Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - A levéltári módszertan kérdései: a csehszlovák dolgozóinak 1954. február 25–26-i brnoi szemináriuma és 1954. november 14-i prágai aktivája / 156–168. o.
az a vélemény uralkodott, hogy minden könyvnek önálló leltári egységként kell szerepelnie, a második esetben arra mutattak rá, hogy az eredeti elnevezés, amety nem tűnik ki mindig a könyvek tartalmából, s amelytől az újkori elnevezés is különbözik, *•egyúttal szábpo^' ••«feg^ítt : :iyc azonosság megállapftásához. Másik oldaton persze jogos az a kívánság is, hogy a leltári és katalógus lap tartalmazza a könyvek vagy kéziratok régi és új jelzetét tó, Legélénkebb vita a hivatalos könyvek ós kéziratok katalogizálására Összeállított útmutató 5. pontjával kapcsolatban abban a kérdésben keletkezett, hogy milyen módon kell megállapítani a katalogizálandó könyv tartalmát, Az Álla,mi Központi Levéltár azt a véleményt védte, hogy a hivatalos könyvek katalógusánál elvileg meg kell kívánni az összes bejegyzések regeszta&zeríl letrásál Mint ok, itt is az alapvető diplomatikai tulajdonság és az oklevelekkel kapcsolatos jogérvényesség, másodsorban pedig a történettudomány szükséglete szerepelt- Éppen ezért e nézet nem értett egyet sem a katalógusnak csupán a leltári feldolgozás által való pótlásával (látszólag egységes tartalmú kéziratoknál: pl. tanácskozási jegyzőkönyveknél, másodlatoknál stb.) - sem az úgynevezett csoportos ismertetésekkel. E nézet szerint legfeljebb az engedhető meg, hogy kiegészítjük az útmutatást azzal a megjegyzéssel, hogy az egyes bejegyzések leírása (ismertetése) esetleg valamikor pótolhatja a tárgy és névmutatót. Ez az álláspont a jelenlévő leltárosok soraiban is megtalálta védelmezőit. Másik oldalon viszont a vita során felmerült az a kérdés, vajon e katalógus forma a nagyobb levéltárakbán a hivatalos könyvek - pl. telekkönyvek - nagy számára való tekintettel egyáltalán megyalósttható-e v Más fontos problémák a hivatalos könyvek különbözősége folytán mutatkoztak. Felmerüli pl. az a kérdés. •- amelyre a Központi Levéltár is figyelmeztetett, »- milyea módon kell katalogizálni a számadási, kataszteri és a többi könyveket. Magátólértetődő, hogy a hivatalos könyvek katalogizálására kiadott kötelező szempontoknak ezen különbözőséggel számolniek keU és úgy kell készülniük, hogy legalább a könyvek fő típusaira vonatkozzanak. Mivel ezeket az ebeket nem lehetett rögtön megállapítani, (nemcsak az idő rövidsége miatt, de mindenekelőtt azért, mert elsősorban a tapasztalatokat kell összegyűjteni és csak akkor, ezeknek az alapján kidolgozni az általánosan, érvényes elveket) a könyvek katalogizálásáról szóló vitát lezárták azzal a felhívással, hogy a levéltári dolgozók foglalkozzanak ezzel e kérdéssel és a különböző fajtájú levéltári könyvek katalógustormáira saját tapasztalataik alapján adjanak be Javaslatokat. A levéltári katalógus főcélja az, hogy a feltárt levéltári anyag tartalmáról a kutatónak kritikai felvilágosítást adjunk* - amelynél azonban számolni kell a levéltárak gyakorlati lehetőségeivel is. A délelőtti vita zárópontja az aktaanyag leltározásának és katalogizálásának elveihez fűzött megjegyzések megbeszélése volt. Az Állami Központi Levéltár azt javasolta, hogy innen hagyják ki az egyesül, egyenként kezelt iratokról szóló bekezdést és ajánlotta, hogy a lehetőség szerint ezeket az egyenként kezelt iratokat határozott csoportokba foglalják. De elismerték, hogy ennek az elvnek figyelembevételével sem kerülhetjük ki azokat az eseteket, amikor máskép nem lehet rendezni, vagy meghagyni anyagot, mint idő, vagy számrendben. Az anyagnak a Jelentősége pedig ilyen rendben is megkívánja majd az egyes iratoknak a részletesebb feltárását. Azt is elhatározták, hogy a bekezdésből a «kb. «19. századig* megszövegezést kihagyják, mert hiszen egyes iratokkal a legújabb időkben is találkozunk (töredékes anyag és így tovább). A második bekezdésben a leltári egység fogalmának magyarázatát abban az értelemben szövegezték meg, hogy az aktaanyagnál a legkisebb irattári osztály vágy alosztály, esetleg a legkisebb tárgyi csoport iratainak megletető összege a leltári egység. A Központi Levéltár kezdeményezésére újra vita keletkezett a levéltári anyag nyilvántartására és elhelyezésére segédletként szolgáló ^elhelyezési tervi meghatározás alkalmasásáról amelyet - mint a Szlovák Központi levéltár javaslatát,-a brnoi szemináriumon elfogadtak. A prágai konferencián kifogásolták, hogy ez á meghatározás nem megfelelő, mert hiányzik az egységes jelenlése : a javasolt meghatározásokból végül is a «helyi átnézet* elnevezést fogadták el. Továbbá elfogadták azt a javaslatot, hogy a: «Ha az aktaanyag csak egy meghatározott részét katalogizáljuk* megfogalmazást cseréljék fel: iBa.'a lond meghatározott osztályát katalogizáljuk* szöveggel, mert az első esetben megengedhető lett volna az anyag önkényes kiválogatása. Az előbb emlitetteken kívül még néhány további megjegyzés is felmerült: amelyek azonban az útmutatások szövegére nem bírtak befolyással és azért azokról külön nem is emlékezünk meg. A brnoi konlerencián elfogadott és az aktaanyag leltározására ^'4tp||^é|í^?^^'''&o4BaíA 465
