Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Karnauhova O. J.: A Szovjetunió állami levéltárai dokumentumanyagáról készülő leltárak szerkesztésének tapasztalatairól / 292–298. o.

ségek sorrendje nem mond ellent a rendszerezés metodikai követelményeinek. Az ügyintézési számok váltakozása leggyakrabban esetleges, ezért ehhez ragaszkodni indokolatlan. A szerkesztésnél nem fordulhat elő olyan eset sem, hogy a mind történeti, mind gyakorlati jelentőségüket elvesztett őrzési egységek cimeit felveszik a leltárba. Egyik ilyen, sajtóra előkészített leltár jlyen címeket tartalmazott: íügyirat a Turkesztáni Selyem^nyésztési Iskola tetejének átfestéséről*, tögyirat a zoológiai kirándulások engedély-okmányainak, botjainak és dugóinak megrendelése tárgyában*, tügyirat a telefonok felszerelése tárgyában*, stb. Az ilyen őrzési egységeket nemcsak hogy nem kell felvenni a leltárba, de nem is érdemlik meg a megtartástÁttérünk a leltárak irodalmi megszerkesztésének kérdésére. A kifejtés minőségétől sokban függ az eseményeknek történeti szempontból helyes megvilágítása és a leltározott iratok pontos jellemzése. Fentebb már szó volt arról, hogy a címnek' lehetőség szerint teljesnek kell tennie jde nem szabad megtömni másodrendű adatokkal. Ebből világosan következik az, hogy a pontosságnak és világosságnak lakónikussággal kell párosulnia. Bár a formulázás lakonizmusa fontos a leltárban, de semmi esetre sem szabad énnek azt eredményeznie, hogy az iratanyagot nem teljesen világítjuk meg. Arra kell törekedni, hogy a JÉ*Ö> vidséget a jó stiius követelményeivel egyesítsük. Az irodalmi stiius tisztasága a levéltárügy területén az objektivizmus ellen folytatott harc egyik formája. Az állami levéltárak leltárainak cím-szerkesztése gyakran nem kielégítő. A mai orosz nyelv követelményeinek megfelelő egyszerű, szabatos és világos formulázások helyett még mindig találkozhatunk archaizmussal és a kancelláriai • csinovnyik* fordulatokkal, mint pl. • Jegyzéke a falusi polgárok létszámának. • Obivatyel* , * •polgár* helyett lakost kellett volna mondani. *Levelezés kívülálló hivatalokkal*, *Ügyirat a házak ócskaságának kijavításárólí, lögyirat a katonai szolgálat alóli kibúvásokról*, «Ügyirat a lázadásba keveredett parasztokkal valói bánásmódról* és ezekhez hasonlók. Gyakran a címnek gondatlan fogalmazása akadályozza. Sőt néha teljesen lehetetlenné is teszi azt, hogy fogalmat alkossunk az őrzési egység tartalmáról. Erre is mutatunk néhány példát: • A szóbanforgó kérdésekkel kapcsolatos ügyekben levelezés*, <Ügyirat a méhtenyésztés fejlesztése ügyében*, • Az aluminium-ox,id mennyiségének hatása az agyag megfelelő voltára, rendeltetése szerint* ... Teljességgel megengedhetetlen- a leltárakba olyan önkényes rövidítéseket alkalmazni, amelyek nem szerepelnek a levéltári rövidítések jegyzékében, pl. ftopoplanok*, ímechkadri* Stb. Az ilyen szavak nemcsak, hogy elrontják a leltárat, de a kutatót is megfosztják az anyagban való tájékozódás lehetőségétől. A leltár minősége szempontjából rendkívül fontos az egyeS iratok, vagy iratcsoportok ügyes annotációja. Ez az eljárás feltétlenül szükséges olyankor, mikor sokkal részletesebben ki kell fejezni egyes, különlegesen érdekes dokumentumok tartalmát. így pl. a Baskír Autonóm Szocialista Szovjetköztársaság külső határai megállapításáról és a köztársaságon belüli rajon-beosztásról szóló őrzési egység címében nem volt annotálva a Baskír Szovjetköztársaság térképe. A turkesztáni főkormányró íondjának egyik őrzési egységében nem annotálták a Tyiensán hírneves geográfusának, P.P. Szemjonovnak egy levelét. Gyakran nem annotálnak fontos kartográfiai anyagot és más nagyfontosságú iratokat, amelyeknek pedig nagy történeti és gyakorlati jelentőségük van és amelyeknek tartalma ilyen módon nem jut kifejezésre az őrzési egység címében. Lakonikus volta. Fordító. I, Az orosz • obivatyei* szót ma tfiliszter* értetemben használják, régente a polgárokat hívták így. Fordító. xx Az első valószínűleg •topograficseszkij plan*. azaz helyrajzi terv. az utóbbi talán • mehanyizirovannüje kadri*, azaz <gépesített káderek*. Fordító. 297