Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám - Takáts Endre: A helytörténetkutatás a Német Demokratikus Köztársaságban és hazánkban / 112–123. o.

— 113 m ismétlődött kivánságs vissza az irött forrásanyaghoz• Ez a vágy vezet,, vissza a szülőföldtörténettel foglalkozókat a levéltárim* A kisebb és közepes városokban egyáltalán a levéltár volt a gyűjtőpontja mindenféle helytörténeti kutatásnak ós kezdeményezésnek! szoros együttműködés ala~> kait ki a muzeumok* a tudományos és népkönyvtárak, valamint a levéltár között, hiszen nem egyszer a levéltáros vezette - mellékfoglalkozásként - az előbbieket is* Az emiitett történeti és régészeti egyesületek értékes aprőmuökát végeztek folyóirataikban és egyéb kiadványaikban közölt munkálataikkal is, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mindezekre rányomta bélyegét a polgári középosztály gondolkodásmódja* A munkás életéről, törekvéseiről - fejtegeti Kretschmar - nem esik szó a fözlemőnyek^en* Csak a szo~ eiálista lapok jelentenek e téren kivételt* Se ezek nem a történelmi egyesületek felfogását tükrözik, hanem egy-két elszigetelt kutató egyéni megnyilvánulását* A polgárság és a munkásosztály közötti végzetes szakadékot igy kísérelték meg áthidalni a XIX*században

# A múlt század haimadik harmadában az egyetemi székhelyeken létrehívott történetkutató bizottságok /gesohiohtliche Komissionen/ sam zárkózhattak el tudományos, fellegvárukba a szülőföldkutatás irányában mind erősebben megnyilvánuló közhangulat elől, s kénytelenek voltak népszerű*. sitő füzetekben számot vetni a nagyközönség igényeivel és tudásszomjával* Bbben a munkában is tevékenyen résztvettek a levéltárosok* Az egyes német országok törté ne

ttudományi kutató

intézetei * @gé~ szem 1918~ig a partikuralizmus veszélyével küzdöttek - állapit ja meg Xxetgchmar — « Nehezen tudták kiharcolni tudományos egyenjogúságukat az általanos történelem művelőivel szemben* Minduntalan szemükre vetették, hogy a műkedvelők téveteg uszályát nem tudják magükről lerázni»Előad^ szerint az ellenfelek elfelejtették, hogy a német történelem hosszú ideig a tartományi gondolat jegyében fogant, másodszor pedig, hogy a tartományi történetkutatómunka épp a legutóbbi emberöltők alatt jelentős mértékben elfinomi« totta és elmélyítette tudományos módszerét* Az ellenfelek keményében a régi w

udvari történészek" és a "házi és titkos levéltárosok kisértettek, akik nem Írhatták meg véleményüket élőit élet-centesen* A német országokban gazdagon virágzó és a levéltárosok erős részvétélével folyó helytörténeti kutatómunka az 1914-es világháború következtében bizonyos visszaesést mutatott, de ezen rövidesen túljutott* Szakitania kellett némely begyökeresedett történeti hagyománnyal, de bőségesen kárpótolták a felfedezett ujabb kutatási területek* A felvirágzó gazdaságtörténeti, család- és társadalomtörténeti, nemkülönben a foglalkozások történetére vonatkozó kutatások során ismét a levéltárak kincsei szólaltak meg,, A weimari köztársaság s még radikálisabban a nemzeti szocialista rendszer idején a birodalmi gondolatra helyeződött át a hangsúly, sokkal gyorsabban, mint 1871 után* Ezzel természetesen együttjárt a levéltárügy központosítása isj a helytörténetirás második, sőt az utolsó vonalba szorult, s már-már az a veszély fenyegetett, - fejti ki Kretschmar - hogy ismét műkedvelők ügyévé válik. A faji gondolat kiélezése és a célzatos családtörténeti kutatómunka megtöltötték ugyan a levéltár kutatótexmeit, de« ebből a szülőföldtörténeti kutatásnak nem. sok haszna volt* , A második világháború megváltoztatta a közigazgatás egész összetételét, ami a levéltárak életére sem maradt hatás nélkül* A szülőföldkutatás célkitűzései elhomályosultak, a segítők és munkatársak sorait megtizedelte, majd elfújta a háború vihara, s a nácizmus 1945-ben bekövetkezett