Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Hrisztov, Hriszto: A levéltárügy Bulgáriában / 190–193. o.
Az iratanyagnak ügyiratok, vagy cimszók szerint való szétbontása több mint 30 000 címszó esetén már eleve teljesen lehetetlenné vált. A Max Bar által kidolgozott és róla elnevezett rendezési módszer sem vezethetett volna ebben az esetben kellő eredményre amellett, hogy a szétbontás s ennek újra való'rögzítése következtében kétszeres Írásbeli munkálatot is igényelt volna, A harmadik módszer, amikor az iratok kevert állapotban, de legalább valamennyire jelzetesen kerülnek be a levéltárba, abban kínálkozik, hogy az iratanyag szétszedése után a, vezérjeizetek sze rint kerülhet sor a rendezésre. Ez a módszer azonban az ilyen áttekinthetetlen irattömegben azt eredményezte volna, hogy az irattömegeknek elsietett szétbontása miatt a legtöbb esetben az egyetlen irányadó állapot, az egyes iratíéleségek összefüggés! láncolata megszakadt volna és ezáltal a rendezés is majdnem lehetetlenné vált volna, Ezért Theodor Ulrich ugy határozott, hogy a teljes iratanyag kísérleti átvizsgálása után az idegen eredetű és külön kezelt iratállagok egyidejű kiválogatásával a csoportokra való bontást fogja alkalmazni. Á7, ismertetett körülmények közt létrejövő iratanyag a legtöbbször kisebb, nagyobb csoportokat árul el. amelyek egy. vagy két iratdarabból, vagy akár száznál is több részből állhatnak. Ezek a csoportok cimszókkal, vagy egyéb ismérvekkel a birtokunkban, az iratanyag gondos átte kintése után lajstrom nélkül is felismérhetők. Az így megállapított iratcsoportokat az anyagba betűzd elt jelzőlap okkal el kell különíteni ugy. hogy e Jelzőlapok az általános címszón kivűl az esetleg mutatkozó egyéb régi jelzeteket és az uj jelzést is tüntessék íel. A lényeg tehát az, hogy az iratanyagot nem egyes iratdarabokra, hanem iratcsoportokra (iratíéleségek) kell szétbontani. Ezzel a módszerrel az iratok közti összefüggés nem szenved megzavarást, vagy megbontást, az áttekinthetőség bármilyen mennyiségű iratnál is lehetővé válik az esetleges régi jelzetek egyidejű megtartása mellett. A hatóságok főbb jelentéseihez kapcsolódva, megfelelő cédulázás segítségével - legalább is egyelőre papíron - lehetővé válik fő- és alcsoportok létrehozása. A könnyen áttekinthető alcsoportok lehetővé teszik az iratoknak átrendezését s ennek megtörténte után az iratoknak erre alkalmas egyének által való lajstromozását. Mindennek elvégzéséré azonban előfeltételként az eredeti iratanyag legalább íele terjedelmének megfelelő szabad férőhely szükséges. Nagyobb, egyébként már elkészített csoportoknak lajstromozásra való átrendezése helyszűke esetén természetesen csak papíron mehet végbe. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján az állapitható meg, hogy a nagyobb részükben hiányosan jelzeteit irattömegek rendezése esetén a feltalálható rendet, mégha rend nélkül valónak látszik is, feltétlenül meg kell tartani, mert az iratanyagnak elsietett szétbontása az iratok összefüggését helyrehozhatatlanul megzavarja. Minthogy pedig egyre mind több és több nagyobb hatóság és hivatal törekszik arra, hogy iratait már eleve bizonyos rendszer szerint tagolja, remélhető, hogy a hasonló esetek a jövőben általában csökkenni fognak. A legutolsó évszázad iratanyagánál azonban még gyakran találkozhatunk ilyen állapotokkal. Ilyen esetekben ez a most vázolt s bizonyára más helyeken .is a gyakorlatba átvitt eljárás bizonyára segíteni fog. Nem lenne célszerűtlen annak megállapítása, hogy a nyugatnémet egységes iratkezelési rend mennyiben felel meg a mi csoportszámos iktatási rendszerünknek, s ha megfelel, ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatokra tettek szert levéltári vonalon. Hrisztov, Hriszto: A LEVÉLTÁ RÜGY B ULGÁRIÁBAN' (Isztoricseszkij Arhiv 4955, 4. sz. 247-219. l.j Folyó év áprilisában a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szlavisztikai Intézetének tudomá nyos ülésén számos előadás és beszámoló hangzott el bolgár történészektől. A szovjet történészek és levéltárosok számára különösen érdekkel birt Hriszto Hrisztov professzornak a bolgár történészek tudományos kutató munkásságáról és a Bolgár Népköztársaság lévé Kárügyének helyzetéről tartott előadása. X H. Hrisztov professzor előadása a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szlavisztikai Intézetének 4955. április 5-i tudományos ülésén hangzót el, (Gyorsirási jegyzet alapján.) 490 <%>
