Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Pražak, Jiři: A kerületi levéltárak fondjainak összeírása / 298–305. o.

tétele annál íontosabb és sürgetőbb feladat a kerületi levéltárak részére, mert tulnyomórészben az újkori történet a kutatók által szinte érintetlen forrásanyagáról van szó. Egyben azonban fárasztó feladat is, mert e fondok jelentős része levéltári szempontból feldolgozatlan, azaz nincs leltározva, sőt egyes esetekben még rendezve sem. Ilyen viszonyok között 1952-ben, amikor még az egyes kerületi levéltárakban elhelyezett anyag nyilvántartása is hiányzott, lehetetlen volt leltárak, vagy még inkább katalógusok kiadására gondolni, ^ém mintha a kerületi levéltári tondok a történetkutatás számára való hozzáférhetővé tételének nem mindenütt a leltár és a katalógus lenne az előfeltétele, - e módszer azonban a történettudomány kívánalmait sem elégíthette volna ki teljesen. Ezzel a módszerrel az elkövetkezendő néhány év alatt ugyan néhány kerületi levéltár néhány fondját valóban hozzáférhetővé tehette volna -a kerületi levéltár egész anyaga felett azonban nem nyerhetett volna áttekintést és ennek hiányában nem mindig biztosíthatta volna az elsőbbséget a politikailag és történetileg legfontosabb fond feldolgozása részére j - amellett a többi anyag nagy tömege feldolgozatlan és a történész számára ismeretlen maradt volna. Ebben az esetben az a paradox gondolat kínálkozott volna, hogy a leltározás és a katalógusok kiadásának feladata az adott körülmények között a kerületi levéltárak nagyobb részében éppen gátolta volna az anyag hozzáférhetővé tételére irányuló tulajdonképpeni munkát, lievéltárügyünknek és történettudományunknak ebben az időben arra volt szüksége, hogy számára mindenekelőtt a kerületi levéltárak forrásanyagának nyilvántartását biztosítsák. Ebben az irányban az első feladat az volt, hogy megszerkesszük a fondok áttekintését, az egyes fondokról pedig alapvető felvilágosítást nyújtsunk a történeti kutatás számára és rámutassunk történeti kutatásuk lehetőségére. Ez volt azoknak az összeirási munkáknak feladata, amelyek 1952-ben a kerületi levéltárak egyik legfontosabb teendőjét képezték. Az összeírások, kidolgozását az állami levéltári bizottság mellett működő kiadói albizottság irányelvei szerint kellett végrehajtani amelyek az összeirási akció főelveit megállapították. Az irányelvek a levéltárról, mint egészről szóló adatok mellett mindenekelőtt megkövetelték az egyes fondok provenienciájának meghatározását, a íond időbeli kiterjedésének és terjedelmének (nagyságának) adatait, a levéltári segédletek megemlítését és végül - amennyiben ezt a levéltári fond feldolgozottságának állapota megengedte - annak feljegyzését, hogy a fond mennyiben használható a történeti kutatás szempontjából. Az irányelvekhez mellékelték a városi levéltárak összeírására vonatkozó javaslatot, mely azonban igényesebb követelményeket támasztott. Ezeket az irányelveket nem közvetlenül és kizárólag a kerületi levéltárakra vonatkoztatva állapították meg, hanem a levéltári fondok összeírására nézve általánosan érvényesek voltak. El kell ismerni, hogy ezek az irányelvek, melyek a levéltári munka nálunk - legalább is ebben az alakjában és különösen ebben a méretben - még szokatlan formájáról lévén szó, nem használhatták fel a régebbi tapasztalatokat, nem kerülték el azokat a hiányosságokat, amelyek pl. abból következtek, hogy az egyes fondok összeírásának kidolgozására adta,k utasítást, de nem forditotta,k elegendő gondot egy bizonyos levéltár valamennyi fondja összeírásának felépítésére* ás mert az irányelvek nem közvetlenül a kerületi levéltárak részére készültek, nem lehettek tekintettel e levéltárak fondjainak különleges jellegére és nem foglalkoztak a különleges jellegből folyó problematikával sem. Alapjában véve azonban az irányelvek még a kerületi levéltárakra vonatkozóan is kiállták a próbát, amint azt meggyőzően bizonyítják az e levéltárak fondjairól az irányelvek alapján készült összeírások. Az irányelvek legnagyobb pozitívumának elsősorban a mérsékletet tarthatjuk, azaz hogy a kerületi levéltárak tényleges helyzetének és anyaguk hozzáférhetőségének ismeretéből indultak ki, továbbá azt a.z alapvető szempontjukat, mely az összeírást csak még kiegészítendő és tökéletesítendő első fokként tekintette. Az irányelvek az összeírás alapelveit már további elmélyítésük szemAz összeírás elmélyítése lényegében az összeírás ismertető összeírássá vagy ahogy a cikk további folyamán említi *iéirás»-sá való bővítését jelenti. E fogalmak tartalmát illetőleg általánosságban id a Levéltári Híradó 1955 : 1-2. számának 58. lapján lévő jegyzetet, valamint az abban hivatkozott irodalmat - a fordításnak ezzel megfelelő egyeztetésére következetes gondot fordítottunk, bár Prazák cikke még a terminológia egyesítésére törekvő módszertani konferenciák előtt Íródott, (ízerk.) 299