Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - Vörös Károly: Brenneke "Levéltártan"-a és a külföldi kritika: folyóiratszemle / 219–230. o.
A recenzió következő részében Verharen az «eredeU rend* logalmát igyekszik a Handleidlng alapján megmagyarázni, indokolva azt is, miért szükséges az ehhez mint alaphoz való ragasz kődás. Eszel kapcsolatban rámutat arra. hogy a levéltáros számára az eredeti rend áz egyedüli objektív rend, melyet nem változtatnak meg az egyes regesztrátorok szubjektív hibáiból való té védések sem. Ezeket a kinövéseket a levéltáros utólag kiküszöbölheti. M*gát az eredeti koncepciót azonban lent kell tartani, mert - mint mondja - «ez az egyetlen rend, amely a levéltárban megtestesülő történelmi tényt ís tiszteletben tartja. Hogy a levéltárnak még növekedése során bizonyos rendje alakul ki, melyet a levéltáros eredeti rendnek nevez, és hogy ez az eredeti rend létezik, lennáll, * ez történelmi tény. amit nem lehet cáak ügy megbolygatni, vagy éppen megsemmisítenie sem pedig nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy egy eredeü rendjében fennálló levéltár mind a levéltáros, mind pedig a külső kutató számára a levéltárat létesitő hivatal szervezetére és működésére vonatkozó leggazdagabb kútfőt Jelenti. Ennéiíogva az eredeti rendet ügyeimen kívül hagyó szabad proveniencia elvet történelmi szempontból is hibásnak kell minősíteni,* Verharen a továbbiakban Brennekét a történész oldaláról is bírálja, A szabad proveniencia alkalmazása - mint kilejti - ui. akadályozza á kutatót abban, hogy a történelmi szempontot maga interpretálja, illetőleg az interpretálás lehetősége a legkedvezőbb esetben is megnehezitődik számára. Ennek a gondolatsornak végén is kiderül azonban, hogy Verharen és Brenneke álláspontja között a különbség csali az, hogy laml Brenneke számára az ideális megoldás, azt a levéltáros (tudniillik a Verharen szerinti levéltáros) - csak szükségmegoldásnak tekinti.* A továbbiakban Verharen Brenneke azon állításával vitatkozik, hogy szabad proveniencia alkalmazása-mellett a levéltárosság a régi rend helyreállítására irányuló, csupán restauráló jellegű foglalkozással szemben alkotó munkává válik. Miután Ismét hivatkozik rá. hogy indokolt esetben a Handleldlng is lehetővé teszi az eredeti rend megváltoztatását, kifejti Brenneke felfogásának vélemenye szerinti hibáit: • A Brenneke leliogása szerinti levéltárosnak * mondja - a hivatal szervezete alapján kell a megszűnt levéltárat átfomálnf. Ezáltal olyan alakot ad a levéltárnak mely annak a keletkezési (regisztráló) időszakban nyeri alakjától eltér; a regisztrálás időszakában történő formáadásra ugyanis nincs befolyása;* (ti. a levéltárosnak -Ford.). * A hivatal szervezetére, mint rendezési szempontra való utalás csakis a történéti kutatás követelményeire van tekintettel és nem számol azzal a ténnyel, hogy a megszűnt levéltárnak ilyen szempont szerint való rendezése megnehezíti, sőt lehetetlenné is teheti a hivatal által végrehajtott Intézkedések felismerését, minthogy az ügydáraboknak a regisztrálási időszakban kialakult rendJét egy más szempontból kiinduló rendezés váltotta fel.* «A rendezés szempontját a hivatal szervezetének vizsgálatából kell meríteni miközben a szervezetre vonatkozó ismeretek leggazdagabb forrása, vagyis az eredeti rendjében fennálló levéltár figyelmen kivülmarad. É vizsgálat eredményeitől függ, mily mérvű és mennyire helyes ismereteket lehet nyerni a hivatal szervezetére vonatkozólag. A rendezési szempont tökéletessége éppen ezek tői az ismeretektől függ.* • Az ügyiratoknak a nyert rendezési szempont alapján való csoportosítása bizonyos esetekben a rendezést végző levéltáros személyes megítélésétől függ.* »Ha eszerint a levéltáros íoglalkozása alkotó jellegű foglalkozás, a tudományos jelzőt a fen tiek alapján meg kell tagadnunk tőle.» Verharen ott sem lát problémát, mikor Brenneke az eredeti rend helyreállítása köveüce? tében előálló olyan terjedelmes sorozatokról beszél, melyek a kutatást nagyban megnehezítik (ilye nek a nálunk található hosszú numerikus sorozatok)* a nehézség - mondja Verharen - kizárólag gyakorlati Jellegű. Nem kell sok levéltárosi lantázia a (segédlet- FordJ apparátusnak olymódoixvaló megalkotásához, hogy a levéltári fond hozzáférhető legyen. Brenneke azonban ezt a nehézsé get lényegből fakadónak találja és az egy indokkal több neki arra, hogy a szabad proveniencia elvét ajánlja,* Holott a Jandlelding szerint,,az eredeti rend alapján megőrzött levéltár sokkal iágabb felhasználási lehetőséget nyújt minden irányú kutatásnál/, mint Brennekének csak a történeti kuta tóra irányuló érdeklődése. Az ismertetés végén derül ki tulajdonképpen az az ok, mely a két *• mint eddig is láthat tuk - lényegében, gyakorlati következtetéseiben nem túlságosan eltérő feliogást egymással szem225 \
