Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - Vörös Károly: Brenneke "Levéltártan"-a és a külföldi kritika: folyóiratszemle / 219–230. o.

Az 1950-es levéltári törvény bejelentési kötelezettséget ir elő, nem csak történetileg értékes iratanyaggal rendelkező magánosok számára, hanem a hivatalok, vállalatok és egyéb szervek számára is. Az ily módon bejelentett anyagot a területileg illetékes levéltár ellenőrizheti. Kérdés, hogy mi valósult meg mindebbőL Először is a magánosok nem jelentették be irataikat és e tekintetben a fenyegetések inkább rossz mint jó következményekkel jártak. Másodszor a levéltárosok létszáma nem áll arányban ilyen hatalmas feladattal. De a hivatalok, szervek sem tesznek mindig eleget bejelentési kötelezettségüknek. Ehhez Járul a gyakori szervezeti változás, melynek folyamán állagok ismeretlen helyre kei ülnek. A gazdasági levéltári anyagot különös súllyal érintette, az a változás, mely szerint Jugoszláviában a vállalatok önállóak lettek és igy legfeljebb a városi levéltár, de semmi esetre sem az állami levéltár hatósugarába esnek. Égető kérdés a létszámkérdés. 4953. áprilisában a jugoszláv levéltárak 476 Tővel (tudoraányos képzettségűek és középkáderek) rendelkeztek és még 435 főnyi kiegészítésre tartottak igényt. A tudományosan képzett levéltárosok egyetemet végeznek, utána legalább 6 hónapos gyakorlati munkára mennek, végül egy 2 féléves levéltárosi tanfolyamot végeznek el. Nagy hiány van középkáderekben (ezekre a munka természeténél fogva a levéltárakba áramló friss anyagnál nagyobb szükség van, mint az egyetemet végzettekre). Itt ugyanis érettségi bizonyítvány van előírva, már pedig az érettségizettek inkább az egyetemekre igyekeznek, ahol magasabb kvalifikáció, vagy az üzemekhez, vállalatokhoz, ahol jobb fizetés várja őket, , SZEDŐ ANTAL BRENNEKEjLEVÉLTÁRTAN» -A £S A KÜLFÜLUi KRITIKA (Folyóiratszemle) 4953. folyamán értékes munkával gyarapodott az európai levéltári szakirodalom : Adolf Brenneke : • Levéltártan, adalék az európai levéltárügy elméletéhez és történetéhez* ciraü posthumus müvével. Brenneke, hosszú ideig a berlin-dahlemi * porosz titkos állami levéltár igazgatója volt, megelőzőleg pedig Münsterben, Danzigban és Hannoverben folytatott levéltári munkát. A kötet 4937-39- között a berlini levéltári tanfolyamon tartott előadásait tartalmazza. '* szöveget tanítványa dr. Volfgang Leesch ezeknek az előadásoknak gyorsírásos szövege alapján állította össze, egészítette ki saját elsősorban a modern fejlődésre vonatkozó kutatásainak eredményeivel és hatalmas, csaknem 4500 tételt felölelő, az európai levéltárügy történetének és problematikájának egészére kiterjedő levéltári bibliográfiával. Brenneke müve két részre tagolódik: az első a levéltár elméletével, a második az egyes országok levéliárügyének történetével foglalkozik. A levéltárelméleti rész 6 fejezetre oszlik. Az első az alapfogalmakat tárgyalja, a * levéltár és iratok*. «a levéltári anyag különféle fajtái*, Uevéltári és irattári segédleteké * levéltártechnikai fogaimakt, «iratfajták*, *az iratdarab fejlődésének fokai* ciraszók alatt, A második fejezet a belső levéltári rend típusait tárgyalja (a belső rend formái, a levéltárba kerülés előtt növekedést mutató levéltári osztályok, mesterségesen megformált levéltári osztályok, a gyűjtemény és a sorozat jjunt rendezési elv, a levéltári rend 6 fajtájának összefoglaló irányelvei, e fajták egymáshoz való viszonya), - A harmadik fejezet a levéltárba befogadandó anyag elhatárolásának s ennek kapcsán a levéltárak és könyvtárak gyűjtőkörének kérdés-ivei, a levéltárak gyűjtőtevékenységével és a selejtezéssel foglalkozik. - A negyedik fejezet a levéltári elméletek történetét vázolja, az ötödikben a \ 249