Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Hadnagy Albert: Nyugatnémet beszámoló egy széthullott levéltár rendezéséről / 189–190. o.

Végül az állami levéltárak vezetőinek országos tanácskozása a következő határozatot fogadta el :' . 4955, évének a levéltári munkában az alapvető fordulat éyének kell lennie. Mindent el kell követni, hogy a levéltári anyag a leggyorsabban és legcélszerűbben szolgálhassa a politikai, tudományos és gazdasági célokat Ezért szükséges : . I„ hogy mindenütt ahol a íondok és gyűjtemények még nincsenek rendezve, megkezdjék intenzív és gyors rendezésüket. UL azok a levéltárak, amelyeknek íondjai legnagyobb részt rendezve vannak, irányítsák tevékenységüket a íondok további hozzáférhetővé tételére, a íondok leírásának, a levéltári leltáraknak és katalógusoknak segítségével. Hí. mindenféle publikációs és kiadói tevékenységnek is a levéltári anyag gyors nyilvánossá tételére kell irányulnia. Ezért főképp a levéltári útmutatók és főképp az uj és legujabbkori legfontosabb leltárak és katalógusok nyilvánossá tétele kérdésének kell figyelmet szentelni. IV. A levéltári anyag feldolgozásánál követett módszernek egységesnek kell lennie. Ezért ezév folyamán össze kell gyűjteni az eddigi viták eredményeit és az általános levéltári módszerek eddig tisztázatlan kérdéseiben ugy kell dönteni, hogy az év második felében a levéltári anyag feldolgozására vonatkozó alapvető irányelvek végleges formában kiadhatók legyenek. V. Nagy erőfeszítéseket fognak tenni az egységes állami levéltári fond biztosítására, sérthetetlenségére és teljességére. Hadnagy Alber.t: NYUGATNÉMET BESZÁMOLÓ EGY SZÉTHULLOT/LEVÉLTÁR RENDEZÉSÉRŐL Die Durchordnung ungeordneter Aktenmengen ohne ieitenden Registraturplan. Theodor Ulfich hannoveri levéltári tanácsos «Die Durchordnung ungeordneter Aktenraengen ohne Ieitenden Registraturplan* c. tanulmánya olyan irattömegek rendezésének kérdéseivel foglalkozik, amelyeknek rendezéséhez irányadó lajstromok íieííende Registrativplane) nem áüanak rendelkezésre. Tanulmánya bevezető részében arról emlékezik meg, hogy a német levéltári szakfolyóiratok számtalan esetben foglalkoztak azokkal a célokkal, amelyek az iratok rendezésénél elérhetők, illetve amely céloknak az elérésére a levéltárosoknak íörekedniök kell, de nagyon keveset Írtak azokról a módszerekről, amelyeket az iratok rendezésénél követni kell, vagy követni lehet. A rendezésre váró iratanyagnak egyes ügyiratokra való és Löher által az 4885. évben az Archivalische Zeitschrift-ben közelebbről ismertetett szétbontási módszere az újkori és nagytömegű iratanyag rendezésénél nem alkalmazható, mert ez a mód rendkívül körülményes, időtrabló eljárás lenne és gyakorlatilag nem is volna keresztülvihető. Ilyen iratrendezésekre pedig napjainkban könynyen kerülhet sor, amiként az Rohrnak a porosz kormányzat irattári rendszeréről irt tanulmányából is világosan kitűnik, Rohr a düsseldorfi kormányzati hatóságok példája nyomán azt is kimutatta, hogy a 49, század második felében és a 20. század első harmadában az iratkezelési rendszer az egyes hivatalokban olyan nagy mértékben hanyatlott és olyan sok hiányosságot mutatott fel, hogy végül is a harmincas években ügykezelési reformokra lett szükség. Eközben azonban az egyes levéltárakban tucatszámra gyűltek össze az egyes hatóságok olyan iratletétjei, amelyek helyszűke miatt, vagy személyi ellátottság hiányában mindeddig kellő rendezést nem nyerhettek. A hannoveri állami levéltárban a második világháború után például elhelyezték a hildesheimi kormányzatnak az 4 900. év előtti iratanyagát, teliíve a 46-49. századig terjedő iratokkal. Ezek részben minden jelzet nélkül valók voltak., részben csak hiányos vagy különféle jelzetekkel birtak s minthogy korábbi lajstromaik a háborúban elégtek, végleges rendezésük még további iratanyag átvételét is szükségessé tette. - Ulrich cikke e rendezés lefolyásáról tájékoztat. (Der Archivar, VII. Jahrgang, Heíí 3. 4954.) 489