Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Hradeczky, E.: A "Józsefkori felvétel" katalogizálásának kérdéséhez: adalék a kataszteri fondok feldolgozásának módszeréhez / 199–207. o.

bot egyértelmüleg meghatározva. Mivel a helységet az egész ország határain belül a sorszám (signatura) egyértelműen megjelöli, a József-kori kataszterben az egész országra vonatkozólag legfeljebb négyjegyű szám segítségével bármely föld egyértelműen meghatározható. így pl. 5802/786 azt a földet határozza meg, amelyen abban az időben egyedül Cihavka tanya állott, Janovice település, illetőleg Vryhotovy Janovice község lakott helyeként, a mai közigazgatási szervezet szerint a voticei járásban. Az épületek ugyan már akkor is Janovicénél voltak összeírva 26. sz. alatt, de a kataszter felsorolásában azt a földbirtokot, ahol az épületek álltak, nem Janovicénél, mely már akkor önálló község volt. hanem az akkori Velká Lhota telepnél jegyezték fel. Ezeknek a helyrajzi számoknak («a topográfiai sorrend számának*) mennyisége a különböző községeknél igen változó, mert az egyrészt a földterület, másrészt az egyes parcellák nagyságától, tehát a tárgyalt terület felaprózottságának mértékétől függ. így olyan könyvek mellett, amelyek egész anyagukat kétszáz, vagy még annál is kevesebb számmal intézik el. mások helyrajzi számai a 300Q-hez járnak közel. Átlagos számot sem lehet megállapítani, mert ez az ország különböző részein a települések jellege szerint igen változó. Ha a parcellák számozásában a könyvek egyformák is, a szöveg kisebb részekre való felosztásában alapvetően különböznek egymástól. Ott. ahol valamely helység (város, mezőváros", nagyobb falu) önálló községet alkotott, ott a további tagolás csak az egyes «dülöketi (határrészeket) tartalmazza. Ezeket, ha több volt (legkevesebb három vagy négy, általában tíz alatt, néha azonban húsz. sőt kivételesen ötvenen felül is) ismét megszámozták. Ha azonban a község két vagy több helység összeolvasztásából keletkezett, akkor az egyes helységek (szerkezetileg is) különálló részékben, következtek egymás után. s mindegyikük több íalvanként külön-külön számozott dűlőt tartalmaz. Ebben a második esetben csak ritkán látták el a határrészeket az egész könyvben végigfutó sorszámmal. Az egyes olyan települések, amelyeket a fassios könyv gyakran nem kötelező egységbe kapcsolt össze, íeltünő szétválasztásában, annak bizonyságát láthatjuk, hogy az illető falu ikataszteréti alkotó kikerekített és elhatárolt területnek pusztán területi elképzelése a helyi lakosság közkincse volt még ott is. ahol kifelé a bizarr patriraoniális határok ezt tagadták, mint ahogyan ez a megosztott falvak esetében előfordult. Néha az egy községbe összeolvasztott települések olyan kifejezett önállóságával taláHcozunk. hogy a fassios könyvet mint két vagy több önálló bevallás olyan egyesítését jellemezhetjük, melynél a község egységét csak a helyrajzi számok megszakíthatatlan sorának gyeríge szála tartja össze. A kataszteri területnek határ rés zekre történő felosztását közelebbről kell szemügyre vennünk. A dolog maga ugyan nem Volt újdonság, de ha rendszeresen végiglapozunk néhány tucat vagy néhány száz fassios könyvet, akkor megállapíthatjuk, hogy -a gyakorlatban mégis gyakran eülentétbe került az eddigi helyi hagyománnyal, amely ősi gyökereinél fogva túlságosan gazdag volt ahhoz, hogy a kataszteri felmérés a Határ részekről való előírásának megfelelően a terület felosztásának áttekinthetőségét biztosithassa. Az eredeti szándékhoz általában % felvett területnek az a felosztása járt a legközelebb, amelynél (akár teljes község kataszteréről, vagy csak a lakott helyéről .volt szó) az első dűlőt a falu (telep) «belsőségei alkotta, amely magában foglalta az összefüggően, vagy megközelítőleg összefüggően beépített területet a házakhoz tartozó kertekkel és gyümölcsösökkel; a többi dűlő a «belsőségi körül helyezkedett el körben a kataszteri község területén, szabálytalan szelvények Tormájában, egymástól a sugáralakban szétfutó utak által elhatárolva. Igen sok esetet találunk, amikor a fassios könyvek szerzői tartották magukat ehhez az áttekinthető rendszerhez, néha azonban a település különleges jellege, a kataszteri terület alakja és a települések fekvése egyenesen megkívánta az eltérő rendszert és egyedi változatokat hozott létre. Különösen azoknál a szétszóródott településeknél, arailyenekkel iöleg a dombvidéken találkozunk, néha a legjobb szándék mellett sem lehetett valóságos • belsős ég i-r öl boszélnL; ezek azonban határesetek, amelyekre elég felhívni a figyelmet. Mindegyik dülö elnevezését íel kellett tüntetni és - néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve -ez valóban meg is történt Ha mármost ezeknek a dűlőneveknek jellegét nagyobb tömegű összehasonlító anyag alapján szemügyre vesszük, nem tudunk megszabadulni attól a benyomástól, hogy gyakran bizonyos mértékig mesterséges, ad hoc kialakított elnevezésekről van szó, legalább is olyan mértékben, amilyen mértékben a dűlők uj megállapítása is mesterséges volt. Hogy ez valóban 204