Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - VITA - Ila Bálint: A levéltári munka a helytörténeti kutatás szolgálatában / 175–177. o.

is indokolták. Áltálában a jegyzőkönyveket lehet $gyütt kezelni azért is, mert á község minden időbeni történetének gerincét képezve, a kutatók elsősorban ez iránt érdeklödnek. Más sorozatoknál az átfutás más korba csak rövid ideig tart. Vannak olyan sorozatok, amelyek & feudális korban kezdődnek és egy időre áthúzódnak a polgári korba is, ahol nemsokára vágy eltűnnek, vágy rendszerűk, formájuk megváltozik. Ezeket együtt kezelném a feudális anyaggal, meg" Jegyezvén a leltárban, hogy tulajdonképpen egy részük a polgári korba tartozik. Természetesen fentiek csak abban az esetben érvényesek, ha az anyag viszonylag teljes. Sjajnos igén sok esetben az iratok zöme ^945 utáni, és csak néhány korábbi darab maradt meg, ^zekre nem szükséges külön irányelveket kidolgozni. Még sokát lehetne írni, mind Kopasz, mind pedig különösen Mráz élvtársnő cikkeiben felveteti részletkérdésekről továbbá áltálában a mezővárosi ífeudáliskorj) levéltári rendszerekről. Azonban mint múzeumi dolgozó huzamosabb ideje levéltári kérdésekkel nem foglalkozván, nem érzem indokoltnak a problémába mélyebben belemélyedni. Sí a Bálint A IEVÉLTÁRÍ MUNKA A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS SZOLGÁLATÁBAN Az alábbiak elmondására Tákáts Endrének a Híradó előző számában a kérdéssel kapcsolat bah megjelent értekezése adta az indítékot. Két olyan feladatkörrel szeretnék Foglalkozni, melyeknek megoldása - véleményem szerint nagy mértékben lendítené előre a helytörténeti kutatások ügyét és amelyeknek a megoldása első rendűén levéltári feladat, az anyag ismertetésével kapcsolatos probléma. Az első az anyagfelderítés, a levéltári anyag dokumentációja, Takáts cikkében erről nem olvadunk, nyilván nem is kívánt ezzel foglalkozni. Közhelyet idézek, ha azt mondom, hogy a helytöríéhetlrás szinte legnehezebb munkája a források gondos felkutatása és összegyűjtése, mert bár n&m lehet egy-egy hely történetét az általános íöríánési folyamatból kiszakítva tárgyalni, mégis különleges súlyt kell helyezni a helyi közösség életének ábrázolására, közölni kell az adott község demográfiai és történeti statisztikai adatait, ezek pedig olykor teljesen szétszórtan fekszenek a legkülönbözőbb levéltárakban. Olyan levéltári dokumentációra, olyan anyagfelderltésre van tehát szűkség, amely hozzásegíti a kutatót a megfelelő tájékozódáshoz. Ilyen tájékoztató apparátus megalkotása pedig a levéltárnok feladata, aki ismeri anyagát, annak létrejöttét, szerkezetét, ismeri a kort, amely az egyes Írásos dokumentumokat kitermelte, ismeri a célt, amelynek érdekében azalatt"/ létrehozták, ismeri a történési folyamatokat, mélyeknek lecsapódásai az egyes forráscsoportok, - t^hát birtokában van mindama ismereteknek, melyeknek segítségével az anyag tematikai ismertetését Jól megoldhatja. És a helytörténeti kutatók elsősorban ezt az anyagdokumentációt várják a levéltárnokokíól sőt legutóbb például egyik kutató egyenesen a *Somogyi osztályt t kereste az Országos üévéííárban, azaz, mint mondotta, azt az osztályt, ahol együtt kapja a Somogyra, közelebbről a területén fekvő Szenyér falura az adatokat. Persze a dokumentációnak ettől az igen modern fajtájától még messze'vagyunk, asonban bizonyos számottevő eredmények már eddig is születtek, különösen as országos Levéltár viszonylatában. Kiemelhető e téren az Országos Levéltár nagyszabású leltározó munkája, konspeqtusok készítése, olyan levéltári anyagokról különösen a helytöríéneü kutatásokra nagyjelentőségű volt földesúri levéltárakról melyekhez nincs semmiféle segédlet s hozzá még időrendben őriztetnek, tehát az összetartozó ügyek iratai az időrendben szétválasztva fekszenek* Ej konspectusok (pl. A Festeües ivt, stb. konspectusa ) már most csomóról csomóra tájékoztatnak egyes helységekig lemenőén az iratok tartalmáról (kilenced, tized jegyzékek, úriszéki iratok, urbáriumok, leltárak, számiadások, jobbágyinstanciák, szerződések Stb., stb.), bennük tehát a helytörténeti kutató munkájához kitűnő segédeszközt nyer, Persze fontos, hogy minden segédlet nélküli állaghoz, de még olyan anyagokhoz is, melyekhez a meglévő segédletek nem elég részletesek, ilyen részletes konspectusok készüljenek. Például a + Jelen számunkban egy nagy része közölve a műfajilag pontosabb tartalma * leíró csomójegyzék» cím alatt, (SzerkJ 175