Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Avtokratov, V. V.: A dokumentumanyagok leltárainak bevezetései / 139–143. o.

kumentumanyagok. Az utóbbi esetben megemlíthető még a pusztulás oka is (idegen betörők vandalizmusa, tűzvész, árviz, áthelyezés és elszállítás stb,). Meg kell emliteni a fond átrendezésének azon eseteit is, amikor a kartoték leltárakat ivekre viszik át. így, például, a II. Gárdahadosztály fondjának ujabb leltáraiba (1820-1948) már beolvasztottuk azon három korábban önálló fond anyagát is, amelyeket a hozzáirt bevezetésekben emiitűnk. Jelenleg a levéltárban nagy figyelemmel vagyunk a XIX-XX. századi dokumentum anyag tudományos és műszaki feldolgozására, amely még kartotékokon van leltározva (a kartotékleltárak átírása íves leltárakra). Megkezdődött azonban a tudományos-tájékoztató apparátus tökéletesítési munkája a XVIII. századi állagok esetén is, amelyek ugyanebből az időből származó régi ivleltárakon vannak nyilvántartva. Az ilyen anyagok jellegzetes tulajdonságai számos különös kérdést vetnek lel, melyeket a bevezetés e fejezetében kell megvilágítani. A régi ives leltárak mint á fond törtenetének, egykori tartalmának és állapotának különleges forrásai, ilyen körülmények között különösen nagy jelentőségre tesznek szert. Fontos kiemelni a dokumentumok és a szöveg papírjának épségét is. Bizonyos esetekben jelentős a kézírás típusának meghatározása (a XVII. vagy XVIII. századi folyóirás, gót betűk Nyugateurópában stb.), a dokumentumok ügyintézési formája (hasábok, könyvek és füzetek a XVIII. század elejéről stb.), végül a dokumentumok nyelve (mai külföldi nyelvek, Oroszország népeinek nyelvei, ókori nyelvek) és a dokumentumok többi sajátossága. A fond történetéhez tartozik anyaga felhasználásának kérdése is. A bevezetésekben igen ajánlatos adatokat közölni a fond dokumentumainak tudományos és gyakorlati felhasználásáról. c) A fond dokumentumanyaga tartalmának a leltárak bevezetéseiben történő rövid kifejtése mint már említettük, abban áll. hogy rövid jegyzetben ismertetjük a legfontosabb és legjellegzetesebb dokumentumcsoportokat. Kezdetben rendszerint a tartalom általános jellemzését adjuk meg, majd konkrét módon ismertetjük a főbb kérdéseket, amelyeket a leltár megvilágít. A konkrét ismertetés során egyes esetekben, egyes fontos tényekről és dokumentumokról közlünk ismereteket. így a minszki katonai kerület fondja (1944-4948) leltárának bevezetésében szerző először megemlítette a kerület politikai helyzetét ismertető anyagot, majd az olvasók figyelmét felhívta a fond a Kaluga állomási vasúti műhelyek 4946. októberi sztrájkjait ismertető dokumentumaira. Egy másik esetben az egyik katonai kerületi tanács fondja leltárainak bevezetőjében külön felhívta a figyelmet az olyan források Jelentőségére, mint a fond képző évi beszámolói, rámutatván arra, hogy milyen adatokat meríthetünk ezekből. A kronologikus elvet, amennyire az a dokumentum anyag tartalmának összevont előadása esetén megvalósítható, a leltárhoz irt megjegyzéseknél is betartjuk. A bevezetések elég gyakori hiányossága az, hogy a íond tartalmának kifejtése helyett (különösen a csapategységek és vezérkarok fondjainál) a dokumentumanyag fajtáit sorolják fel (•operatív és harctéri parancsok, rendelkezések, operatív és felderítési utasítások, a vezérkarok jelentései...») Kétségtelen viszont, hogy egyes esetekben ez megengedhető. így például, egyik kaukázusi hadtest fondja leltárának bevezetésében a szerző a íondképző történetét ismertetve részletesen kifejtette annak az első világháború alatt a Kaukázuson tul folytatott hadműveleteit, a leltár dokumentációs anyagára térve át pedig, lényegileg, csak a dokumentumok fajtáira mutatott rá, s tartalmukat nem tárta fel, d) A fond rendszerezési elvének ismerete különösen bonyolult Tel építésű, nagyobb fondok leltárainál lényegesen megkönnyíti a kutató a leltárakkal folytatott munkáját. Ezért a rendszerezés el» vét a CGVIA leltárainak bevezetéseiben már régóta kifejtik. Számos esetben a bevezetésben feltüntették a rendszerezés sémáját is, ami teljesen felesleges, mert a legrészletesebb séma maga a leltár. Elég annyit mondani, hogy a leltár tartalomjegyzéke egyúttal rendszerezési sémául is szolgál. e) A CGVIA állagainak túlnyomó többségéhez kartotékra irt leltárak vannak (vagy voöak), amelyek azonban elvesztik fontosságukat, amint őket átírják. 142