Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - A levéltári módszertan kérdései: a csehszlovák dolgozóinak 1954. február 25–26-i brnoi szemináriuma és 1954. november 14-i prágai aktivája / 156–168. o.
a mesterséges rendezési szisztémák hiányosságait. Egyidejűleg - a proveniencia elvének megfele löen - előre kell haladnunk a szétszórt anyag egyesítésének a kérdésében is (londok teljessé té tele. + ) Ott, ahol az irattári rend nem ismeretes, vagy egyáltalán nem is volt, a megmentett anyagot a hivatal vagy intézmény, - melynek tevékenységéből a levéltári anyag származott. -- eredeti szervezete és tervszerű ügyrendje alapján iparkodjunk rekonstruálni. Kis mennyiségű iratnál megengedhető a kronologikus rend.» Ezt a szövegezést egyhangúlag elfogadták: a javaslattal kapcsolatban a kihúzott (eredeti* szó a végső bekezdés (eredeti szervezete alapján* megfogalmazásban szerepel. A levelek és hivatalos könyvek belső rendezésének a kérdését szabad megbeszélés számára nyitva hagyták. A jelenlévő levéltárosok megegyeztek abban, hogy az okleveleket elvileg kronologikus sorrendben kell rendezni, a nagyobb levéltárakban azonban ezekből néhány csoportot lehet alkotni, melyeknél megtartható Vojtisek professzornak az oklevelek osztályozására vonatkozó Javaslata. Hivatalos könyvek rendezésénél elvileg úgy kell eljárni, hogy ugyanazon fajtájf: könyvek egy sorozatot alkossanak, a sorozaton belül pedig kronologikus sorrendet kell követni. Az oklevelek leltározásának és katalogizálásának elveihez lényegesebb megjegyzéseket nem fűztek, tekintettel arra, hogy ezeket az elveket az okleveles anyag feldolgozásánál nyert hosszú évekre terjedő tapasztalatok alapján - hiszen a levéltárakban ezideig a legnagyobb figyelmet ennek a kérdésnek szentelték.-- már megállapították. Bidovsky elvtársnak arra a kérdésére, miképpen kell eljárni az olyan oklevelek katalogizálásánál és oklevelek leírásánál, melyek az aktaanyag mellékleteit képezik. Perich elvtárs abban az értelemben válaszolt, hogy meg kell fontolni, vajon ezek az oklevelek az iratoknál kell. hogy maradjanak, vagy belőlük a fondnak egy külön részlegét kell-e létrehozni. Ha mint mellékletek az iratoknál maradnak, úgy együtt kell katalogizálni az iratokkal. E pont befejezéseként Perich elvtárs még megfontolandónak javasolta azt, vajon a leltár első pontját, mely az oklevél keltezéséről szól, nem kell-e kiegésziteni az oklevelezés helyével és vajon nem kell-e kihagyni az oklevelek leltározására kibocsátott útmutatás 9. pontját, amely szerint - amennyiben az oklevél sorsára értékkel bir - a hátiratot is ismertetni kell. Mindkét utólagos megjegyzést azon kisebb városi levéltárakra való tekintettel hozták fel. amelyekben okleveles anyag mutatkozik, de melyekben a munkát nagyobbrészt diplomatikai szaktudás nélküli, önkéntes dolgozók végzik, kik pl. a 9. pont követelményeinek nehezen tudnának megfelelni. Az első javaslatot elfogadták, a második esetben már határozott kifogások jelentkeztek, végül a 9. pont megszövegezésének olyan módosítását javasolták, mely e kívánalom kihagyását megengedi. Nagyon élénk vita keletkezett a kéziratok leltározása és katalogizálása kérdésében. Kifogást emeltek elsősorban a «kézirat» fogalmának egyszerű meghatározása ellen. A Központi Mezőgazdasági- Erdészeti Levéltár azt kívánta, hogy a levéltári kéziratok és a levéltári könyvek fogalmát pontosan határozzák meg. az Állami Központi Levéltár pedig konkrét javaslatot adott be arra vonatkozólag, hogy a tkéziratt meghatározást az irodalmi jellegű kéziratok számára tartsuk fenn, a levéltári jellegű kéziratokat illetően pedig a diplomatikailag pontosabb és főleg egyértelmű (hivatalos könyvek*" 1 **" meghatározást használjuk. Ezt a javaslatot elfogadták amit nemcsak a fejezet elnevezésénél, de magában az útmutatásokban is figyelembe kell majd venni, s tekintettel kell lenni a két csoport eltérő Jellegére. így pl. az incipit és explicit ismertetésének, amelyet a katalógus elkészítésére kiadott szempontok javaslatának 5. pontja értelmében némely fajtájú könyvnél megkívántak, csak az irodalmi kéziratoknál van helye, a hivatalos könyveknél alkalmatlan és célszerűtlen; nem tudja u.i, teljesíteni azt a funkciót, amellyel az irodalmi jellegű kéziratoknál bir. Ebben a szemléletben az Állami Központi Levéltár dolgozóival egy véleményre jutottak a prágai aktivá több résztvevői is. Nem értettek egyet azonban a Központi Levéltár további javaslatával, mely szerint a könyvek leltározására kiadott útmutatásban leltári egységként i könyv, vagy a hivatalos könyvek tárgyi kategóriák alapján létrejött sorozata kivántassék meg, s azzal a nézettel sem, mely szerint, a hivatalos könyvek eredeti elnevezéseit a Jeltárban nem kell ismertetni. Az első esetben Komplektizáció (Lt. H. Szerk.) I T A (hivatalos könyv* - mint a fentebbiekben láthattuk - nem segédkönyv, hanem elsősorban jog biztosító jellegű anyagot tartalmazó protocollum. jegyzőkönyv. (Lt. H. Szerk.) 464
