Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Hradeczky, E.: A "Józsefkori felvétel" katalogizálásának kérdéséhez: adalék a kataszteri fondok feldolgozásának módszeréhez / 199–207. o.

Mivel a kataszter mai használójának érdeklődése alapjában véve különbözik az akkori szűk fiskális érdeklődéstől és mert gyakran épp azok a részletek kötik le különösen figyelmünket, amelyeket a kataszternek nem kell leírnia, világos, hogy - ha a József-kori kataszterből az akkori állapot részletes képét akarjuk feltárni ~ a bent foglalt adatokat esetről!-esetre kritikailag ki kell nyomoznunk és hogy a pusztán gépies munka könnyen komoly elrajzolásokhoz vezetne. Amint azt már a felsorolt esetek egyike (»A tiájnoxnál») is jelzi, közvetve maga a szöveg is ad útbaigazítást az össze nem irt objektumok létezéséről; amennyiben azonban a részletes összoirási adatok az egyes helyrajzi számoknál néhánysoros bejegyzésre terjednek, elkerülhetetlen, hogy néhány részt szórói-szóra át ne olvassunk, lehetősége lévén annak, hogy a jelentős adatot teljesen jelentéktelen, mellékes mondat foglalja magában. Látszólag az ilyen apró részletek és figyelmesség csak ott szükséges, ahol a kutató szűk helyi érdeklődéssel, a viszonyok részletes kikutatására összpontosítja erejét. Ez azonban nem igy van. mert akkor is. ugyanilyen alapossággal kell a József-kori kataszter szövegét végigkísérnünk, ha látszólag olyan egyszerű feladatról van szó, mint, hogy az anyagot valóban részletes helymutatóval lássuk el. Ha ui. a határozott települések, amelyeknek összeírása a topográfiai nyilvántartásnak mindenkor gerince marad, a József-kori kataszter korában a kataszterben összeirt •belsőségek* puszta rendszerére korlátozódnának, akkor a helyzet valóban egyszerű volna. De az egyes házak és tanyák házcsoportja, amelyekből a mai napig jelentős települések alakultak ki, a íassiós könyvekben a «belsőségen» kivül az egyes dűlők összeírásának sorrendjében, a megfelelő helyen helyezkednek el és csak ritkán hangsúlyozzák őket kifejező bejegyzéssel. Ezeknél könnyen fennforoghat annak veszélye, hogy figyelmünket kikerülik. Annál is inkább, mert nem mindig saját nevükön nevezik meg őket. hanem gyakran csak a dűlőnevek, vagy a környező íöldek lejjebb felsorolt helynevei utalnak rájuk, sőt szélsőséges esetekben egyáltalán,nincsenek is bejegyezve mint lakott helyek és létezésüket csak a környező parcellák nevei árulják el. Pedig legtöbbször bizonyíthatóan olyan helységekről van szó, amelyek az 1934-4 statisztikai lexikon szövegében is bennfoglaltatnak, sőt gyakran olyan helyekről, amelyeket a mai térképek is saját nevükön tüntetnek fel. Világos, hogy az ilyen hersegek azonosítása, a József-kori kataszternek a statisztikai lexikonnal való összehasonlítása nagyobbára nehéz problémákat vet fel, bár olyan összefüggő területek is vannak, ahol a helyzet az első pillantásra világos. így az a látszólag könnyű és egyszerű leiadat. hogy a József-kori kataszterből részletes és az emberi erőfeszítéshez képest tökéletes, a kataszterben foglalt valamennyi helységet tartalmazó olyan jegyzéket állítsunk össze, amelynek minősege megíelel a forrás alapvető jelentőségének, a fentieket figyelemmel kisérő olvasó* előtt egészen más megvilágításba kerül. Kiderül, hogy ez a munka alapjaiban különbözik az általános levéltári katalogizálástól és ha a feladatot az anyag terjedelme mellett belátható időn belül meg akarjuk oldani, az egyes ember erejét messze túlhaladja. Terjedelmét nem az a tény bizonyítja, hogy 6066 könyvről van szó, hanem sokkal inkább az a megállapítás, hogy a bennofoglalt egyes parcellák ennél sokkal nagyobb számát kell végignyomozni. Az itt-ott nem éppen könnyű szöveg elég kiadós fejezeteinek számát előzetesen jó ötmillió dűlőre lehet becsülni. Ha azonban meggondoljuk, hogy ennek a feladatnak megoldásával a Józsefkori katasztert végül is valóban a legszélesebb kör számára hozzáférhetővé téve, nemcsak régi adósságot rovunk le, hanem egyszersmind az ország 18. századvégi állapotának kiadásra alkalmas helységnévtárát, sőt föondhatnánk. Csehország 1785-1 részletes települési térképének szavakban átirt mását is elkészitenő ., akkor aligha keletkeznek komoly kételyek ennek a munkának hasznát, szükséges és időszerű voltát illetőleg. Ennek soráii a történeti földrajzi, történeti statisztikai kutatásokat, és a társadalomtörténetet azzal is szolgáljuk, hogy a régebbi Ica taszterek használhatóságához is uj és lehet, hogy meglepő lehetőségeket tárunk fel. Itt egyébként a levéltári munka ama alapvető követelményének kategorikus imperatívuszáról van szó, hogy minden egyes fondot Jelentőségének megfelelő leltárral, vagy katalógussal kell ellátni és talán a megelőző íejezetekből eléggé világosan kiderült, hogy ehhez az állaghoz más jellegű segédlet aligha volna megfelelő. Meg kell még említenünk, hogy ha már ezt a munkát megindították, akkor a szakmunka szervezésijeivel és a takarékosság elleni megbocsáthatatlan vétek volna, ha egyidejűleg nem fordita^elyn év mutató na k 206