Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - Vörös Károly: Brenneke "Levéltártan"-a és a külföldi kritika: folyóiratszemle / 219–230. o.
szetesen szintén éppen nem változhatatlan, hanem fordítva, az idők folyamán Jelentősen változó korszerű érdekei és követelményei döntöttek. » Prazák kiemeli, hogy mindezek ellenére az irattári elvnek meg voltak a maga hibái és hiányosságai is. Nem tudott megoldást adni az irattárilag soha nem is rendezett, illetve régi rendjükben helyreállithatatlanná vált levéltári anyagok esetén. Amellett, az eredeti belső szervezet megújítása vagy meghagyása az irattári szempontból rendezett levéltáraknál is néha legalább is problematikus lesz. Ez különösen áll az olyan bonyolult belső felépítésű levéltárakra, amelyekben több rendezési elv is követte már egymást Még egyszerű az az eset arat kor az egyes rendszerek egymást követték és nem egyidejűleg nyertek alkalmazást. Ebben az esetben még meghagyhatjuk vagy megújíthatjuk egymás mellett egymástól függetlenül ezeket a levéltárt rétegeket, bár ez a megoldás szigorúan az irattári elv követelményei szerint haladva, természetesen nem mindig a legjobban felel meg az irattári rend kialakításában az uj levéltártudomány igényeit is tekintetbe vevő gyakorlati követelményeknek. Bonyolultabb rendezési problémát jelentenek azok az irattárak, amelyeket többször átrendeztek, mégpedig ugy, hogy az ujabb rendezési munkálatok során az uj elvek szerinti rendezésbe az e szerint addig még rendezetlen olyan régebbi anyagot ís beosztanak, amelyet pedig már korábban valamely módszerrel rendeztek. Azon kérdésnél, melyiket válasszuk a rendezési elvek közül, bizonyára nem az eredeti rend Javára döntünk, hanem kétségtelenül inkább a legújabb rendszerre gondolunk, mert az több anyagot ölel fel - ha nem is az egészet - s a rávonatkozó segédletek is a legteljesebbek. E megoldás alkalmazásának lehetősége azonban problematikussá válik ha a rendezett anyagon kivül még mindig maradt fenn további levéltári anyag, amelyet e legutóbbi rendezés alkalmával nem rendeztek, vagy nem rendezhettek. Most ezt az anyagot is osszuk be a legutóbbi rendszer szempontjai szerint annak egyes osztályaiba és alosztályaiba? Az illető szerv ügykörének bővítése, összevonása vagy funkcióinak tejjes megváltoztatása, amely megnyilvánul hátrahagyott irataiban is. megnehezíti vagy teljesen lehetetlenné teszi ezt a kísérletet. • • v Prazák rámutat arra is. hogy az elv megfogalmazói azt hitték, hogy a levéltár eredeti szervezete alapjában megfelel az Őt létrehozó szerv berendezésének és annak funkcióit híven tükrözi. Ezért még az .esetleges eltérések esetére is azt a re'.íogást vallották, hogy a levéltáros számára » közömbös a hivatal szervezete, hiszen nem is céUa a levéltár, a hivatal szervezetével megegyező rendjének mindenáron való elérése. Ezért a holland iskola szerint az okvetlenül végrehajtandó korrekciók is inkább csak kisebb helyesbítésekre korlátozódhatnak a levéltár szerkezetének megváltoztatása nélkül. Prazák elismeri, hogy az intézmény felépítésének rendjét követően tagolt levéltári rend esetén a levéltár valóban <a szó szoros értelmében* szerves jelleget nyer s az igy elrendezett levéltár valóban az őt létrehozó hivatal egykorú életének hü képmása. Rámutat azonban arra is, hogy a szerves levéltárak mellett patologikus képződmények is megfigyelhetők, amik tökéletlenül vagy egyáltalán nem tükrözik az őket létrehozó szerv funkcióit Prazák itt is egyetért Brenneke felfogásával: az irattárat nemcsak a hivatalszervezet, hanem elsősorban az irattáros alakította ki, aki sokszor fontos szervezeti változásokat is figyelmen kivül hagyott mig máskor saját elképzelései szerint változtatta meg az irattár szervezetét. Ilyen patologikus tünemények a XVnh-XIX,század deduktív módon levezetett sémák szerint rendezett levéltárat valamint a XX. százada tizedesrendszer szerint tagolt korszerű irattárai*. Pra'zák fölveti a kérdést, nem öncélu-e e helytelen rendeknek, rendszereknek áz irattári elv követelte rekonstrukciója- Hiszen e rekonstrukció jogosultságának éppen a szervesen tagolt és rendezett irattár kell. hogy a feltétele legyen. Bár Prazák hangsúlyozza, hogy az elmondottak bizonyára nem merilik ki a holland irattári elv egész problematikáját mégis ugy vélt hogy a felhozott ellenérvek meggyőzőek az irattári elv olykor más módszerrel való helyettesitésére vagy legalábbis szabadabb íelíogására. *UJ módszereket keresve a látszólag legegyszerűbb rendezési módokat: a kronológiai és alfabetikus módszereket feltétlenül elvetiük nemcsak azért mert nem felelnek meg, hanem azért is, mert -legalábbis a nagyobb levéltárakban - használhatatlanok, s helyettük inkább a tárgyi rendszerezés módszerét választjuk. Ha azonban ezen uj rendezési módszert meg akarjuk óvni azon hiányosságoktól, amelyeket az úgynevezett holland iskola már félévszázad előtt jogosan raegbirált és elvetett, akkor éppenugy tiszteletben kell tartani a levéltári fondok oszthatatlanságát mint az egyes levéltárak anyaga szerves voltának elvét Ez mindenesetre azt jelenti, hogy nem fogadhatjuk el az úgynevezett fond elvet amely ugyan nem keveri az egyes levéltárakat és meghagyja azokat önálló egységekként de irattári szerkezetüket mesterségesen kialakított, deduktív módon levezetett, mindenekelőtt a törtéit?
