Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Stebelsky Ádám: A lengyel levéltárak III. módszertani konferenciája / 213–218. o.

revíziójára van szükség, mivel nem felelnek meg az ipari levéltárakban fennálló tényleges állapotoknak. Ebben a megállapításban sok igazság van, de hogy vita alapjául szolgálhasson, konkrét tényekre keli rámutatnia. A további referátumok mint: A, Rynkowská docensnő (todz) beszámolója *A kereskedelmi szövetkezetek iratairól*, J, Fialek magiszternek (-Lodz) * A termelőszövetkezetek és állami gépállomások iratai és irattárait cimü előadása, valamint a lublini vajdasági állami le* véltár dolgozóinak közőssége által U Paraszti Önsegély-Szövetség iratanyaga mint példa ^ tömegszervezetek irataira* cimen előterjesztett referátum - elsősorban tájékoztató Jellegűek voltak és közvetlenül nem vetettek fel módszertani természetű kérdéseket. A referátumok alapján közvetve azonban mégis felmerültek ilyen kérdések és ezek bevonattak a vitába $ igy például az iratok a^ állagon belül olyan rendszerű elhelyezésének problémája, amely elhelyezés lehetőséget adjon a termelési folyamat érzékelésére, - vagy azon közösségi szervezetek iratainak beillesztése a termelőüzem iratainak állagai közé, amelyek az üzem területén műkődnek és ilyen vagy olyan tekintetben befolyást gyakorolnak a termelésre. Sajátos helyet foglalt el ezen csoport referátumai között dr. J» Jaros (Stalinogrod) beszámolója: fA legújabb iratok selejtezése*. Annák megállapítása után, hogy az iratok tömeges termelése (az évi szaporula,t körülbelül 500.000 folyóméter ) és az állami levéltári szolgálat felügyelete alá tartozó irattárak rendkívül nagy száma (kb. 400 000) következtében az iratok selejtezésénél az. emiitett szolgálat által eszközlendő sajátos szakértői felülvizsgálat végrehajtása kivihetetlen, a beszámoló szerzője referátumában egy sor Javaslatot terjeszt elő, amelyek egyszerűsítenék és megrövidítenék a jelenleg alkalmazott eljárást. Ezek közül a javaslatok közül a legfontosabbak az iratok selejtezésével kapcsolatos keret- és speciális utasítások megszerkesztésére, á levéltárosi munka az $A» kategóriába tartozó iratok védelmére való központosítására vonatkoznak, azzal a kötelezettséggel, hogy ezen iratok a legsürgősebben levéltári raktárakba vétessenek át \ a továbbiakban szólott arról, hogy teljes felelősséggel szorítsák rá az irattermélőket a 1B * kategóriába tartozó iratok megőrzési terminusainak betartására, hogy könnyítsék meg az iratanyag nagyobb részénél a makulatúrába adás lehetőségét a kis irattér* melŐk részére sommásan kiadott engedélyek alapján, valamint, hogy fordítsanak figyelmet mindkét kategória iratjegyzékeinek összeállítására 5 beszélt az irattermelő szerv jelentősegéről, munkásságának fontos részterületeiről, a kategóriákba sorolt iratoknak a szóbanforgó üzem iratfondjának egészéhez, valamint azoknak a rajtuk kívül létező un. «helyettesítő*, * összesítő* és tmásodpéldányt képező* iratanyaghoz való viszonyáról. Hogy az előterjesztett javaslatok - forrásértékkel bíró iratanyag esetleges elvesztésének megkockáztatása nélkül - elvezetnek-e és milyen mértékben az iratok selejtezése folyamatának^ megrövidítéséhez és egyszerűsítéséhez, arra nem lehet előre feleletet adni. Kételyeink vannak minden esetben, hogy a megtárgyaH probléma lehetőséget enged-e általános alapelvek kialakítására és nem helyesebbre az egynemű tipusu állagok sajátos elemzésének módszere és ezekre vonatkozóan közös irányelvek megadása. Ahogy megitélem, ezen az utón haladt a konferencia is, amikor az iratselejtezés vitáját áttette a Központi és Vajdasági Iratselejtezési Bizottság közgyűlésére. A kapitalizmus és imperilaizmus korszakának iratállagaival foglalkozó beszámolók csoportja a legújabb iratokról szóló referátumok csoportjához hasonlóan számszerűleg igen nagy tételt* tett ki. Ezek a referátumok mégis egy *kissé más, inkább levéltárismertető jellegűek voltak, s nagyobb mértékben, mint az utóbb emiitett csoportba tartozó beszámolók, hivatali szervezettel, az iratok jellegével és megjelenési formájával, valamint ezek tudományos és gyakorlati tematikájával és JeA lengyel gyakorlatban számított folyóméter a magyar folyóméternél kb. másfélszer rövidebb. V. ö.: Ember Győző : A Lengyel Népköztársaság levéltárűgye. Levéltári Hiradó, 4934. 3-4. sz. 49. 1. (Szerk.) 'X Az A és B kategóriák jelentőségéről Id : Bielinska M.: A levéltáron kívüli selejtezés a fennálló rendelkezések alapján. Levéltári Hiradó 4954. 4-4. sz. 40g. o. (Szerk.) AJ. Jaros által megkülönböztetett három •iratkategóriá («helyettesítő iratanyagok* = «materia4y zastepcze*. ^összesítő iratanyagok» = traateriaiy zbiorcze* és «másodpéldányt képező iratanyagok*^ imaterialy dubfetow'ef) megfelel a K. G. Mityajev müvében «visszatükrözött-*, «elnyelt-» és tduplumanyagok* névvel megjelölt iratkategóriáknak. V. ö. •: K. G. MttyaJev : A levéltárügy elmélete és gyakorlata. L0K. Budapest, 4954..408. 1. (Fordító) 245