Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Szeleznyev, M. Sz.: A levéltárügy építése a Kínai Népköztársaságban / 176–185. o.

Á levéltárakban a vezető helyeket mind japánok foglalták el. 4937-től kezdve különösen erős tevékenységet fejtettek ki a japánok a Mandzsúria szerveitől ós szervezeteitől származó dokumen tumok gyűjtése terén. így a;MahdSswfcuobábkormányának íenti rendelkezése arra kötelezte Mandzsú­ria valamennyi helyi szervéi és szervezetét, hogy a rendelkezésükre álló levéltári dokumentum­anyagot állítsák össze és küldjék Mukdenbe megőrzésre. Koncentrálni kellett minden levéltári do­kumentum anyagot, különösen 4944 óta (a kinaj burzsoá lorradalom kezdete) a rendelet megjele­néséig eltelt időből. A koncentráció helyéül a mukdeni Közponíi Könyvtárt jelölték ki ós benne egy • Levéltárrendezési osztály* nevű részleget létesítettek, Csancsunban (Mandzsukuo fővárosában) levéltári osztály létesült a bábkormány mellett a levéltári anyagok összegyűjtése céljából. Ez osz­tálynak volt alárendelve a mukdeni Központi Könyvtár «Levéltárrendezési osztálya*. 4938-39-ben a mukdeni Központi Könyvtár Levéltárában őrizték Csancsun-város Főügyészé­nek, a Mandzsuklio Közlekedésügyi Minisztériumnak Harbin Önkormányzatának, a rendőri és bíró­sági szerveknek, a városi és kerületi fogházak stb. íondjait A japán megszállók gondosan összegyűjtötték az orosz-kínai kapcsolatokra vonatkozó doku­mentumokat. A levéltárban megvan például az orosz konzuloknak a kinai tartományok kormányzók val folytatott levelezésének eredeti példányai. E levelekben különböző más kérdések mellett anya­got találunk a Keletkinai Vasút igazgatására, az ezzel kapcsolatos 4929-es konfliktusra és a Szun­gari folyó hajózására alakult orosz-angol-kinai társaságra vonatkozólag. Jellemző az a tény. hogy a levéltár szabályzatában foglaltak szerint a levéltár tudományos tanácsadója csak japánul, kínaiul ós oroszul tudó szakember lehetett. A dokumentum (anyagokat a levéltárban íondképzők szerint ezen belül pedig évenkint rendezték, Rá kell mutatnunk azonban arra. hogy a levéltárban nem volt a dokumentumok koncentrá­lására, feldolgozására, őrzésére és kiadására semmiféle szigorúan tudományos rendszer, amint hogy nem létezik ilyen rendszer magában Japánban sem. Mindenekelőtt nem voit szigorúan cen­tralizálva a dokumentumanyag gyűjtése sem. Saját kezdeményezésükre foglalkoztak dokumentumok gyűjtésével a különböző érdekelt japán szervek, szervezetek, ^tudományos* társaságok és egyes burzsoá tudósok (a kvantungi hadsereg parancsnokságának és a mandzsukuoi bábkormánynak tud­tával és beleegyezésével). Semmi nem történt azoknak a magán-dokumentumoknak és egyéni fon­dok dokumentumainak összegyűjtésére, amelyek a kiváló kinai irók, művészek és egyéb, a kultú­rában nagy szerepet játszó személyiségek munkásságát világítják meg. A levéltárakban folyó munka főbb fajai: mint a dokumentum anyag komplektálása, tudományos­technikai feldolgozása, leltározása stb. nem volt tudományosan megalapozva, csak empirikus mó­don folyt. A dokumentum anyagokat nem selejtezték. A kiadott tájékoztató segédletekben nem rend­szerezték tudományosan az anyagot, elégtelenül kommentálták, a dokumenturaanyagok cimei gyak ran nem voltak kielégitőek és nem tárták fel azok igazi tartalmát. A japánok 4945-ben nagy kárt okoztak a levéltárügy terén. Amikor a szovjet csapatoktól és a Kinai Népi Felszabadító Hadseregtől vereséget szenvedtek és visszavonulni voltak kénytelenek, részben megsemmisítették, résr.ben Japánba vitték a dokumentumanyagokaL A harmadik polgárháború idején (4945-49) a kuomintangisták nagy kárt okoztak az ország­népgazdaságának és kultúrájának. így a levéltáraknak is. Különösen sokat szenvedett a mukdeni Központi Könyvtár levéltára. Raktárhelyiségeibe 4945-ben kuomintang csapatokat helyeztek el, a ka­tonák pedig a levéltár dokumentumait tüzelőként használták fel, .• A kuomintangisták amikor a Kinai Népi Felszabadító Hadsereg csapásai elől dél felé mene­kültek, kénytelenek voltak kiüríteni hivatalaikat. Egyúttal elszállították a dokumentumok egy részét is. amelyek azután Taivanba kerültek. Az elrabolt dokumentumok egy részét. így többek között az egykori pekingi udvari levéltár anyagát, azonban nem sikerült Taivanba száUitaniok. hanem kény­telenek voltak azokat'»Délkinában elhagyni. Az amerikaiak is tetemes mennyiségű dokumentumot hurcoltak el. így 4947-ben a •Haditen­gerészeti Külföldi. Igazgatás* nevű amerikai kémszervezet három gépkocsival szállított el levéltári 478

Next

/
Oldalképek
Tartalom