Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Stebelsky Ádám: A lengyel levéltárak III. módszertani konferenciája / 213–218. o.

állami levéltári hálózat kiépítése; a háború ideje alatt elszenvedett jelentős veszteségek ellenére, az iratfondok jelentős megnövekedése az azokba bekebelezett magán- és gazdátlan levéltárak révén j á levéltári anyaghoz váló hozzáférhetés energikus és tervszerű lehetővé tétetej tervszerű kiadási és mikrorilmezési akció elindítása, valamint az iratok konzerválási védelem alá vétele ; a levéltárákban íolyó munkáknak a lehelőség határain belül való összehangolása az aktuálisan fontos történettudományi problematikával j a levéltári szolgálat dolgozói létszámának megsokszorozása és azok számára (a szorosan vett adminisztrációs személyzeten felül) a tudományos, vagy tudományos-technikai dolgozók pozíciója elérhetésének biztosítása; de mindenek fölött a levéltárak munkája számára széles tárgyi bázis megteremtése az ^állami levéltári fond* fogalmának szovjet mintára való bevezetése által, valamint egyöntetű vezetés az irányítás terén - ezek talán a legkiemelkedőbb eredményei az elmúlt évtizednek a levéltárak szektorában. A referensnő megjegyezte, hogy nem minden területen volt lehetséges a Jelenlegi szükségleteknek megfelelő eredményeket elérni, azonban két kérdésben ezt a körülményt nem domborította ki kellőképpen, nevezetesen á levéltárak megfelelő elhelyezését illetően, valamint a jövőbeli levéltári dolgozók oktatása területén. A levéltárak jelenlegi elhelyezését csupán két-három esetben lehet megfelelőnek és kielégítőnek minősíteni, de egyjük állapota sem engedi meg. hogy az irodákban, s irattárakban folyamatosan növekedő iratanyagnak e levéltárakba való tömeges beözönlését aggodalom nélkül lehessen várni. Ami pedig az ifjú, képzett .levéltári káderek előkészítését illeti, a néhány év előtti állapothoz viszonyítva valójában határozott visszaesés következett be és az Állami Levéltárak Főigazgatóságának az oktatás szervezetébe és programjába való ^rélyes beavatkozása nélkül aligha fog Jobbra fordulni a helyzet. E csoportban a harmadik: «Levéltárak a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban* cimü beszámolót f, Báiíkowski docens tartótja. Általános tájékoztatást adott ezen országok levéltárairól, fc-llőnös figyelmet fordítva a levéltári hálózat és szolgálat szervezetére. A módszeres beszámolók feladata az iratanyag helyes tematikai elemzése alapján olyan gyakorlati javaslatok megtétele volt, amelyek az iratodnak a tudo.mány és mindennapi élet szükséglete? számára való megfelelő megőrzésével és feldolgozásával foglalkoztak. Ezeknek a javaslatoknak a kiértékeléséből egyúttal levéltári elméleti problémák is adódtak. Ebből a körülményből á referátumoknak és vitáknak kétféle jellege rajzolódott ki: praktikus, gyakorlati munkát érintő és elméleti, spekulatív, túlsúlyban volt, egészen természetesen, a praktikus jelleg és szempont, de nem hiányzottak a levéltáriam elmélet területére eső vizsgálódások, valamint általános érvényű elvek lefektetése sem. A konferencián megvitatott, módszertani referátumok között elsősorban megbeszélésre érdemesek azok a beszámolók, amelyek az utolsó tíz évnek az irodákban és az irattárakban folyamatosan növekedő iratanyagával foglalkoztak. A lengyel levéltári életben ez kétségtelenül nóvum volt, annak a ténynek kifejezésre jutása, hogy levéltári szolgálatunk kilépett a íolyó élettől való hagyományos elzárk^zottságából és feladta passzi/ magatartását a legújabb iratanyaggal szemben. Az irodákban és irattárakban folyamatosan felnövekedő iratok fondjai fölött gyakorolt illetékesség és a szakmai felügyelet kötelezettsége, amellyel éltek, néhány év alatt egész sereg kérdést helyezett előtérbe, amelyeknek a levéltárnokok szélesebb körében való megbeszélése hat referátum kidolgozására adott indítékot. Kiemelésre érdemes az a tény, hogy a főtémát nem a központi és területi iratanyag alkotta, hanem inkább számos és különféle egyéb, helyesen őrzött vagy teljesen elhanyagolt állag, amely körülmény lehetőséget nyújtott helyes átlagos helyzetkép kikővetkeztetésére. A vitát a poznani vajdasági állami levéltár dolgozóinak közössége által előterjesztett referátum vezette be : <A poznani vajdaság nemzeti tanácsainak ügyiratai a Népi Lengyelország első tiz évében,• ügy a referátum, mint a vita szervezeti Jellegű követelmények mellett felvetette azt a fontos érdemleges problémát: vajon valamely nemzeti tanács által átörökölt iratokat, azok előzetes elintézése után, külön, egyszerű állagként kell-e kezelni, vagy pedig az aktákat be kell kebelezni a tanács állagába s ezen áz utón Összetett állagot létrehozni. A referátum az első alternatíva mellett foglalt állást. A vita nem volt egyhangú és a kérdés mint további levéltári vizsgálatok témája, továbbra is nyitva maradt. A kővetkező i. íhnatowicz magiszternek (-todz) •Legújabb ipari akták* cimet viselő beszámolója gazdag tájékoztató anyagot nyújtott és arra a tényre irányította a figyelmet, hogy számos társadalmi tulajdonba vett vállalat vezetősége nem törődik saját irataival. Annak a véleménynek adott kifekezést, hogy egy csomó ezidőszerinti levéltári íogSlóm 2U