Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám - Szászi András: Helyes vagy helytelen a csoportszámos iratkezelési rendszer? / 107–111. o.

*Sit<&iJL """^ masztja alá az t»

9 hogy a* irattári helyiségek eldugott, emberi egészségre és az iratok épségére egyaránt ártalmas helyeken szoktak lenni. Az iratkezelők gyakori eserólgstéae a felelősségérzet tompítására is alkalmas lehet. £g önkénytelenül la bekövetkezhetik olyan kezelőnél,aki sem szívesen, kellő gyakorlat nélkül

9 vaggr abban a tu-dtaban végzi a munkád ját, hogy -úgysem sokáig végzi

9 más beosztásba kerül, a helyére majd jön más, tebát nem neki fog gondot okozni, ha egy nem kellő gonddal elhelyezett im«tot meg kell keresni• A kezelőt, az irattárost Biankájában érdekeltté kell tenni. •Crond-oskodni kell a. kezelési munkára beállított dolgozok megfel®lő szakmai képzéséről* Az ügyintéző és a kezelő dolgozók között ki kell ala^ kitani egy olyan együttműködési viszonyt, amelyet annak ki domborítása jel^lemez, hogy a kettőjük összhangban végzett jó munkája biztosítja a gyors ügyintézést. Adjanak meg egymásnak annyi megbecsülést, mint amennyit öama^guknak megkivannak. Mindezek hozzátartoznak a jő ügykezelés feltételeihez, akár csoportszámos, akár más rendszer szerint folyik az

e Ahol hiányoznak, ott eiől}1>*atőbb az iratkezelés terén zavar keletkezik* A levéltárak és az iratteimő" szervek közös érdeke, hogy az ügykezelés zavartalan, minden tekintetben ká.fogásta« lan legyen, mert a levéltárak érdeke az iratok keletkezésénél kezdődik és azok őrzésén folytatódik. <-©0o~