Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - VITA - Ila Bálint: A levéltári munka a helytörténeti kutatás szolgálatában / 175–177. o.

több száz csomói alkotó dézsmajegyzék sorozat, mely a helytörténet nemzetközileg is szinte egyedülálló jelentőségű forrásanyaga, ilyen konspectus nélkül szintén nem használhatók, mert egy jó része. limbus, amelyben a legkülönbözőbb területek jegyzékei őriztetnek. Ki kell emelni azt a nagyjelentőségű, olykor (anyagfelderítéssel is egybekötött) dokumentációs munkát, melyet az Országos Levéltár á LOK-kal jegyre szorosabb kapcsolatban a helyi levéltárakban őrzött anyag filmrevitelével éá> filmen történő rendelkezésre bocsátásával végez. $rről az anyagról megjelent az első kötet leltár is, amely a helyi levéltárak helytörténeti vonatkozású anyagának külön figyelmet szentelt és mint gyakorlatilag már bebizonyosodott, e leltárnak a helytörténeti kutatás nagy hasznát, is veszi. Persze részben az eddig elért eredmények fokozásával részben pedig a dokumentáció továbbfejlesztésével, tökéletesítésével lehet és kell majd további lépéseket tenni a helytörténeti kutatás előmozdítására^ Én úgy gondolom, hogy a konspectusok elkészülte után további feladatként lehetne elvégezni a forrásdokumentációt egy-egy megyére vagy régióra vonatkozólag, tSomogyi osztály>-szerüleg, ahogy azt kutatónk kereste is. Itt az első lépés lehetne : olyan katalógusok, kartotékok összeállítása, amelyekben a kutató együtt kapná ama, összes levéltárak, levéltári sorozatok címét, nevét, melyekben helyi, tárgyára vonatkozó lényeges és fontos adatok őriztetnek. Ezek a katalógusok több példányban készülnek és a központban, valamint á helyi levéltárakban őriztetnének. Jól tudom, hogy ez távo lábbí perspektíva, de megvalósulására bizonyos kezdeti lépések már most megtehetők Volnának. Kívánatos lenne ezután a fiira dokumentáció jelenlegi kapacitásának növelése és a filmen meglévő, helytörténeti értékesítésre különösen alkalmas anyagok leltározásának és a leltárak sokszorosításban való közzétételének folytatása, Ugyanígy szükséges volna, a nagyobb levéltárak kons,pectusail is közzétenni. Az előbbiekben az Országos ^evéltár tevékenységéről beszéltem, ahol az egész ország térületére vonatkozó helytörténeti adatok őriztetnek, nem kevésbbé fontosak azonban a helyi levéltárak. §gyes ilyen levéltárakban -- pl. Sopron, Kőszeg stb. - egészen a korai középkor századáig visszanyúló anyag maradt fenn. A helyi levéltárak esetében szintén hozzá kellene fogni a rendszeres adat feltárásához : anyagismertetéshez, ill. segédkönyvek nélküli iratoknál konspectusok elkészítéséhez. &zek nélkül a helytörténeti kutatás sötétben tapogatózik. A második nagy feladat, amit Takáts is sürget, - ezért íródolt cikke -. a történész-levéltárnokok bekapcsolása a helytörténet aktív művelésébe. Az anyagfeitáráson és a dokumentáción túlmenőleg a feldolgozó munkának is vannak olyan területei amelyeket ismét csak a levéltárnok, a történészlevéltárnok hivatott elsősorban művelni. Én itt most nem kívánok a helyi témákkal foglalkozni - Xakáts szép számmal sorol fel belőlük soproni vonatkozásban - hanem olyan munkálatokra szeretném a figyelmet felhívni, amelyek alkalmasak a helytörténeürás eredményes műveléséhez szükséges alapok lerakásához és módszertani kordé sek tisztázására. Közelebbről két olyan feladatot jelölnék meg, melyeknek megoldásánál már konkrét eredmények is vannak, ezekhez kellene kapcsolódni és azokat továbbépíteni. Egyik a nagy országos jellegű helytörténeti forráscsoportok tudományos értékelése, azaz példákon történő megmutatása és megmagyarázása, hogy ezek a források milyen módszerekkel és milyen kérdések megoldására használhatók, a másik Magyarország történeti helységnévtárának elkészítése és kiadása. Arra a kérdésre, hogy miért alapvetőek e munkák, kár szót vesztegetni, mindenki saját praxisából adhatja meg rá a feletetet. Ha nem tudja a kutató például, hogy mely időben mi volt a porta értéke, mi volt konkrét tartalma, akkor egyszerűen nem tud mit kezdeni a XVI. századi portális adóösszeírások számadataival. Ugyanígy van ez a megyei levéltárak porcióadó]ajstromaival, vagy az 4828. évi összeírás Statisztikai számoszlopaival. H

elyes, igen helyes és szükséges tehát, hogy a történész levéllárnokok értékeljék ezeket az összeírásokat és ezzel adjanak módszertani vezérfonalat a helytörténet kutatói részére e nagy. igen értékes és alapvető forráscsoportok felhasználásához. A történeti helynévlexikont illetően pedig elég rámutatni arra, hogy az összes helytörténészek munkájukat Csánki nagy : * Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában círaüf müvéből vett adatok felhasználásával kezdték, ez a lexikon pedig lényegesen többet közöl majd Csánki adatainál, tehát kincsesbánya lesz minden helytörténész számára. Mind a két nagy munka megindult, azonban egyik sem levéltári kezdeményezésre, legfeljebb egyéni levéltári iniciaüvák járultak hozzá a sikerhez. A Központi Statisztikai Hivatal területszervezési főosztályáé a kezdeményezés érdeme és az. hogy a Statisztikai Kiadó vállalta egy 20-25 íves kötetnek még ebben az évben történő kiadását, a munka kezdeményezésében döntő szerepet játszó Kovacsics József KSH. osztályvezető szerkesztésében az alábbi tartalommal: 476