Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Varga Endre: Csehszlovákia levéltárügye / 3–38. o.
városi, községi anyaga feletti felügyelet kiépítése stb. Egy-egy kerületen belül tehát az organizáció igy megindult, de ez ahhoz, hogy a levéltárügy a maga új feladatainak jobban megfelelhessen, csak az első lépést jelentette; az egységes szervezet, központi irányítás még mindig hiányzott. Csakhamar ennek megvalósítása is sorra került. 1951-ben (1951. január 9-én kelt kormányrendelettel) a belügyminisztérium mellett megfelelő szakemberekből, a különböző minisztériumok alatt álló levéltárak kiemelt kádereiből stb. bizottság létesült azzal a rendeltetéssel, hogy (hivatalok, szervezetek, vállalatok szaktanácsadóinak szükség szerinti bevonásával) kidolgozza az egész csehszlovák levéltárügy egységes szervezetét s előkészítse magát a szervezést, A. minisztertanács által kinevezett Állami Levéltári Bizottság 18 tagja közül!2-öt Csehországból (Csehország alatt a Jelentésben mindig a volt cseh, morva és sziléziai tartományok együtt értendők), 6-öt Szlovákiából kellett kiválasztani. Az egyes kérdések kidolgozására a bizottságon belül 4 albizottság létesült,; a selejtezés, üzemi-ipari levéltárak, anyagvédelem-technikai kérdések s a publikáció kérdéscsoportjainak számára. Az albizottságok készítették elő az anyagot, az elvi kérdések megtárgyalására maga a bizottság évente négyszer ült össze, A bizottság 6 szlovák tagja a bizottság munkájában való közreműködésen kivül külön Szlovák Levéltári Bizottságot alkot* mely mint az Állami Levéltári Bizottságnak Szlovákiára kiterjedő hatáskörű helyi szervezete alakult meg, éspedig a nagyobb bizottsághoz hasonlóan, a szlovák belügyminiszteri megbízott hivatala (a szlovák belügyminisztérium) mellett. Az Állami Levéltári Bizottság munkája *- melyre a továbbiakban az egyes részletkérdésekkel kapcsolatban is több utalás fog történni - nagy Jelentőségű lett a csehszlovák levéltárügy számára, A bizottság organizációs munkájának eredményeként tovább folyt az új levéltári szervezet ifciaiakulása: a bizottság határozatai nyomán az egyes kerületeken belül lépésről-lépésre megalakultak a járási és helyi nemzeti bizottságok levéltárai s az üzemi levéltárak. Ennél, természetesen, még jelentősebb volt az a munka, mellyel a bizottság az egész levéltárügy organizációját előkészítette, így - teljesen a Szovjetunió példája nyomán * kidolgozta az eisö átfogó jellegű levéltári jogszabályt, az 1954. május 7-én kelt kormányrendeletet, mely 1954. július 9-én életbeléptéivé, a csehszlovák levéltári szervezet központosításának, egységes irányítás alá helyezésének alapját vetette meg. (Szövegét lásd az Archívní casopis 1954. évi 2. számában közölve.) Mielőtt azonban a kormányrendelet tartalmánál?, ezzel együtt a centralizáció jelenlegi formájának, tehát a mai levéltári szervezetnek ismertetésére rátérnénk, hangsúlyoznom kell azt a változást, amit a rendelet a levéltárügy tárcahovátartozása tekintetében magával hozott; az egységesített levéltári szervezetnek a belügyminisztérium hatáskörébe utalását; ez a kérdés ugyanis még az előzményekhez tartozik. A levéítárügynek a belügyminisztérium alá rendelését a párt és a kormány még 1953-ban határozta el. Ez a döntés több okból eredt. Szerepet játszottak itt a politikai szempontok s az anyag biztonságának szempontjai. Ily módon látták ugyanis a legjobban elérhetőnek a levéltárak megbízható személyzettel való ellátását, melyre az anyag megőrzése nyugodtan rábízható s mellyel szemben abból a szempontból sem merülhet fel kétség, hogy a politikai célokra vagy a népgazdaság számára felhasználható anyagot a kutatás elöl elrejteni próbálja. Másik oldala volt a biztonság kérdésének, hogy a levéltári épületek nem voltak mindig megfelelőek, nem mindenütt voltak kellően berendezve, az anyag elhelyezése sokszor nem volt kielégítő, a belügyminisztérium viszont az épületek megszerzése s a jobb berendezés anyagi szükségleteinek előj^ej&tóse erdőikében megfelelő súllyal tud fellépni, kellő tekintéllyel rendelkezik. További igen fontos szempont volt az a körülmény, hogy a helyi. Járási és kerületi nemzeti bizottságok - melyek a hatósági irattermelésnek több mint a felét produkálják -» ekkor a belügyminisztérium alá voltak rendelve, a levéltárügy tehát kb. 60 %-ban már úgyis ténylegesen a belügyminisztérium hatáskörébe vonódott S végül, de nem utolsó sorban, igen súlyosan esett a latba a Szovjetunió, s a Német Demokratikus Köztársaság példája, ahol a levéltárügy szintén a belügyminisztérium alá van rendelve. Ezek voltak azok a motívumok, melyek a párt és a kormány elhatározását eldöntötték, ami viszont a készülő kormányrendelet ilyen irányú állásfoglalását szabta meg. Ugy hogy amikor 1953 szeptemberében, a minisztériumok újabb reorganizációjával kapcsolatban, a levéltári bizottságból a központi levéltári igazgatás új szerve kibontakozni kezdett, majd 1954. július 9-én a kormányrendelettel törvényes alapot nyerve, formálisan is megalakult, ez a szerv - a levéltári igazgatóság mint a belügyminisztérium egyik osztálya jött létre. Az eddigiek -* mint történeti előzmények - előrebocsátásával, Csehszlovákia jelenlegi levéltár? szervezete az alábbiakban foglalható össze. 5
