Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Hradeczky, E.: A "Józsefkori felvétel" katalogizálásának kérdéséhez: adalék a kataszteri fondok feldolgozásának módszeréhez / 199–207. o.

igy van, következik az alábbi felismerésből: Amint már emiitettük, a dűlő cime alatt változó számú parcellát irtak össze, kivételes esetben csak egyetlen egyet (de nagyot) néha viszont épp fordítva, száznál is sokkal többet, általában azonban néhány tucatot A bevallási adatokat tartalmazó kötet megfelelő rovatának leiirata szerint minden parcellát (ttelket*) saját nevével kellett megjelölni. Ha mármost valamely dűlő mindegyik - mondjuk ~ ötven parcellájánál ugyanaz a név ismétlődik meg, mint amelyik a cimben is megjelent, akkor az eset tiszta: a József-kori dülö megnevezés megegyezik a hagyományossal. Csakhogy ilyen eset igen kevés van ; gyakoribb az, hogy csaknem minden egyes földdarabnak megvan a maga külön, ha nem is kifejező neve, s ilyenkor ezek közül a nevek közül csak az egyik szerepel a dűlő címében - ha ugyan nincs ott valamilyen más név. De még ez sem bizonyít semmit. Ha az az ötven parcella két vagy három azonos elnevezésű földdarabból álló csoportra oszlik és ezek közül a nevek közül egy a dűlő címében is megtalálható (és ha ez a jelenség azonos nevekkel és azonos sorrendben a szomszéd dűlőben megismétlődik, talán nem is egy elszigetelt esetben, hanem különböző kataszterek egész során át) ekkor íel kell tételezni, hogy a hagyományos dűlök az ilyen esetekben keresztezték egymást a József-kori dűlőkkel. Ebből a tapasztalatból két következmény szűrhető le : először is nem keü a dűlőneveket mint ilyeneket túlbecsülni a József-kori kataszterben, mert igen gyakran csak kisegítő közös elnevezések, amelyeket az előírások kedvéért alakítottak ki. másodszor, hogy a íassiós könyvek helynév-mutatóját néni lehet általában csak a dűlők címfeliratára korlátozni, mivel a tulajdonképpeni gazdaságot és a helynevek pontos helyhezkötését az egyes területrészek elnevezésében kell keresnünk. Ezeknél uh kétségtelenül ősrégi hagyománnyal van dolgunk ahol a nyelvi gazdagságnak valóban kimeríthetetlen és a szó tágabb értelmében véve fájdalmasan kevéssé kiaknázott forrását találjuk. Ennek jelentősége nemcsak azokban a lehetőségekben van, amelyek a nyelvészt vonzzák; a történész is megtalálja számítását és itt-ott olyan nevekre is bukkanhat, amelyeknél nem hiányzik a régészeti szempont sem. Az egyes területrészek neve, amelyekről eddig szó volt, a íassiós könyveknek abba a rovatéba van bejegyezve, amelyet a nyomtatott cim *A telek tulajdonosának és magának a teleknek neve, a ház száma* szöveggel jelöl meg. Ez a cim mint természetes valamit hallgatja el az azonosítást leíró szövegnek legalapvetőbb részét, azaz a föld fajtájának jellemzését (szántó, rét, ház, erdő, stb.) Minden parcellánál viszont újra és általában igen pontosan emliti meg a tulajdonos nevét (és háza összeirási számát) ; - ha a tulajdonos más községből, vagy településből való a lakóhely megjelölésével. Az uradalmi földeknél ezeket az adatokat az egyszerű * földesúri* jelző helyettesíti vagy annak a földesúri uradalomnak megjelölése, amelyhez a föld tartozott (major, vadászterület, stb. esetleg összeirási számmal). Bár a jövedelmező, (tehát szántó-) földek kataszteréről volt szó, minden földet be kellett írni, tehát a mezőgazdaságilag nem jövedelmezőket is, mint amilyenek a félbehagyott épületek parcellái, közutak, mocsarak, kőbányák, stb. voltak. Sajnos a gyakorlat éppen ebben a kérdésben igen egyenetlen : néhány íassiós könyv minden nem jövedelmező földet kifejezően, részletesen leír és még a «Szent Flórián köszobrát* sem hagyja ki, úgyhogy a szöveg alapján akár meg is rajzolhatnék a helységet; mások azonban leírásukat az 4. íz. alatt «belsöség, amelyen semmi jövedelmező nem található* szavakkal kezdik és nagyvonalúan elfelejtik megadni, hogy ebben a faluban templom és két lakóház állott, vagy «uradalrai agyaggödör*. Van ahol Ueljesen jövedelem nélkül»-t irnak be, nem említik meg azonban, hogy ennek a földnek határain belül téglavető, a tégla szárítására szérű és a téglavetőnek összeirási számmal is ellátott lakóháza állt; sőt néha a földek egész csoportját «A hámornál* «Hámor mögött*, stb. elnevezéssel jelölik meg, köztük megemlítve a tjövedelmet nem hajtó helyet* is, * ahová a hámorból a salakot kihordják*, de magái a hámort az egész könyvben nem lehet megtalálni, mert az már nincs bejegyezve. Mivel a *nem jövedelmező* földek esetében a bevallás további rovatai, amelyek kizárólag a jövedelem számszerű adatait tartalmazták, üresen maradtak, az ilyen területek felmérését nem tartották feladatuknak, s ezért sem felmérésükkel, sem a rovatok kitöltésével nem vesződtek. A kataszter szempontjából nem kellett feljegyezni azokat a jelentős építészeti objektumokat sem. amelyeknek létezését a fassiös könyv a további szövegben megemlíti, ha az egy már egyszer megemlített nem jövedelmező földön állt; ha pedig felmérendő területen állt. akkor mint önálló helyet kellett beírni, mert le kellett számítani azt a területet., amelyet elfoglalt. 205