Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Oltvai Ferenc: Mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratkezelése és irataik nyilvántartása / 90–101. o.

-96 aktívákat és passzívákat, vagyis a vagyont és a terheket pénz értékben mutatja ki. Mint ilyen, a könyvelés egyik legfontosabb okmánya• A mérlegnek rendkívül nagy jelentősége van azon túlmenően, hogy lerögzíti a tsz© vagyonát és azok forrásait* A mérlegben állapitják meg a tagok természetbeni és készpénzbeli részesedésének összegét, ill

e mennyiségét, melynek alapján a teljesitett munkaegységek figyelembe vételével számitják ki a felosztásra kerülő természetbeni és készpénzbeni részesedés egy munkaegységre eső részét. A mérlegnek két oldala van. Baloldal az aktivát tünteti fel, vagyis hogyan helyezte el a tszcs, vagyonrészeit, mibe fektették azokat, jobboldali passzívák* milyen forrásokból képezték a tsz. vagyonrészeit. Alábbiakban a tsz. egyszerű könyvelési ós nyilvántartási rendszerével foglalkozunk csupán abban a mértékben, amennyire azt az iratféleségek megértése szükségessé teszi« /Azért is foglalkozunk az idmerietés keretében a könyvelési rendszerrel, mert ezzel az üzemi, vállalati könyvelés egyszerűbb rendszerét, fajtáját is megismerhetjük© Jóllehet a könyvelési rendszer nem állandó, figyelemmel kisérése fontos a levéltáros számára, mert a könyvelési rendszer fordulói, változásai egyben az iratféleségben is mutatkoznak../ A bizonylatok azok a feljegyzések, melyek a gazdasági müvelet megtörténtét igazolják. A könyvelésnek a tsz. gazdálkodásában bekövetkezett minden változásról tudomást kell szereznie, ezek nélkül egyetlen gazdasági müvelet sem történhető A könyvelés és nyilvántartás kiinduló pontja a bizonylat, őrzéséhez annak ellenére, hogy kiállitásuk után adataik bevezetésre kerülnek, a könyvelési, nyilvántartási könyvekbe, - fontos bizonyító érdekek fűződnek* A könyvelés és nyilvántartás láncolatában az első szemet alkotják. A könyvelési rendszer a bizonylati elven alapsziko A bizonylatok származásuk szerint általában két főcsoportra oszthatók? Külső és belső bizonylatokrao A külső bizonylatok olyan okmányok, melyeket a tszo-en kívülálló szervek /állami vállalatok, gazdaságok, tsz

c-ek, fmsz.-ek, MNBo, stb

0

/ állítanak ki és ezektől érkeznek be a tsz.~hez

0 A belső bizonylatokat ezzel szemben az erre kijelölt felelősök a tsz,-ben állitják ki. A könyvelés részére kerülnek kiállításra az alábbi bizonylatok? , l/ pénztári bizonylatok, a pénztárbevételekről és kiadásokról© 2/ raktári bizonylatok^ a bevételezésre kerülő készletek külső szer. vektől, vagy saját gazdaságból érkezhetnek be. A külső szervektől beérkező készleteket a szállitó- eladó szervek okmányai /számla, szállítólevél, fuvarlevél stb./ kisérik. A saját termelésükészletek raktárba szállításánál a küldemények szállitójegyek kíséretében érkeznek• 3/ A mennyiségi bevételekről és kiadásokról a Mennyiségi bevételi és Mennyiségi kiadási bizoavlatokat állitják kio A könyvelés által kiállitott bizonylatok? A felsoroltakon kivül kifejezetten a könyvelés céljára a könyvelő háromféle bizonylatot állithat ki

0 1/ forinthitel bizonylatot, 2/ mennyiségi könyvelési bizonylatot, 3/ mennyiségi hitelbizonylatot. Mindhárom fajtán belül lehet tartozik és követe^ /hitelbizonylatoknál/, ill. bevétel és kiadás /mennyiségi bizonylatoknál/. A tsz.-ek részére kiadott könyvelési utasítások meghatározzák a bizonylatok csoportonkénti kezelését, borítékban', dosziéban való őrzését.