozgékonyak. Egészen természetes, hogy ilyen tevékenység nem folytatható a terepvizsgálattal, sőt közvetlenül a munkahellyel való szoros értinkezés nélkül.» A cikk 'befejezésében összefoglalja az elmondottakat : <A fentebb felsorolt követelményekből és tényekből a bányalevéltárak tevékenységének módjára nézve az alábbi következtetéseket vonhatjuk le : a) A levéltáraknak az egyes telepek összefüggő iratanyagának monografikus feldolgozása mellett, mely ugyan továbbra is a munka legtipikusabb formája marad, foglalkozniuk kell azoknak az egyes részletproblémáknak megoldásával is, amelyek a kutatás közepette felmerülnek. Ezek a problémák Tőképp a termelés kiterjedésének meghatározására vonatkoznak, s a kutatási helyek tervezésével, biztonságos keresztülvitelével, továbbá a készletek kiszámításával kapcsolatosak. b) A levéltári kutatás eredményeit kívánatos lenne pontos adatokban és ténylegesen közvetlenül technikai szempontból érvényes módon kiértékelni. c) Ezeknek a feladatoknak célszerű keresztülvitele szoros együttműködést kivan a levéltáros és a geológus kutató között, továbbá megkívánja a levéltári ismeretek kiegészítését a terep tanulmányozásával. d) A kvéltári dolgozótól az általános bányászati és történeti műveltség mellett meg kell kívánni a bányászati kutatási metodika és a nyersanyagkutatás szakjának alapos ismeretét is, hogy a technikai problémák megoldásához a történettudomány módszerével járulhasson hozzá. á37