Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Szeleznyev, M. Sz.: A levéltárügy építése a Kínai Népköztársaságban / 176–185. o.

A forradalom előtti Kinában a levéltárakban nagy volt a munka erőhiány. A Kuomintang kormány Népművelési Minisztériuma e nehézség enyhítésére 1929-ben levéltárosi tanfolyamot indított Ucsan városban. (Hupei tartományban) az ottani Könyvtári Intézetben. Jellemző, hogy a Kuomintangkormánynak nem volt elég pénze a tanfolyam, megrendezésére és ezért a Kinában levő amerikai egyházi .hatóságoktól kapott segélyt. A forradaiomelőtti Kinában nem volt egyedülálló ez a tanfolyam. 4946. márciusában Csunkingban háromhónapos levéltári magántanfolyam kezdődött «Történeti- levéltári intézet* hangzatos nét ven. A tanfolyamok 4948 végéig folytatódtak. A tanfolyamok résztvevői az ügykezelést valamint a kinai levéltárügy elméletét és gyakorlatát tanulták. A tanfolyamok rendezésé természetesen nem oidotta mog a levéltáros káderek problémáit, Továbbra is nehéz maradt a káderkérdés. A Kuomintang-korszakban a levéltárakban végzett munka egyenlőtlenül folyt, a dokumentumanyag feldolgozására nem volt egységes metodika, nem ismerték a fond tudományos fogalmát sem. A levéltárügy terén széleskörben elterjedtek olyan történelem ellenes, burzsoá nézetek, amelyeket a kapitalista országokból (USA. Anglia. Japán, stb.) ültettek át. Elegendő ha megjegyezzük, hogy a dokumentumanyag rendszerezése a levéltárakban rendszerint nem íondok szerint, hanem különböző mesterséges tárgyi-tematikai címszavak szerint ment végbe. A különböző szervek dokumentumanyagait gyakran egyesitették és rendszerezték például a következő címszavak szerint: Szabályzatok és utasítások, rangsorok, beszámolók, ellenőrzések, információk, könyvelés, káderek stb. NyilJ vánvaló. hogy a rendszerezésnek ilyen felfogása esetéri az illető szerv működése folyamán a dokumentumok közt történelmileg kialakult összefüggést megzavarták/mesterségesen szétszakították. Ezzel viszont komoly nehézségeket okoztak a dokumentumanyagnak gyakorlati és tudományos felhasználása terén, A levéltárügy siralmas helyzetét a Kuomintang kormányzat idején még fokozta az. hogy a dokumentumanyagot gyakran eltulajdonították és eladták a piacon, az magánkézre került, következésképpen hatalmas levéltári magángyűjtemények keletkeztek. A Kuomintang nem harcolt komolyan a dokumentumok eltulajdonítása és árusítása ellen. Ismeretes például az az eset. hogy az 4944-43-as forradalom után a megdöntött Cin-dinasztia hivatalnokai az egykori pekingi császári palotából elloptak és a japánoknak eladtak 8 ezer zsák régi dokumentumot Lu Szin (1884-4936) a nagy kinai forradalmár-iró 4927 decemberében külön cikket irt a «Minisztertanács úgynevezett levéltárai* cimen . Ebben ezt az eljárást a néppel szemben elkövetett bűnnek bélyegezte, és lesujtóan megbírálta a Kuomintang rendszernek a levéltárak dokuraentumanyaga őrzése és felhasználása terén uralkodó «rendjét* és szokásait. A tudatlan hivatalnokok - irja ÜJ Szin - tetszésük szerint megsemmisíthettek és meg is semmisítettek dokumentumokat. * ezek a hivatalnokok pedig- kényük kedvük szerint szétlopkodhatták és eladhatták azokat, A Kuomintang-rendszerben a levéltárak nehéz helyzete még azzal is párosult, hogy az ország gazdag dokumentum anyagát felhasználták és elrabolták a külföldi imperialisták. Kína félgyarmaü helyzeténél fogva, az imperialista rablók kezében volt. de nemcsak gazdasági és politikai szempontból. Az imperialisták a kinai nép szellemi kincsestárát is kifosztották. Saját érdekeiket szolgálva arra törekedtek, hogy felhasználják az ország dokumentum gazdagságát is. Ezt láthatjuk például a japán imperialisták Kinában folytatott gazdálkodását vizsgálva. A japán megszállók. - amint azt a Mand&sukuo-ban fennállott bábkormány számos dokumentuma alapján láthatjuk, agresszív céljaik érdekében gondosan gyűjtötték, feldolgozták és felhasználták a levéltári anyagot. 4937 májusában Mand&sukuo bábkormánya rendeletet adott ki. amely többek között á következőket tartalmazta : «Ahhoz. hogy az állam erős és politikai irányvonala állandó legyen, alaposan tanulmányozni kell az ország történelmét, kultúráját és művészetét... A levéltár dokumentumainak gondos tanulmányozása igen fontos forrásként szolgálhat, továbbá segédeszköz lehet az állam jövőbeli munkaterveinek készítésénél is.» 477