Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Ort János: A vármegyei községi, városi számviteli iratok / 327–337. o.

A naplóknak végül §gyéb szem pontokból pl. főkönyvek elpusztulása esetén is csak inkább $gyeá nem terjedelmes gazdasági ágaknál, pl. külön alapoknál van jelentősége. Inkább akkor, ha a hátóság irattára és egyéb zárszámadási* iratai is elpusztultak. A'vagyonváltozás másik, már igen jelentős nyilvántartása a számviteli könyv, melyben a vagyonváltozások természetüknek megfelelő csoportokban jegyeztetnek fel, vagyis a közület költségvetése szerinti számlákra tagotódnak. A számviteli könyv lehet főkönyv, vagy segédkönyv-számíejiőkönyv. A főkönyv §gy önállé számadási ágazat egész kezelését foglalja magában, mig a segédkönyv a számadási ágazatnak (községi háztartás, alap stb.) csupán egy részét tartja nyilván, a nagy számban előforduló, azonos jellegű kiadásokat és bevételeket s lerovási összegeit számadási időnkint sommásan vezetik át a főkönyvekbe. Mig a naplókat általában városokban és megyéknél vagyonkezelő hivatalok és az államnál |s külön a pénztárak vezetik, a könyvek vezetése általában a számvevőségek feladatát képezi. Egyéb különbségeik mellett a háztartás áttekinthető képét csak a számviteli könyv adhatja s ezekből készül a zárszámadás is. A számadási főkönyvek számfejtőkönyv gyanánt is szolgálnak, s számadási ágazatónkint és tételesen tartják nyilván a vagyonváltozásokat. Minden tételnél megjelölik a bevéíel4ciadás tárgyát, •összegét, az utalványozó hatóság rendelete számát, így az összefoglaló költségvetésnél-zárszámatfásnál sokkal becsesebb forrásanyagot tartalmaznak. A már emiitett könnyű áttekintésben olyan részletes és ösnzefüggő forrásértékű adatok találhatók (építéstörténet, beruházások, stb,), amelyek irattári segédkönyvekben sokszor egyáltalán nem vagy csak igen nagy fáradsággal kutathatók fel. A helytörténeti, gazdaságtörténeti, művelődés- és intézménytörténet! stb. összefüggő adatok leggazdagabb tárházát képezik. Irat hiányában pedig a főkönyvi bejegyzések dokumentáló é.r* tékkel bírnak jogi szempontból vagy a kutatás számára egyaránt. Megcsonkult irattáraink mellett ez a könyvek külön nagybecsű értéke. Az egynemű bevételeket, kiadásokat összefoglaló 'számfejtőkönyvek fajta, illetve tárgy-tartalom szerint külön értékelhetők. Egészükre megítélésünk szerint az értékes forrásanyagjelző - dacára a mostani selejtezési tilalomnak - már nem vonatkoztatható. További szempontjaikról a selejtezési kérdéseknél szólunk. A közületek tulajdonában vagy felügyeletében lévő s nagyobb kamatozó állaggal biró alapok tőkéinek nyilvántartására, a kamatok számfejtésére stb. tőkekönyvek szolgálnak. A vagyon állaga nagysága és célja szerint, vagy a pénz-hitelügy története szempontjából is eseíenkint jelentőséggel birnak, s külön értékelhetők. Kiegészítőlég megemlítjük a szám fejtő könyvek fővárosnál használt segédkönyvmegnevezésü formáját, olyan üzemek részére, melyek könyvelését nem az üzem könyvelősége, de a főváros számvevősége központilag intézte. A főkönyvek rovatai pl. a nagykapacitású fővárosi Házinyomdánál csupán sommás, összesítő könyvelésre szolgáltak. Az üzem tételes könyvelését szám fejtő könyvül szolgáló segédkönyvekben végezték, melyek az üzem működése és gazdálkodása természete szerint sok külön számlából állanak. Bzek a segédkönyvek és naplóiknak megfelelően kiválasztott ókmányanyaga egy egész üzem működésére igen becses forrásanyagot adnak. Jelentőségüket nem is kell külön kihangsúlyoznunk. Végül szólnunk kell az ellenőrző-könyvelési segédletekről, a számvevőségek közigazgatási segédszolgálala során létrejött egyéb iratokról, nyilvántartásokról. A számvevőség különböző segédletekei, s egyrészt rendeletekben előirt, másrészt «zen túlmenően a közigazgatási hatóság é.s saját számára szükséges nyilvántartásokat is vezetett. Ha e segédletek, nyilvántartások adatai a főkönyvekben is nagyobb fáradság nélkül megtalálhatók, vagy átmeneti segédletek, nyilvántartások voltak, aminőket a selejtezési ügykörjegyzékek felsorolnak, nincs jelentőségük. Számos nyilvántartás azonban olyan időszaki vagy hosszabb időre szóló összesítő adatokat tartalmaz, (községi iskolák kimutatásai, intézménylétszámok, utcák kövezésének kimutatásai stb.). melyek az intézmények működésére másutt egyáltalán nem vagy igen nehezen kutathatók fel s mindezek különösen a régebbi időben, kiemelkedő forrásértékkel birnak. A részleges könyvelést végző intézmények, számadóközegek számvevőséghez bekerült iratai pedig, amennyiben külön szabályzatok rájuk nem vonatkoznak, az előadottak szerint értékelhetők. A srámvevőségek egyéb ügyviteli iratai egyrészt a hivatal szervezetére vonatkoznak, másrészi az utalványozó és felettes hatóságoktól kiadott rendeletek, vagy a vezető iratai, a szerződések, szabályok stb. számvevőségnek megküldött másolatai. Mindezek az általános közigazgatási 330